Az arab nyelv szépségei és furcsaságai – nem csak nyelvtanulóknak

Jelentem, túl lennék a nyelvvizsgán. Hogy sikeresen-e az elvileg két hét múlva derül ki, mindenesetre  ezzel felszabadultak a kora reggeli óráim és végre ismét hódolhatok egyik kedvenc időtöltésemnek: a (blog)írásnak. Ennek örömére miről is szólhatna egy nyelvvizsga utáni poszt, mint az arab nyelvről és annak szépségeiről, néhány hasznos információval szolgálva azoknak, akik kacérkodnak a gondolattal, hogy arab tanulásra adják fejüket.  Egy előző posztomban már nagy vonalakban esett némi szó az irodalmi és az egyiptomi dialektus közötti különbségről, illetve az arab nyelv használatáról, de gondoltam a sok áttanult délelőtt és este után van mivel kiegészítenem a témát.

„Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy”

Hozhatnám a közismert mondást első érvként miért tanuljon valaki arabul. Nyilván egy német vagy angol hasznosabbnak tűnik nála, (kiváltképp, hogy az arabok többsége valamilyen szinten beszéli is egyiket vagy másikat), ám aki a Közel-Kelet iránt érdeklődik vagy éppen ott is él és már megfelelő szinten elsajátította mondjuk az angol nyelvet, annak nem kérdés, hogy második vagy harmadik nyelvként az arabnak szeretne nekiveselkedni. A nyelv hasznossága egyébként szerintem elég relatív, mely függ az illető érdeklődési körétől, hogy hol él, hol és milyen munkakörben dolgozik, vagy adott esetben kivel kötött házasságot. Mert hát hiába tűnhet „ hasznosabb” nyelvnek egy európai nyelv, ha nincs lehetőséged használni, néhány hónap alatt sajnos elfelejti az ember. (Csodálom is azokat, akik 5-6+ nyelven beszélnek.)

Egy kis netes kutakodás után néhány dolgot érdekességképp összeszedtem, miért jó és mire lehet jó ez az arab nyelv.

1, Az arab a világ 5. leggyakrabban beszélt nyelve. 20 ország hivatalos nyelve és több mint 300 millió ember anyanyelve ( már nem az irodalmi, hanem a dialektusok egyike.) Az ENSZ, az Arab Liga és az Afrikai Unió egyik hivatalos nyelve.

A Korán egyik lapja

2, A Korán és az iszlám vallás, így az egység jegyében az egész muszlim világ nyelve az arab. ( Ami természetesen nem jelenti azt, hogy minden arab muszlim lenne vagy akár azt, hogy a muszlimok többsége arab. Annyit jelent, hogy a muszlim többségű országban, mint a Közel-Keleten kívül Indonézia, Malajzia, Tádzsikisztán és az összes környező „isztán” ország, Törökország, vagy jó néhány afrikai ország, csak hogy kevésbé ismert példákkal éljek, az iskolákban a gyerekek megtanulják az arab nyelv alapjait, hogyan kell Koránt recitálni és arabul imádkozni. ) Így egy nem arab muszlim számára (is) fontos  lesz, hogy valamilyen szinten elsajátítsa a nyelvet.

3, Nyugaton az arab nyelvet értő és beszélő munkatársakra a következő munkakörökben van kereslet: újságírás, külföldi hírszerzés, üzleti élet, ipari befektetések, pénzügyi és banki szféra, tanácsadás, fordítás és tolmácsolás. ( CIA és FBI például biztosan tárt karokkal vár. J ) Illetve mivel ritka nyelvnek számít, egy fordításért az átlagosnál jóval többet el lehet érte kérni. ( Lásd Országos Fordító Iroda.)

4, Bizonyos tudósok és történészek fejében is esetleg felmerülhet a gondolat, hogy arab nyelvet tanuljanak. Ugyanis bár általában a Középkort Európában a sötét jelzővel párosítjuk, addig az Iszlám/Arab Birodalom virágzott ebben a periódusban, amely nagyban hozzájárult  különböző tudományágak, a matematika, az orvostudomány, a filozófia, vagy a csillagászat fejlődéséhez. A görög, római, bizánci kultúrából fennmaradt tudás nagy részét is az arab könyvtárak őrizték meg az utókor számára.

