Szegények és gazdagok, avagy a hatalmas társadalmi különbségek Egyiptomban

Csengettek. Az ajtót kinyitva egy 12 év körüli mosolygós, ránézésre is igen talpraesett kislány áll előttem. Lila flitteres kendőt, fakópiros, bokáig érő ruhát visel, koszos lábujjai kikandikálnak a papucsból, amin a használattól már igencsak megkopott az Adidas felirat. A gondnok ( bawwáb) legidősebb lánya, akinek két kishúga és egy öccse van. ( Következő kistesó már útban.) A legalsó szinten laknak, közvetlenül a lépcső alatti, kb. 5×5 méteres “lakásban”. Van benne egy mini TV, ami egyetlen egyiptomi otthonból sem hiányozhat (kivéve a miénket), és két matrac, ami napközben a falat támasztja, és csak estére terítik ki. A konyha és a fürdőszoba a lakóépület két, egymással szembe nyíló, pinceszerű helységében található a gondnok lakás mellett, amiket kartonpapírokkal fedtek be az eső ellen. Van itt mosógép, nagy hűtő, bár a WC nem tudom hol lehet.

DEB2013011G0928-9484

Egy lakás valahol Kairóban.

A kislány neve Ája és azért csöngetett, hogy levigye a lakóktól a szemetet. Őszintén szólva ilyenkor mindig nagyon kellemetlenül érzem magam, és ha tehetem én magam viszem le inkább a szemetet, bár akkor is csak a lépcső aljáig jutok, mert amint valamelyikük meglátja, már kapja is ki a kezemből. Még mindig nem tudtam hozzá szokni, hogy ők azért vannak itt, hogy levigyék a szemetet, meg hogy hetente egyszer lemossák a lépcsőházat. ( Kertes házban nőttem fel.) Az utóbbit a gyerekek különösen élvezik, ugyanis a slagot felvezetik a legfelső emeletre, jól megengedik és lépcsőfokról lépcsőfokra húzzák lefele a koszos vizet egy gumis végű, nagy ablaktisztító segítségével. ( Aki tudja a pontos nevét, írja meg. Nálam ez nagy ablaktisztítóként szerepel a szótárban.)  Ilyenkor bokáig áll a víz mindenütt, kizárt dolog, hogy kijuss az épületből. Szárazon legalábbis semmiképp sem. De láttam már, hogy valaki éppenséggel velük csináltatta meg a vacsorát. ( Konkrétan a szőlőlevélbe tekert mahsyt, ami egy nagyobb család számára 3-4 órába is beletelik, mire elegendő mennyiségű szőlőlevelet töltesz meg. Sosem értettem, miért kell ezt főételnek megcsinálni.) Mindezért 15-20 fontot kapnak havonta a lakóktól. Már ha egyáltalán kapnak. Én néha veszek édességet és azzal megkínálom őket is, vagy a liszből, rizsből, amit anyóséktól kapunk, adunk nekik is, de mindig az jut eszembe: vajon tényleg örülnek neki, tényleg segítség ez nekik, vagy inkább kellemetlenül érzik magukat tőle? Ugyanis állítólag attól, hogy egy bawwáb ilyen körülmények között él itt Kairóban még nem jelenti azt, hogy tényleg ennyire szegény is. A legtöbben vidékről érkeztek, ahol sok esetben földjük és állataik vannak. De ha összeadjuk a lakóktól kapott havi bért, az sem olyan rossz kereset, bár nyilván ez környéktől és háztömbtől is függ. Vegyük példának Kairó Nasr city körzetét, ahol sok a 12-13 emeletes ház. Ha csak 20 fonttal számolunk lakásonként ( én anno 50 fontot fizettem), az 960-1040 fontot jelent havonta a gondnoknak. Ez az összeg az állami szféra dolgozóinak fizetése körül van, de sok esetben még meg is haladja azt. ( Több ismerősöm is havi 7-800 fontot kap a hivatali munkáért.) Ha meg 50 fonttal számolunk lakásonként, az egy egyiptomi átlagfizetést jelent.

