Kalandok a konyhában- Molokheyya

A Molokheyya (vagy magyarosan Molokhéjja) egy zöld növény, amiből itt az egyiptomiak egyik nemzeti ételüket készítik, ami szintén a Molokheyya nevet viseli. Nagyon ízletes, egészséges, az egész Közel-Keleten nagy népszerűségnek örvend.

mw_molok05g

Az állaga kissé bizarr, ugyanis leginkább békanyálhoz hasonlítható, de nem engedjen elrémiszteni a látszat. Garantáltan ízleni fog!

Lehet frissen, szárítva és fagyasztott formában is kapni. Én természetesen a fagyasztott formáját szoktam választani, egyrészt mert gyorsabb elkészítési mód, másrészt mert a boltokban olyan fagyasztott Molokheyyát is lehet kapni, amiben már eleve benne van a fokhagyma meg a koriander. Illetve ez a legolcsóbb formája: kb. 5 font per zacskó = 175 Ft.(legutóbb a friss Molokheyyát 10 fontért vettem). Egy zacskó bőven kitesz egy ebédet akár négy fő részére is.

 CIMG0991

Ezt tradicionálisan az egyiptomi lepénykenyérrel eszik mártogatva, ami kanálként funkcionál, úgy hogy ha vérbeli egyiptomiként szeretnéd kipróbálni ezt a különleges ételt, ajánlom, elő se vedd az evőeszközöket.   Én jobban szeretem hozzá köretként inkább a rizst. Ha pedig nagyétkű a család, lehet hozzá sima marhahúst, csirkehúst is készíteni.

A legjobb étel, mikor nincs ötletem mit főzzek és időhiányban (vagy inkább lustaságban) szenvedek.

Elkészítési mód:

1, Fagyasztott Molokhejjából a legegyszerűbb elkészíteni, ugyanis csak kifagyasztod és beleteszed azt egy közepes edénybe, amiben ujjnyi magasan áll a forró víz. A gőzölgő vízbe már előzőleg beledobtál egy leveskockát. Ezután már csak a kavargatás jön néhány percig miközben hozzáteszed az összepréselt fokhagymát, sót, borsot, az egyiptomi ételek elmaradhatatlan fűszerét a római köményt és legvégül egy kis koriandert. Voilá, kész is.

2, Amennyiben friss növényből készíted, úgy le kell a szárról szedegetni az összes levélkét, majd összeturmixolni őket jó apró darabokra, és ugyanúgy ahogy a fagyasztott Molokhejját, ezt is egy kis fokhagyma, só, bors, római kömény és koriander kíséretében beleteszed a forró vízbe, majd addig főzöd, míg nyálkás állaga nem lesz.

Magyarországon arab, esetleg indiai boltokban könnyen beszerezhető.

Jó étvágyat!

molokhia

Még Egyiptomban is elkél néha a meleg ruha

Na jó, most már annyira nem vészes a dolog, de December elejétől kezdve egészen mostanáig igen csak hideg volt itt Kairóban. Na nem is igazán kint, hanem bent a lakásban! Most is éppen teljes hőfokon megy a hősugárzó a szobában, hogy oda ne fagyjanak az ujjaim a billentyűzethez míg ezen sorokat gépelem 🙂

Ma este 19 fok van Kairóban. Szép, napsütéses idő volt, a szél mint általában mindig fújdogált és az időjárás jelentés a hétre akár 25 fokot is mondott. ( A hét amúgy Vasárnap kezdődik minálunk. Nem minden muszlim országban, de Egyiptomban hivatalosan a Péntek és a szombati nap számít hétvégének.)

Hideg van és esik is!

Ám a lakásban már más a helyzet, sőt! Sokan azt hiszik, hogy csak mert Egyiptomban az év nagy részében gatyarohasztóan meleg van, még nem jelenti azt, hogy nincs tél meg hideg. Illetve ha előkaparjuk kicsit régi földrajz órai emlékeinket, emlékezhetünk arra a részre, mikor a sivatagokról tanultunk, miszerint a sivatagban éjjel akár mínuszba is visszacsúszhat a hőmérő higanyszála. Noha ez azért nem fordul elő itt, Egyiptom mégis csak a hatalmas Szaharában helyezkedik el. És bizony télen, ami 2-3 hónapig eltart, eléggé elkél néha a kabát, pulóver és kis csizma. Én fázós típus vagyok, én az itteni telet elég drámaian élem meg. Ugyanis lehet, hogy nem repkednek a mínuszok mint otthon, de ettől függetlenül is csontig hatoló a hideg. Nem beszélve arról, hogy kint még melegebb is van, mint a lakásban.