5, Az arab nyelv ismeretével még nagyobb betekintést nyerünk az arab világ kultúrájába, művészetébe és irodalmába. Egy nagyon választékos nyelvről van szó rengetek szinonimával, mély értelmű jelentésekkel és izgalmas szókapcsolatokkal, így nem csoda, hogy az arabok már az iszlám előtti időktől kezdve híresek költészetükről. Csak hogy egy közismert példát is említsek:  ha tudsz arabul, eredetiben is elolvashatod például Az Ezeregyéjszaka meséit. 🙂 ( Érdekes egyébként, mennyien meglepődnek, hogy arabok az iszlám előtt is „léteztek”, és mellesleg bizony elég barbár életmódot folytattak alkohol áztatta tivornyákkal, lánycsecsemők élve eltemetésével, vagy meztelenül végzett rituálékkal. )

Arab nyelv: irodalmi vagy dialektus?

Az előző posztban már szó esett arról, hogy van az úgynevezett irodalmi arab, ami tulajdonképpen a Korán és Mohamed próféta idejében beszélt arab nyelv. ( Ami egy mai arabnak egy teljesen átlagos társalgás során használva úgy hangzik kb., mintha Magyarországon Ómagyar Mária Siralom-féle stílusban beszélnénk. Az észak-afrikai arab országokban legalábbis ez a helyzet. Olyannyira, hogy egyiptomi paródiákban nagy poénnak számít, ha az egyik szereplő irodalmi arabul szólal meg, amivel szerintem kissé túllőttek a célon. )

Az Ezeregyéjszaka meséi

Emellett vannak az országonként eltérő dialektusok, melyek ugyan legtöbbször hasonlítanak valamilyen szinten az irodalmi (arabul foszha) arabhoz, de mégis sok mindenben eltérnek tőle. Minél jobban távolodunk az arab világ központjától, Szaúd-Arábiától (ahol szintén dialektust beszélnek), azon belül is Mekka városától, annál kevésbé hasonlít a nyelvjárás az eredeti arab nyelvre. Algériában, Tunéziában és Marokkóban már mondhatni nem is arabul beszélnek az emberek, annyi berber és francia jövevényszó keveredett hozzá. Sokszor velük irodalmi arabul beszél a többi arab, mert képtelenek megérteni a nyelvjárásukat.

Az irodalmi arab ismerete azért is fontos még, mivel a mai kortárs könyvek többsége még mindig ezen íródik, ( bár Egyiptomban egyre több helyi nyelvjárásban íródott könyvet látni a polcokon),  nem beszélve a különböző lapokról és magazinokról, a híradóról és más tv illetve rádió műsorokról. Még a gyerekkönyvek és gyerekmesék is sokszor foszhául vannak. ( Erről eszembe jutott a sógornőm 4 éves kislánya, aki mivel imád meséket nézni, bizonyos szavakat mindig irodalmi arabul mond, amit a rokonság mindig nagyon viccesnek talál és dől a nevetéstől.)

Mindemellett szerintem jó alapot ad a dialektus megértéséhez is ( főleg a Golf térségben, ahol az irodalmihoz nagyon hasonló arabot beszélnek) és azért van sok hasonlóság is annak ellenére, hogy egy dialektus nyelvtana sokkal primitívebb ( nincs például kettes szám és tojik mindenki az esetvégződésekre) vagy hogy más szót használnak egyes kifejezésekre ( pl. a „most” irodalmi arabul el’áán, míg egyiptomi dialektusban diluwá’ti).

Ha valaki inkább dialektust akar tanulni, az egyik leghasznosabb az arab világban – hazabeszélés nélkül  – az egyiptomi,  ugyanis mivel az arab világ Hollywood-ja Kairó, az egyiptomi dialektust Tunéziától kezdve Szírián át az Arab-öbölig mindenhol megértik, míg egy szirt vagy egy libanonit mondjuk nem feltétlen.

 

Logikus, de nehéz

Talán ezzel a két szóval tudnám röviden a legjobban jellemezni az arab nyelvtant. Egy két érdekességet összeszedtem róla, amivel tanulóként meggyűlhet a bajod:

• A szavak többesszáma nem mindig annyira egyértelmű, mint mondjuk az angolban. Sokszor van, hogy bár hasonlít az egyesszámhoz, mégis eltér tőle. (Egy idő után azért az esetek kb. 80%-ban a szó ismerete nélkül is ráhibázhatsz a többesszámára). Ezért aki arabul tanul, minden egyes szónak nem csak a jelentését, de a többesszámát is meg kell hogy tanulja. Csak néhány példa, hogy miről is van szó: könyv – kitáb, a többes száma – kutub. Toll – qalem, többes száma – aqlám. De hogy egy teljesen eltérőt is mondjak: nő: mar’a, többes száma: niszá’.  ( a ’ jel nagyon rövid megállást jelent.)