DEB2012005G03081683

Valahol Kairóban.

Áját egyébként többször kérdezgettem már, persze csak diszkréten, mert bár rettentő kíváncsi vagyok a történetükre, hogyan kerültek ide néhány hónappal ezelőtt és hogy hogyan élnek, nem vagyok benne biztos, hogy jó néven vennék a túl sok kérdezősködést. De lehet csak azért van ez bennem, mert nem nagyon láttam még lakót a gondnokékkal személyes dolgokról beszélgetni. Ájával úgy beszélek, mintha egy felnőtthöz beszélnék. Korához képest érettebb, ami nem is csoda, hiszen édesanyja elvárja tőle, hogy mindenben segítsen neki: a lépcsőház takarításában, a mosásban, a lakóktól összegyűjteni a szemetet, és lemerem fogadni, hogy pl. egy vacsorát is gond nélkül megtud főzni egymaga. ( Rizst tekerni a szőlőlevélbe már biztosan tud, pedig az nem is olyan egyszerű ám. )

Ája még szerencsésnek mondhatja magát: egy 2011-es adat szerint 1.6 millió gyerek dolgozik az országban az iskola helyett vagy mellette és ha körülnézek, valóban: a pékségben két 14 év körüli fiú szolgál ki akkor is ha reggel megyek, meg akkor is ha délután vagy este. A közértben egy 10 év körüli kisfiú pakolja a megvásárolt dolgaimat a szatyorba, az útszéli banánárusnál pedig a fia méri ki nekem a kiló gyümölcsöt. Az utakon még a tuktukot is sokszor tinédzser vezeti.

DEB2012005G0329-5697

Kilátás a Piramisokra.

Ája édesapját nem nagyon látom a ház körül, feltételezem, hogy valahol keményen dolgozik, hogy eltartsa a családját. Ezt abból is gondolom, hogy a gyerekek iskolába járnak – Ája éppen a hatodik osztályba – ugyanis vannak, akik még az állami iskolát sem engedhetik meg maguknak. (Egyiptomban az írástudatlanok a lakosság körülbelül 36%-át teszik ki.) Sokszor látom az épület előtt álló szakadt kanapén az iskolakönyveivel, vagy esténként édesanyjával és testvéreivel beszélgetni, nevetni, de az utcában lakó gyerekekkel is sokat játszik, ha van rá szabadideje. Végtelenül kedves lány; ha meglátja, hogy szatyrokkal a kezemben sétálok hazafele, biztosan megpróbál egy-kettőt kicsalni a kezemből.

155713_1672971017749_1275946_n

Nasr city, Kairó.

Egyiptomban hihetetlen nagyok a társadalmi különbségek. Természetesen Magyarországon is vannak hajléktalanok és multimilliomosok is, de a mindennapi életben valahogy mégsem érzem ennyire szembetűnőnek ezt a jelenséget, mint itt Kairóban. Tegyél csak egy sétát a belvárosban, a Ramszisz vasútállomásnál, vagy akár a Mohamed Ali mecset melletti Szejjid Áisha környéken. Omladozó falak, kosz, szemét az út szélén. Majd felülsz a mikrobuszra és néhány kilométerrel arrébb, mondjuk Nasr cityben, vagy Maadiban ( Rehab vagy egy-két “villával” teli körzetet már meg sem említve) színes házakkal, szebbnél szebb erkélyekkel találkozol, ahol indonéziai bejárónő takarít és főz, ( kb. 3-4000 fontot kérve havonta). Egyeseket sofőr visz a Four Season Hotelben megrendezett festménykiállításra, ahol azon gondolkodik, hogy vajon a híres művész, Omar el Nagdi melyik több millió Forint értékű absztrakt festményét vegye meg, ( ami valójában nem is tetszik neki és nem is érti, de jó felvágni vele). Vagy van, aki a hátsó kertben a medence körül állófogadást tart, a vendégek ezüstcsészékből szürcsölik a teát és aranyozott villával szedik ki a tányérra a Cordon Bleut, miközben pincérek tucatja járkál közöttük. A kedvenceim azok, akiknek az egyiptomi mellett amerikai vagy európai útlevelük is van és azt gondolják, hogy az mindenre feljogosítja őket. Még akár arra is, hogy a szupermarketben beálljon a kígyózó sor elejére és a kanadai útlevelével kérkedjen, mikor a felháborodott vásárlók a sor végére küldik.