A másik tévhit, hogy itt SOHASEM esik az eső. Ezt is hadd pontosítsam egy kicsit: igenis esik az eső itt is. Ha nem is annyit, mint otthon, de az idei télen volt, hogy 4 napon át nem is láttam kibújni a Napot, teljesen el volt borulva az ég és volt, hogy este órákon keresztül szemerkélt az eső (nem mintha baj lenne, kicsit visszarepített Magyarországra, a tavaszias napokat idézte fel bennem, mikor kellemesen csípős hideg van és szemerkél az eső. Hogy utáltam régen otthon, Budapesten, de itt meg ajándékként örül neki az ember. )

A másik verzióban leszakad az ég ( villámlás nélkül, én olyat ugyanis itt még nem láttam), 5 percen át úgy esik, mint ha dézsából öntenék, majd eláll, mintha mi se történt volna.

Nagy élmény volt a legutóbbi ilyen felhőszakadás, ugyanis mi az ötödiken lakunk, a háztömb legtetején. A “tetőn” van egy ajtó. Történetesen az ajtó inkább csak egy nagy fadeszka, túl sok értelme nincsen, hogy az ott van. Egyszer csak a bejárati ajtón túlról vízeséshez hasonlító hangra lettem figyelmes. Rohantam kifele, hát a deszkának nyoma sincs, a víz meg ömlik be a lyukon, le a lépcsőn, a folyosón hatalmas tócsában áll a víz. A Titanic jutott hirtelen eszembe, de nálunk szerencsére azért a bejárati kapu mindig nyitva áll, így hát nem volt mit tenni, csak várni, hogy végre elálljon a vihar. Na meg előkészíteni a gyertyákat, mivel természetesen az áram is elment egy pár órára és igencsak esteledett már.

De nem csak otthon, az utakon is akkora káoszt okoz a hirtelen jött vihar, mint körülbelül Magyarországon a hóesés. Ugyanis Egyiptomban nincs kiépítve csatorna rendszer, mely elvezetné a fölösleges vizet az utakról. Minek is mikor azért annyit tényleg nem esik itt, hogy ez komoly problémát jelentene hosszútávon. Csak az esőzés után közvetlenül okoz némi gondot, például, hogy még azokon az utakon is dugóban áll a fél város, amik eddig viszonylag még járhatóak voltak. Történetesen akkora mennyiségű víz esik le ilyenkor, hogy néhol szinte komp kellene, hogy átvigye az autókat a túlpartra. 🙂

Itt egy kép egy kevésbé vészes zuhé után:

2012-634725988645712945-571

Illetve természetesen fokozottan ügyelni kell az őrülten száguldozó vezetőkre is ( ha valamilyen csoda folytán nem a dugóban csücsülnek), akik még száraz időben is ön-és közveszélyesek, hát még mikor esett is, nehogy az út mentén bandukolva jól eláztassanak.

És itt egy kép a vészesebb zuhé után:

BC5C2F8A7ACF6CB079534316CF1F

Nincs fűtés

Igen-igen, ugyanis itt nincsen se központi fűtés, se kályha, se bármiféle beépített fűtő alkalmatosság. Próbáljuk ki otthon, kapcsoljuk  le csak két napra a fűtést mondjuk késő ősszel vagy kora tavasszal, mikor olyan 5-10 fok van. Hát nem éppen kellemes érzés rövid ujjúban, de még hosszúban sem flangálni a lakásban. Pláne ha a napocska még az ablak alá sem süt be. így gondolom nem csodálkoztok mikor azt mondom, hogy én jobban szeretem a telet otthon, Magyarországon, ahol legalább jó meleg van bent. Itt Január második hetében olyan hideg volt, hogy két nadrág, két zokni és két pulóverben ültem a szobában, miközben ment a fűtés.