• Jó hír, az arabban is van nőnem és hímnem, csak hogy a dolgot még jobban megbonyolítsuk, de az esetek többségében a nőnemnek külön jele van, így azért mégsem okoz akkora fejtörést a dolog, mint mondjuk a franciában.

• Az igéket a magyarhoz hasonlóan ragozzák minden személyben, múlt és jelen időben. ( A jövő időt külön toldalékkal fejezik ki.) Ezzel még nem is lenne akkora gáz, ám az arabban van olyan is, hogy kettes szám, ami nagy hatással van egy mondat többi tagjára. Sőt! A ’ti’ és ’ők’ többesszámnál külön ragozás van a férfiak és a nők számára. Dialektusban persze ennél „lustábbak” az emberek, így sem kettes számot, sem pedig külön női és férfi többesszámot nem használnak.

• Egyiptomi nyelvjárásban egyébként az emberek olyan „lusták”, hogy a nehezebb, esetenként torkot megdolgoztató betűket nem is ejtik. ( Tudom, egy arabul nem tudó számára valószínűleg az egyiptomi beszéd is rémisztő torokhangok egyvelegeként hat, de ha egy kicsit is jártas vagy az irodalmi arabban, fel fogod ismerni, hogy sok betűt nem „szakszerűen” ejtenek ki vagy egyszerűen lespórolják azt. ) A tipikus ilyen „kifelejtett” hang a q (qaf) betű, ami egy mélyről jövő torokhang eredetileg, de az egyiptomiak ezt szimplán kihagyják. A vicces az egészben, hogy bizonyos szavaknál viszont mégis meghagyják. Ilyen pl. aQahera szó, ami „Kairó”-t jelent, és ahol egyébként ajánlatos is kimondani azt a qaf betűt a félreértések elkerülése végett. Ugyanis ha lespórolnánk, tudtommal egy másik szó, a „prostituált” lenne belőle, és hát valljuk be azért nem mindegy, hogy Egyiptom fővárosát szereti valaki vagy éppen az örömlányokat.

Arab gyerekkönyvek

• Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy az arab számunkra ellentétesen, vagyis jobbról balra ír. ( Ami engem balkezes lévén külön örömmel tölt el, ugyanis ha magyarban sikerül is szinte mindig elmaszatolnom az írást, legalább arabul írva megtapasztalhatom milyen is a tiszta, maszatmentesen teleírt lap. ) Ám lehet azt nem tudod, hogy kizárólag mássalhangzókat írnak az arabok. Ezek közül van három úgynevezett gyenge betű, ami az i, ú és á hanggal párosul, de ezek hivatalosan náluk még a mássalhangzók kategóriájába esnek. Van ugyan konkrétan három darab magánhangzójuk, de azokat csupán arab oktatókönyvekben vagy gyerekkönyvekben tüntetik fel nagy ritkán. Így bizony sokszor vakarhatod a fejed, hogy na most ez vajon melyik szó lehet. Vagy lehet, hogy csak két prepozíció áll egymás mellett, ami nagyon hasonlít egy ige ragozott alakjára? Minden lehetséges. Ha mellőzni akarod a szótár használatát ( és hidd el, mellőzni szeretnéd majd; néhány sorral lejjebb meg is tudod miért), a rejtély megoldásához csupán egyetlen segítséged van: a szövegkörnyezet. Szar ügy, tudom.

• Lehet ezt még tovább fokozni? Naná! Mégpedig azzal, hogy az arab ( vagy legalábbis a drága arab írók) úgy tűnik annyira belefeledkeznek egy-egy könyv vagy cikk írásába, hogy elfelejtenek írásjeleket használni. ( De lehet direkt csak a kedves nyelvtanulók részére választanak efféle szövegeket a tankönyvírók, hogy elmenjen a kedvük arab tanulmányaik folytatásától.) Csak írják és írják a mondandót egyetlen vessző, kettőspont ,vagy pont nélkül, és majd csak a nyolcadik sornál járva (feltételezem mikor kimennek egy csésze teáért a konyhába) vetnek oda egy pontot a mondat végére. Vannak olyan arab írók is, akik (a kész szöveget átolvasása közben) random módon dobálják szét az írásjeleket a szövegben. Ide egy pont, oda egy vessző. Jól nézne ki itt egy pontosvessző, ide meg mondjuk egy kettőspont? Neeem, tegyük inkább idézőjelbe, úgy stílusosabb. Na igen, az írásjelek használatában nem épp az ésszerűséget követi az egyébként igen logikusnak mondott arab nyelv.