291851_2391666024675_1095019527_n

Tegemma al-Khemisz, Kairó

A furcsa az egészben, hogy nem kell ” felsőbb körökben mozognod” mindehhez: meglepően sokaknál ha nincs is állandó bejárónő, de hetente egyszer jön valaki takarítani, és meglepően sok embernek van fizetett, alkalmi sofőrje is. Egyiptomban vannak emberek, akik napi két dollárból élnek (statisztikák szerint a lakosság 40% ez!), a másik oldalon pedig vannak azok, akik reneszánsz “palotában” élnek, ( legalábbis egy egyiptomi nappaliba lépve sokszor ez az érzésed támad), bejárónő hozza a teát és egy-két hetet a saját nyaralóban töltenek a tengerparton, vagy esetleg Malajziában.

1264022299

Egy kairói lakás nappalija

Pedig nem kellene, hogy ennyi szegény éljen az országban. Ugyanis az iszlám vallás harmadik pillére rögtön az ima után a zakát, vagyis az adomány a rászorulóknak és a szegényeknek. (Összesen 8 tipusú embernek lehet ezt adni.) Leegyszerűsítve a dolgot: minden olyan muszlimnak, akinek értékei, megtakarításai 85 gramm tiszta arany értékét meghaladják és egy évig ez stagnál vagy gyarapodik, úgy a teljes ( félretett) vagyona 2.5%- át a szegényeknek kell adnia. ( A ház, amiben lakik például nem tartozik ebbe a kategóriába, tehát a hangsúly a félretett vagyonon van, ami lehet megspórolt pénz, ékszer, nyaraló és társai.) Ha a rákövetkezendő évben is meghaladja az adott összeget a vagyona, akkor megint kell fizetnie zakátot. Ezt nem kell feltétlenül pénz formájában adnia: vehet abból a pénzből mondjuk lisztet, rizst és azt adja oda, vagy több zakát köteles ember összefoghat és építhet abból a pénzből egy iskolát egy olyan helyen, ahol még nincsen. Tehát az összeget bármire lehet fordítani, ami segíti azokat, akik jogosultak a zakát adományra. Az arab zakát szó egyébként megtisztulást is jelent, vagyis úgymond megtisztítod a vagyonodat a szegények segítésével. Természetesen akinek nincsen ekkora vagyona, hogy abból zakátot fizessen, ( 85 gramm tiszta arany azért mégsem olyan kevés pénz) őt is arra ösztönzi a vallás ( meg hát az emberiesség is kellene), hogy amivel tudja, segítse a rászorulókat.

IMG_1602 (Small)

Eladó kertes ház Kairóban

Ezek után képzeld el milyen lenne a világ, ha minden gazdag fizetne zakátot! (Szaúdiakkal, kuvaitiakkal meg emirátusiakkal az élen.) Azt hiszem ez sajnos örökre álom marad.

maadi

Maadi, Kairó

Igy Kairó közel 20 milliós városában a különböző társadalmi rétegek miliője fogad bennünket: az utakon a régi bogarak és Ladák között vadonatúj, szalonos Mercik és BMW-k járnak (meg a szamaras kocsi), a foltokban vakolat hiányos, düledező lakások szomszédságában álomszép kertes házak épülnek. A mikrobuszban a munkába igyekvő öltönyös, bőrcipőt viselő férfi mellé egy idősebb asszony száll be hátrakötött kendőben. Szakadt papucsával fellép, súlyos csomagját leemeli a feje tetejéről és betuszkolja az ülés közé, majd egy egy fontost nyom fuvardíjként egy koszos arcú kisfiú markába. A fiú behúzza az ajtót és az aprót a zsebébe csúsztatja a többi mellé, miközben a mikrobusz szélsebesen tovább száguld hotelek, bevásárlóközpontok, és nyomornegyedek között.