Bizonyos fűtési alternatívák

Mert hát olyanok is léteznek, csak a legtöbb egyiptomi valamiért nem használja őket, nem is értem. Inkább szétfagynak két hónapon keresztül. Mint a Michlen gumiember, annyira beöltöznek a lakásban, ( sőt, lakásba több ruhát kell ilyenkor húzni, mint kintre) mint hogy vegyenek egy hősugárzót. Egy valamit is érő hősugárzót ( nem a kis vacak lehelő, ami körülbelül 2000 forintba kerül) már durván tízezer forintért megvehet itt az ember. Egyszer kell megvenni és örökké veled marad, vagy legalább is ameddig fel nem mondja a szolgálatot. Még a villany sem kerül egy nagy összegbe havonta, úgyhogy tényleg felfoghatatlan számomra egyes egyiptomiak fagyhalál iránti szándéka. 

Tehát első alternatíva a fagyhalál ellen: a hősugárzó.

Második a hűtő-fűtő légkondi. Ez is kiváló, jó néhány lakásban megtalálható legfőképpen hűtő hatása miatt, bár talán egyeseknek kicsit drága, durván 3000 font egy darab, ami 105.000 Ft-nak felel meg.

Ha nem akarjuk beleszámítani a sütőt, mint fűtő alkalmatosságot, akkor ezzel ki is fújt a lista. Bár egy dolgot szeretnék még hozzátenni:

Borzasztóan szigeteltek az ablakok

Az egyik fő probléma. Ugyanis hiába fűtesz te egész nap, ha az abban a pillanatban ki is megy az ujjnyi vastagságú ablakréseken. Hát igen, most mit mondjak, itt különösképpen kell figyelni a mekmesterek…akarom mondani a “szakemberek” munkájára. Lásd: ablakrések. Tisztelet persze a ritka kivételnek.

Hála Istennek, most már kezd egész tavaszias idő lenni, már csak egyetlen nadrág és pulóver is elég napközben, illetve nem kell bekészítenem a napi elemórzsiát sem a kellemesen fűtött szobába annak érdekében, hogy a lehető legkevesebbet kelljen kimozdulni a jéghideg lakás többi részébe, mint azt két hete tettem. Kint már egészen izzasztóvá vált a helyzet, úgyhogy nem árt ha kéznél van a dezodor, a napszemüveg annak, aki a közeljövőben Egyiptomba szándékozik látogatni.

Az egyiptomi forradalom második évfordulója, Január 25.

Visszaemlékezés

Én is itt voltam akkor, mikor a Facebook és Twitterről összeverbuválódott egyiptomi fiatalok és a menet közben hozzájuk csatlakozók kirobbantották a Mubarak elleni forradalmat Tunézia után másodikként az arab országok közül. Én 2010. Novemberének végén érkeztem Kairóba, még mit sem sejtve arról, ami azután röpke két hónappal történt.

the mass

Azon a héten anyósom házában voltam albérlet után kutatva. Mivel apósom és anyósom is a politika nagy rajongói, nálunk 24 órából 25-ben mennek a többnyire belföldi hírműsorok. ( Érdekes, hogy a helyi csatornán szinte soha nem látok külföldi, kizárólag belföldi, és Közel-Keleti híreket. Illetve az itteni híradó nem a balesetekkel, gyilkosságokkal van tele, mint otthon.)  Mikor megjelentek az első tüntetők a Tahrír-téren, senki sem vette őket igazán komolyan, mivel a Mubarak rendszerben igen nagy szigor volt. Bármiféle zavargást még csírájában elfojtottak.