• Jómagam arab tudásom legjavát kint szedtem össze egyiptomi nyelviskolákban tanulva ( ami az itthoni árakhoz képest jóval olcsóbb, úgyhogy akinek van néhány szabad hónapja és nagy lelkesedése az arab nyelv iránt, annak ajánlom, hogy menjen ki Kairóba arabul tanulni. Én a Fajr center nevű suliba jártam, akik szállást is tudnak biztosítani. ) Az oktatás csak arabul folyt, nyomtatott szótárt az életben nem kellett elővenni. Ám hazatérve szembesülnöm kellett, hogy ha én itt nyelvvizsgát akarok, bizony nem csak, hogy elő kell vennem a szótárt, de meg is kell tanulnom annak használatát.

• Gondoltad, hogy majd csak úgy fellapozod a szó kezdő betűjét és rálelsz a szóra, mi? Áááá, dehogy! Tudniillik az arab minden egyes szava visszavezethető 3 betűre, úgynevezett gyökökre. Ez adja egyébként az arab nyelv szépségét, mivel számtalan, akár jelentésben első ránézésre nem igen hasonlító szó ugyanazokra a gyökökre bontható vissza. Ha még egy kicsit használod a fantáziádat is, rájössz, hogy valahol ezek ( az irodalom fennkölt síkjain) valóban kapcsolódnak egymáshoz. Ám nyelvvizsgázóként ezt te pont rohadtul nem fogod értékelni és sokszor legszívesebben a sarokba vágnád azt a nyamvadt szótárt, mert nem találod a szó gyökeit. Kiváltképp mikor csak két gyök van meg, mert hát olyan is bizony előfordulhat.  Akkor az történik, hogy a a harmadik gyök a fentebb említett 3 gyenge betűk egyike ( vagy a kettő megtalált betű közül az egyik dupla és akkor így kijön a három gyökbetű). Ja, hogy a gyenge betű állhat a két megtalált betű előtt, között vagy mögött? Azt már neked kell kitotózni, hogy melyik lesz a helyes kombináció. 🙂 ÁÁÁÁÁ!

Az én meggyötört szótáram és a Szabó Ervinből kölcsönzött ‘Halad a Karaván’ nyelvkönyv.

Miután már csak az arab nyelvről való olvasástól is kellőképp megőszülhettél ( hát még annak tanulásától), joggal kérdezheted, hogy ugyan mit találok én ebben olyan logikusnak. Nos azt, hogy mindent szabályok fednek le, amik alól a kivételek száma igen minimális.

Az igéknek 10 féle csoportja létezik (igetörzsek), és legjobb tudásom szerint nincs olyan ige, amelyik ne illene bele valamelyik törzsbe. Mivel az egy törzsbe tartozó igék ugyanúgy ragozódnak, annyi dolgod van csupán, hogy egyszerűen felismered  melyik csoportba tartozik (nem bonyolult) és máris mindent tudsz annak az igének a ragozásáról, nem kell külön minden egyes szót megtanulni.

A szótárazásnál sem tudsz vakvágányra menni: ha nem helyesen logikáztad ki a szó gyökeit, egész egyszerűen nem fogod megtalálni a szót szótárban, így mész a következő lehetséges megoldásra. Ha megtalálod a szótárban a megfelelő kombinációt, nem is kell tovább menned, mert az lesz a helyes megoldás.

Tudnék még ezek mellett kismillió példát hozni, hogy bebizonyítsam neked, az arab minden nehézség ellenére igenis egy logikus nyelv, de most ezzel nem untatlak titeket. Legyen elég ennyi.  🙂

Illetve mielőtt végleg elmenne a kedved az arabtól ( bár lehet csak én vagyok mazochista alkat, de én kifejezetten szeretem a bonyolultabb nyelvtani szabályokat amennyiben nem nyelvvizsgára készülök), azért elmondanék valamit biztatásul. Az itteni arab tanárom mesélte, hogy nem egy tanítványa a nulláról kezdve kb. 3 év alatt heti 1 órával le tudta rakni a Rigó utcai nyelvvizsgát, ami szerintem azért nem semmi! Úgyhogy nincs lehetetlen: ha már elkezdted, tessék fojtatni, ha még csak fontolgatod, tessék belevágni az arab nyelv tanulásába!

Te beszélsz arabul? Irodalmit vagy dialektust? Esetleg mindkettőt? Számodra mi (volt) a legnehezebb az arab nyelvben? Írd meg egy kommentben!