Török mentalitás és ami mögötte van (Vendég poszt)

A török kebabot már jól ismerem, Ayrant is ittam már és a héten a budapesti török intézetet is sikeresen körbejárhattam. ( Mindenkinek ajánlom, azóta még jobban beleszerettem a török nyelvbe!) Törökországba viszont sajnos még nem jutottam el, de már nagyon tervbe van véve részemről.

A mai rendhagyó poszt Dalmától származik, aki történetesen már három éve él Törökországban. Habár nem Egyiptom, a leírtak mégis kísértetiesen hasonlítanak az egyiptomi mentalitáshoz (szerintem), ezért is választottam pont ezt az írását. Ha többet szeretnétek tudni Törökországról és hogy milyen ott az élet, Dalma blogját itt találjátok.

torok_mentalitas2

“Hogy mit is jelent a török mentalitás?

Igen, valóban zajosak, az idegen fül számára vitának tűnhet egy-egy izgalmas szóváltásuk.  Pedig csak beszélgetnek. A törökök déli vérmérséklettel és hangerővel élik át a mondottakat, szavaikat heves gesztikulálás kíséri. Előszeretettel szólnak az érzéseikről, amikről mi nem biztos, hogy olyan szívesen nyilatkozunk. Igazi érzelmi katarzisokban van részük azáltal, hogy mindennek azonnal hangot adnak, legyen az jó vagy rossz, örömteli vagy szomorú. Könnyen dühbe jönnek, de könnyen ki is engesztelődnek. Hamar felemelik a hangjukat, de a következő pillanatban váll veregetve nevetgélnek. Szélsőségesek, ha szeretnek valamit, akkor nagyon szeretnek, ha utálnak, akkor pedig hangzatosan teszik azt.

A szélsőségességükből eredendően van egy mondásuk, aminek leginkább az első felét használják: “kezdj úgy valamit, mint egy török és fejezd be úgy, mint egy angol”. Önkritikával utalnak arra, hogy óriási lelkesedéssel tudnak beleugrani valami újba, de hamar ráunnak és lehet, hogy soha nem fejezik azt be.

Tetteiket az érzelmeik erősen befolyásolják, ez persze nem jelenti azt, hogy a józan ész szavára egyáltalán nem hallgatnak. Módjával. Mindent a maga idejében. Az erős emocionális befolyásoltság könnyen átcsaphat fanatizmusba, nem véletlen, hogy a török focicsapatok szurkolói olyan eszement rajongással veszik körül kedvenc csapatukat.

Borzasztóan kíváncsiak, mindent tudni szeretnének. Mit, mennyiért, hol, kivel, miért. Nincs olyan, hogy tabutéma, legyen az magánélet vagy munkahely, mindent gond nélkül forszíroznak, ha hagyja az illető.

A török vendéglátás legendás, a vendéglátók mindenüket odaadják a vendégüknek, hogy az a lehető legjobban  és legkényelmesebben érezze magát. Ha evésről van szó, akkor igazi terülj-terülj asztalkámat varázsolnak elő. Lesik a vendég szeme rebbenését és ha abban akármilyen ki nem mondott kívánságot fedeznek fel, menten teljesítik. Nem lehet őket visszautasítani és képtelenség meggyőzni őket arról, hogy nincs rá szükség és nem akarjuk őket terhelni. Ha kilesték a kívánságot a vendég szeméből, akkor beindul a gépezet, hogy az minél előbb teljesüljön is. Mindezt teszik olyan őszinte odaadással, hogy annak, aki máshonnan csöppent ide, igazán megható pillanatokat tudnak okozni.

Nem szívbajosak, ugyanakkor mégis azok. Ha valamilyen közlekedési eszközbe ülnek, akkor megszállja őket az ördög és hajlamosak őrültként száguldozni, dudálni. Várni nem szeretnek és nem is tudnak, de ha pl. teázásról van szó, akkor csak arra koncentrálnak és semmi másra. Képesek lazítani, amihez nem kell komoly dolgokat elképzelni. Csak néhány barát, családtag és pár teával töltött pohár. Esetleg a legnépszerűbb társasjátékuk, a tavla. Megadják a módját a pihenésnek és a társasági életnek, kellő időt szakítanak rá. Utána pörögnek tovább, ki-ki megy a maga dolgára.

Az idő fogalmát nem mindenki kezeli úgy, ahogy azt mi megszoktuk. A nemsoká megyek van mikor sokára nyúlik, a holnap készen lesz pedig előfordul, hogy egy hét múlva lesz kész.

A törökök sokszor egyedien kezelik a mindenkire vonatkozó szabályokat. Úgy gondolják, hogy ők a többiek felett állnak, így a szabályok rájuk nem, csak a többiekre vonatkoznak. Érthető-e már, hogy miért olyan a közlekedési morál, amilyen? Hihetetlen meglepetéseket tudnak okozni a találékonyságukkal, hisz a szabályok őket nem érintik, így mindennek csak a képzeletük szab határt. Fenti elméletük számtalan komikus és ötletes eredményben ölt testet, ráadásul megannyi történet kering itt róluk, kellő öniróniával fűszerezve. A problémamegoldó képességük határtalan, az nem létezik, hogy nincs megoldás. Rugalmasak, néha azonban kissé túlbonyolítják a dolgokat. A végén mégis minden a helyére kerül.

Könnyebben elfogadják a világ azon történéseit, amit egyáltalán nem tudnak befolyásolni. Nem ágálnak ellene feleslegesen. Megértik és mennek tovább, igyekeznek előre nézni és soha nem vissza. Nem őrlődnek annyit, nem próbálják azt elemezni, hogy ‘miért’ történt valami, hanem keresik a megoldást és beletörődnek a megváltoztathatatlanba.

Segítőkészek, néha akkor is próbálnak segíteni, amikor nincs rá szükség vagy éppen nincsenek a szükséges információk birtokában. A szándékuk azonban minden esetben őszinte és szívből jön. Nagyon kommunikatívak, idegenek két pillanat alatt szóba elegyednek, mintha legalábbis rég nem találkozott barátok lennének. A külföldiekkel kifejezetten közvetlenek, szívesen érdeklődnek felőlük, igazítják el őket vagy egyszerűen csak megosztják velük a gondolataikat. A közvetlenség időnként a kíváncsiság határait súrolja, amit nem biztos, hogy jó néven vesz a beavatatlan másik fél.

Mindent összevetve különös, néha komikus, de igazán melegszívű nép a török, aki erre jár és az üdülőövezeti álarc mögé tud nézni, biztosan életre szóló élménnyel tér haza!”

Ti jártatok már Törökországban? Mit gondoltok, mennyire hasonlítanak a leírtak az egyiptomi emberekre?