Harry Potter Tudjuk Kije

Emlékszem, egyik kedves egyiptomi barátosnémmal azelőtt 3 évvel a metrón utaztunk, mikor megláttam az egyik metrómegálló nevét a táblán: Mubarak. Elég mókásnak, de leginkább nagyképűnek találtam, hogy egy olyan emberről nevezzenek el egy teret, aki még él, és nem mellesleg az ország jelenlegi elnöke. Meg is jegyeztem volna ezt kedves barátnémnek, de amint kiejtettem a Mubarak szót a számon, ő rögtön idegesen leintett és gyorsan körülnézett, hogy ugye nem hallotta senki sem amit mondtam. Majd miután konstatálta, hogy nincs a közelben se rendőr, sem a biztonságiak, megnyugodva elmagyarázta, hogy még a nevét sem szabad kiejteni Mubaraknak nyilvános helyen, de még a telefonban sem, mert a Titkosrendőrség bármikor lehallgathatja és azonnal bevisz. Tiszta Voldemortra emlékeztet a Harry Potterben. 🙂

Később férjem mesélte, hogy valójában a Titkosrendőrség akárkit csak úgy ok nélkül bevitt Mubarak idején. Főleg ha az illető szakállas volt, ugyanis itt ez a vallásosság jelképének számit. Ez azért nem feltétlen igaz, mivel szakáll nélkül is lehet vallásos az illető, illetve szakállal is lehet egy utolsó senkiházi is akár. De tény, hogy a legtöbb vallását tartó muszlim férfi visel szakállat. Mubaraknak a vallásosság meg nem volt éppen az ínyére, ezért diktatúrája alatt sok elismert vallástudós és sejk csücsült a börtönökben jobbesetben, rosszabb esetben még csúnyán meg is kínozták az illetőt.

A forradalom első hetének élményei

A Tahrir téren pedig csak egyre gyülekeztek az emberek, végre 30 év után először kimondták az eddig kimondhatatlannak számító varázsszót: Le Mubarakkal, elég volt!

Az, hogy mi történt a Tahrir-téren, nem igazán szeretném részletezni, mivel azt hiszem az egész világ nyomon kísérte a TV-n, interneten keresztül. A CNN és Al-Jazeerah hír csatornák műsorai szinte csak erről szóltak heteken keresztül. Néhány képet azért feltettem a Google-ról egy kis visszaemlékezésképpen az ott történtekre és azon egyiptomiaknak az emlékére, akik ott vesztették életüket és harcoltak azért, hogy ennek az országnak szebb jövője lehessen.

Tankok az utcákon

Arról szeretnék inkább  írni, hogy én hogyan éltem meg mindezt otthonról.

Mi akkor Nasr cityben laktunk, ami egy elég felkapott helye Kairónak, körülbelül 20 percre található a Tahrir tértől kocsival, amennyiben nincs dugó az utakon.

Arra emlékszem, mikor az egyik nap bejelentette a Masr 25 állami tv, hogy kijárási tilalmat rendelt el este 7 és reggel 7 között. A katonák, tankok egyik napról a másikra megjelentek az utakon, nem egyszer ott masírozott el az utcánkban egy este. Hát nem tudom hány ember utcájában robogott már el tank, de meg kell mondjam elég ijesztő nem csak a látványa de a hangja is. El nem hittem, hogy ez mind velem történik meg. És valóban kijárási tilalom volt, mert még a férfiak csak-csak lemerészkedtek az utcákra, de mi nők ki sem mozdulhattunk a lakásból, még fényes nappal is csak férfi kíséretében maximum, vagy egyáltalán nem.

egyiptom_3

 Üres polcok a boltokban

A Tahrir téri tüntetéssel jöttek sorba a munkahelyi sztrájkok, szinte senki nem járt már be dolgozni. Ez ugyebár azt eredményezte, hogy az emberek megrohamozták a boltokat, élelmiszerüzleteket és mintha soha többé nem lehetne kapni, úgy vásárolták fel az összes boltot pár nap leforgása alatt.

Egyik reggel kinéztem az ablakon és még kérdeztem is anyósomat, hogy mi ez a sok ember a mellettünk levő szupermarketben. Rögtön rohant ő is, küldte apóst meg férjemet, hogy menjenek bevásárolni addig, míg van mit levenni a polcokról.

A helyi pékséggel is hasonló volt a helyzet. Majd fél órát álltunk sorba, hogy kenyérhez jussunk, az emberek tolongtak, az adag ki volt porciózva: 5 fontért lehetett maximum vásárolni körülbelül 10 db lepénykenyeret. Mondanom sem kell, hogy azelőtt 5 fontból azért több kenyeret kaptam.