cairo-egypt-sheep-in-street-between-cars-crazy-traffic-driving

Bárányokat hajt át egy pásztor Kairó egyik forgalmas útján

Egy nap a klubban, avagy mit szeretek a leginkább Kairóban

Szeretek kiülni egy kávézóba, mikor a nap kellemesen süt, a szél lengedezik és egy gőzölgő cappuchino mellett írogatni vagy valami klassz könyvet olvasni, fel-fel pillantva a körülöttem nyüzsgő emberekre. A hétvégén pont ezt tettem: iPaddel a táska mélyén ültem a kocsiba, hogy egy kicsit “kiruccanjunk” a klubba.

fne9v543Türelmesen végigaraszoltuk az utat a dugóban és leparkoltuk a bogarat a klubtól nem túl messze, de arra azért ügyelve, hogy a “parkolóőr” hatáskörén kívül essen. Róla annyit kell tudni, hogy szinte minden főút mentén, forgalmasabb területen megtalálod, és ha akarod ha nem, segít neked kitolatni integetve, hogy táálá -táálá ya beesa, (“gyere-gyere ember”-nek fordítanám, bár a ‘besa‘ szó lehet, megérne egy rövidebb posztot külön) még akkor is, ha az égvilágon senki nincs az úton amiért esetleg nehéz lenne a tolatás. A szolgáltatásért cserébe természetesen némi aprót vár cserébe és igen mérges lesz, ha nem húzod le az ablakod, hogy perkálj. Sajnos néha ez a személy nem is felnőtt férfi, hanem egy tízes évei elején járó fiúcska, akit nagyon tudok ilyenkor sajnálni, hogy nem épp az iskolában okosodik vagy a barátaival focizik. (Egyiptomban sajnos nagyon sok kisgyerek dolgozik a boltokban, tömegközlekedési eszközökön és az utcán.)

Eredetileg Gizába akartunk menni a szakkarai piramishoz meg a fáraók falujába ( Pharaonic Village), de manapság nem olyan egyszerűen megy ez minálunk, hogy csak úgy eltalálja az ember,  na akkor ide megyünk. Először fel kell térképezni a terepet, hogy hol nincs éppen tüntetés a szokásos hétvégi összetűzésekkel. Szomorúan konstatálva, hogy bizony Gizába menni ma nem túl biztonságos, a B terv ilyen jó időre nem volt kérdéses: irány az Ahly klub. ( Az Ahly egyébként az egyik legnagyobb futball csapat Egyiptomban a Zamalek mellett.)

www.ahlysport.com-image-4992728666

Az Ahly klub logoja

A parkolást letudva a bejárat felé vettük az irányt. Nincs tagsági kártyám, nem is volt sosem, de nem is igazán számít általában: elég ha csak magabiztosan lépkedsz egy olyan mellett, akinek éppenséggel van és senki sem fog megállítani. De mi tisztesség-pártiak vagyunk, így ki szoktuk fizetni azt a 20 egyiptomi fontot, amivel egy nem klubtag bemehet egy klubtag társaságában.  (Az egyszeri tagsági díj egyébként 100.000 egyiptomi font, vagyis kicsivel több, mint 3 millió Forint. Ebből már lakást is lehet venni Október 6. városban ! De aki családtag révén csatlakozik a klubhoz, annak “csak” 160.000 Ft-nak megfelelő összeget kell letennie az asztalra. Hozzáteszem, nem minden klub tagsága ilyen drága, de az Ahly az egyik legjobb a városban. A klubba járás egyébként itt elég népszerű az emberek körében, mert remek kikapcsolódás sportolási lehetőséggel, az átlagnál több zölddel és frissebb levegővel, gyerekeknek játszótérrel és gyors éttermekkel.)