Se telefon, se internet

Mikor kezdett úgymond bedurvulni a helyzet, Mubarak úgy döntött következő lépésként elveszi az internetet, majd mikor ez sem segített, elvette mind a mobil mint a vezetékes telefon hálózatot. Szerencsére a telefon vonalat 2 nap múlva visszaadták, de az internet jó 2 hétig nem működött.

A végére már szinte depressziós lettem: nem lehet kimenni, se telefon, se internet, csak a tv, aminek minden egyes másodperce a jelen eseményekről szól. Borzalmas érzés. Be vagy zárva, csak a tv-t tudod bámulni, és csak eszel, mást úgy sem nagyon tudsz csinálni. Még csoda, hogy akkor nem ment el se az áram, se a víz, ahogy az általában szokott.

Romló közbiztonság

Mivel a tüntetők csak nem akartak hazamenni és az egész ország forradalmi lázban égett, így Mubarak papa elvetemült cselekedetre szánta el magát: történetesen kiengedte a bűnözőket a börtönből.  Hurrá, most már otthon sem érezheted magad biztonságban.

Apósom biztos ami biztos  bekészítette a kis buzogánynak látszó tárgyat a bejárati ajtó mögé minden eshetőségre, és onnantól kezdve kizárólag bottal, vascsővel ment ki bárki is a lakásból.

Mikor a nap már lenyugvóban volt, előkerültek az utcában az útlezárást jelző vasrácsok is. Egész este a háztömb férfi tagjai felváltva őrizték az utcát, minden arra járó autót igazoltattak, és nem egyszer nem is hiába.

Egy alkalomra emlékszem, mikor mindenki aludt már a házban, olyan hajnali 3 óra lehetett, mikor pisztoly lövésére ébredtünk. Gyorsan néztünk is ki az ablakon, mi történt. Férfiak rohannak késsel, vassal a kezükben az utcánkon el egy másik mellékutcába. Megint pisztolylövés. Reggel tudtuk csak meg, hogy a mellékutcában elkapták  az egyik bűnöző fickót.

Mindemellett persze nem csak a kiengedett bűnözők, de Kairó csőcselékje is a boltok fosztogatásába kezdett, bankrablások történtek,… teljes volt a káosz.

Szegény szüleim! Csoda, hogy nem őszültek bele az aggódásba. De nem kellett sokat idegeskedni, mert két hét káosz után hazarepültem, mielőtt következő lépésként drága elnökünk lezárja a repteret. Vagy amíg van üzemanyaga az Egyptairnek.

A következő egy hónapot otthonról idegeskedhettem végig, aggódva férjem és kis családja miatt, de szerencsére győzött a forradalom, így azonnal repültem is vissza szeretett Egyiptomomba.

Reméljük a forradalom nem vész hiába és Egyiptom tényleg egy szebb jövő felé tart, amiért több ezer egyiptomi vére hullott 2011 január 25.-én és az azt követő összecsapásokban. Nyugodjanak békében.

protest-in-egypt-1egypt revolution

 

A kairói közlekedésről (1. rész) – A tömegközlekedés

 Az elmúlt napokban ismét újabb emlékezetes élményekkel gazdagodtam Kairó híres ám nem éppen irigylésre méltó tömegközlekedésének igénybevételekor, így úgy gondoltam, első posztként rögtön belecsapok a lecsóba és le írom kisregényem első részét, amit már hónapok óta tervezgetek: milyen is a kairói közlekedés.

Sokszor vissza sírom a BKV-t

Aki turistaként már járt itt, vagy csak látott riportot a Travel Channel-en Kairóról, biztosan egyetért velem, mikor azt mondom minden túlzás nélkül, hogy Kairóban utazni kész kaland és egyúttal nem egy életbiztosítás. Mivel nekem nincsen jogosítványom ( ám a gondolat halvány szikrája már fellobbant bennem, hogy mi lenne ha mégis, de aztán a nap végére mindig meggyőznek az aznap tapasztalatai, hogy még csak meg se próbáljam), és a kocsink is többször parkol a szerelő garázsában, mint a lakás előtt, így kénytelen voltam megtanulni, hogyan is közlekedjünk Kairóban a tömegközlekedést használva. Aki utálja a BKV-t, most kapaszkodjon meg, mert a cikk végére valószínűleg nem győz majd hálálkodni Istennek, hogy BKV-val utazhat, meg ha olyan piszok drága is.

Az árakról

Az egyik ( és talán egyetlen) előnye az itteni tömegközlekedésnek, hogy rettentő olcsó. A buszok ára attól függ, milyen távolságra mész, meg hogy hol szálltál fel, illetve a buszok típusától is. A metró kerek 1 egyiptomi fontba kerül 1 útra, vagyis most az 35 forintot jelent átszámítva. Kairón belül megtalálható a nagy piros busz, ami szintén egy font, a kisebb de még nagynak számító, általában rettentő fapados zöld busz, ami fél fontba kerül. Vannak a zöld minibuszok, amik 2 fontba kerülnek általában, ezek viszonylag kényelmesek, néha leesik az ülés matraca, de az legyen a legkevesebb. Végezetül vannak a mikrobuszok, amiknek nincs fix ára, de a legdrágább amivel mentem az is három font volt.

Most hogy így tisztáztuk az árakat, mielőtt a kedves olvasó megörülne, és elkezdene mindenfele szépet mondani a drága BKV társaságra, had mondjam el, ezért a pénzért milyen szolgáltatást is kapunk.

Kairói mikrobusz

Hogyan kell busszal utazni

Na már most Kairóban nem létezik olyan magyar szemmel nézve, hogy buszmegálló. Vannak bizonyos csomópontok, ahonnan indulnak meg ahová érkeznek a buszok, tekinthetjük ezeket végállomásnak, de ezeken kívül bárhol le lehet inteni bármelyik fajta buszt és bárhol leszállhatsz arról.

Ez úgy néz ki, hogy tételezzük fel, én anyósoméktól a City Star bevásárlóközpontba szeretnék menni. Amennyiben nem tudnám hol van, akkor megkérdeznék egy járókelőt, aki elmagyarázza ( remélhetőleg helyesen, de az útbaigazításról majd később) hogy melyik útra kell mennem és mit kell mondanom a buszsofőrnek, hogy az elvigyen célállomásomig.

Tehát szépen elsétálok a főútig, ahonnan a City Stars majd jobbra egyenesen lesz. Várok, amíg fel nem tűnik a busz ( általában a legjobb a mikrobusz, mert az a legolcsóbb). intek neki, mutatom a kezemmel, hogy egyenesen? Már mint kérdezem tőle az út széléről, egyenesen megy-e. Amennyiben igen, és van is még hely a buszban ( ezekben általában 12 fő préselődik össze egy pici térben) megáll, még biztosítom magam afelől, hogy valóban a city stars felé megy-e,  és betuszkolom magam valamelyik ülésre.

Bátrabb férfiak ha már nincs hely és csak pár métert szándékoznak megtenni a busszal ( mert itt ugye a gyaloglás ártalmas, az emberek képesek pár méter miatt is lestoppolni egy mikrobuszt), akkor az ajtóba csimpaszkodva, lobogva, mint a győzedelmi zászló utaznak.

Azért az effajta tömegközlekedésnek is van előnye, mégpedig hogy nem kell azt nézni, hol a megálló, csak megállni az út szélén, várni és leinteni a buszt.

A sofőrök

Másik fontos tulajdonsága a mikrobuszoknak, pontosabban azok sofőrjeinek, hogy mindig sietnek valahová, vagy csak élvezik az ablakon besüvítő szelet, ugyanis csak akkor lassítanak, ha nagyon muszáj, az átlag sebesség ( lakott területen belül, kívül még több persze) 100 km/h durván. Vagy csak annak érzem? Ez pl. az otthoni autópályákon lehet hogy tényleg izgalmas is lenne, de a kairói közlekedés egyik sajátossága, hogy nincs KRESZ.

Egyetlen szabály van az utakon, mégpedig hogy nincs szabály. Se követési távolság, se előzni tilos, se megengedett sebesség, se piros lámpa, se semmi. Most már azért mondjuk történt egy hangyányi fejlődés a dologban azzal, hogy a legtöbb kereszteződést rendőrök irányítják, illetve nagyon nagyon elvétve itt nálunk Október 6. városban láttam egy-két olyan működő lámpát, ami nem csak dísz az út szélén, hanem valamiféle forgalomirányítási funkciót is betölt.

Mikor nincs ajtó amit behúzz

A kedvenc mikrobuszaim azok, amiknek nem csukódik az ajtaja, és ezért a sofőr inkább kikötötte. A legjobb,mikor mindezt csak akkor veszem észre, mikor huznám be az ajtót, mivel ott ülök mellette, ami persze nem megy. Még csukott ajtójú mikrobusszal a hátsó ülésen is türelmetlenül várom, hogy végre megérkezzek és kiszállhassak ebből a száguldó borzalomból, hát még mikor nyitott ajtóval az ajtó mellett száguldozik.

Sajnos reggel, meg késő délután egész Kairó áll a dugóban, a buszok ritkán és igencsak megtömve jönnek. Volt olyan, hogy több, mint 1 órát vártam a tűző napon a buszra várva. Ilyen körülmények között sajnos nem tehetem meg, hogy ne szálljak fel a nyitott ajtójú buszra, különben az életbe nem érnék haza.

Harc a beszállásért

A mikrobuszban általában kellemes a hangulat ( kivéve ha a sofőr nem veszik össze az egyik utassal, mert az állítólag nem fizetett), az egyiptomi emberek nagyon barátságosak ( néha túlságosan is, nekünk magyaroknak lehet már- már tolakodóan hat), gyorsan szóba elegyednek a mellettük ülővel. Ez főleg a forradalomkor, meg választások előtt volt nagyon jellemző ugyebár.

A ki-be szállás nem épp a legkellemesebb, főleg mikor a sofőrnek sietős, és szinte meg sem áll, hogy a ki-be szállás megtörténjen, csak lelassít. Vagy az is felettébb kellemes, mikor a két műveletet egyszerre szándékozzák a részvevők végrehajtani, és szabályos tolakodás alakul ki, hogy most akkor a leszálló vagy a felszálló menjen előrébb. De ez mindenhol jellemző itt Egyiptomban, ez a fajta türelmetlenség és tolakodás MINDENHOL tapasztalható. Mikor már én is jó ideje várok a buszra, és előtűnik egy a semmiből 1-2 üres hellyel, mondjuk bennem is előjön a kisördög, és mindenkin átgázolva fúrom fel magam arra az 1 helyre. 🙂  Az élet Kairóban kész csata 🙂

Dugó Kairóban

Két dolgot még mindenképp meg szeretnék említeni a post végén: Az egyik, hogy habár mindenki harcol az üres ülőhelyért a mikrobuszokon, azért másfajta buszokon, ahol állóhely is van, ott a legtöbb illemet tanult férfi átengedi a helyét egy hölgynek. Nem csak idősnek és terhesnek, hanem bármilyen nőnek! És általában ahol várakozni kell, például hivatalokban, az al-Azhar parknál, még az állami kenyeres bódéknál is, a nőket mindig előre engedik, vagy nekik van külön soruk.

És hogy a teáról se feledkezzünk meg…

A másik dolog egy érdekesség itt Október 6 városban ( ami amúgy Giza, a Piramisokon túl, a sivatag közepe kb. 🙂 ), de ahhoz előtte tudni kell, aki még nem tudta, hogy az egyiptomiak imádják a teát, a legtöbb tea függő, főleg a buszsofőrök ( és persze jó sárga is a foguk tőle): nem látni olyat közülük, akinél ne lenne egy kis pohár tea, mikor a végállomásokon várakoznak az utasokra.

Tehát ebből kiindulva ha valaki ( általában) reggel megy innen Október 6. városból Kairó más pontjaira, ne csodálkozzon, ha a sofőr az úton félrehúzódik az egyik pillanatban egy kis teát áruló fickó standjához. 2 perc: tea, forró víz, 5 kanál cukor ( nem viccelek, az egyiptomiaknál én nem ismerek eddig édesebb szájú népséget. Múlt alkalommal pont számoltam, egy kis üveg teához 5 teáskanál cukrot tett a pasas), egy pár szóváltás és már mehetünk is tovább. Igen, a sofőr issza a kis teáját, miközben 150-nel száguld az autópályán. Felemelő élmény. De még sosem láttam egyiket sem, hogy magára borította volna. 🙂