Elhaladva a biztonsági őrök mellett a kávézó irányába vettük az utat és egy kültéri asztal vadászatába kezdtünk zöld párnás székekkel. Egész gyorsan, a mecsetnek kialakított két nagyobbacska terem közelében szúrtam ki egy üres helyet egy szemüveges öreg úr szomszédságában. (Ugyanis minél jobban megy le a nap, annál nehezebben talál az ember üres asztalt a bejárathoz legközelebb eső “fő placcon”. 4-5 óra fele szinte már lehetetlen.) Az öreg csíkos ingben és vászonnadrágban az egyik napilap hasábjaiba temetkezve böngészte hosszasan a cikkeket, majd miután tüzetesen átfuttatta szemét a sorokon, áttért a következő oldalra- balról jobbra lapozva az újságot. Napok óta kis sem mozdultam a lakásból a munka elől, így már alig vártam, hogy magamon érezzem a nap kellemesen simogató sugarait és a sok szmog után, ami minden egyes reggel fogad ha kinézek az ablakon ( alig látom sokszor a fák lombjait, pedig nincsenek messze) az átlagosnál frissebb levegőt szívhassak a tüdőmbe.

9746190

Ahly klub

Sok mindent szeretek Kairóban, de legjobban talán a főváros nyüzsgése és sokszínűsége vonz, ami minden egyes utcában, a város minden egyes szegletében megfigyelhető. Ez alól természetesen a klub sem kivétel. Ilyenkor hétvégén a családok fogják magukat, felmarkolnak néhány csipszes zacskót és kekszes dobozt egy pár 18%-os kisüdítő társaságában, betuszkolják a futballcsapatnyi gyereksereget a kocsiba és irány a klub.

Egy tíz fontos cappuchinot rendeltem nagy pohárban, jó sok habbal a tetején. A forró italra várva végigfuttattam tekintetemet a hatalmas téren, ahol repülőgépek zúgnak el percenként a fejek felett és a fonott székek és nyitott napernyők között csokornyakkendős pincérek mászkálnak fel-alá, kiszolgálva a kávéház hangosan beszélgető, jó kedéjű vendégeit. A háttérben egy kellemes női hang énekelt a szerelemről ( mi másról is énekelne Egyiptomban) pergős arab ritmusok kíséretében. Két asztallal arrébb három középkorú hölgy üldögélt, sötét színű abajájuk a földet súrolta, mindegyik csuklóján egy- egy vastagabb aranylánc villant ki a díszes ruhaujj alól, miközben hevesen gesztikuláltak egymással. Beszédüket tisztán hallottam, tömény, édes parfümük illatát még ilyen távolságból is az orromban éreztem.

Egy másik asztalnál erősen sminkelt hosszú fekete hajú lányok nevetgéltek két hasonló korú fiatal sráccal egy–egy pohár gyümölcslé felett, egyikük D&G napszemüveget viselt. Majd egy csinos bordó kendős, bordó hosszú szoknyás fiatal lány sétált el mellettem, akit kopogós lépteiből már messziről kiszúrtam. Egy farmer nadrágos, hátra kötött kék kendős lányt  szólított meg, aki a sültkrumplis bódé előtt okos telefonját nyomkodva várta őt. Mosolyogva megölelték egymást és karon fogva sétáltak el a teniszpályák felé.

20011400

A teniszpályák mentén

Három óra múlt néhány perccel, mikor megszólalt a délutáni imára hívás. Az imahely igen kicsi, alig ha tizenöten beférnek, így én nem indultam azonnal. Mindig megvárom, míg lemegy a tömeg. Amint elhallgatott a müezzin hangja, máris szállingózni kezdtek a hívők a mecset bejárathoz lerakva cipőiket a cipős szekrényre vagy ahol helyet találnak. A férfiak oldalán az első sorban egy öltönyös, borotvált arcú férfi vette le kibokszolt bőrcipőjét, mellette egy szakállas férfi hosszú fehér ruhában rúgta le papucsát a zoknis lábáról.

Ám a klub nem csak kávéházból áll. Néhány pálmafával arrébb a kávézó mögött kezdődnek a hatalmas tenisz és sport pályák, egy nyitott tetejű, zárt falú rész néhány úszómedencével, az egyik felett különböző magasságban ugródeszkák. ( Hetente két alkalommal ide csak nők léphetnek be, hogy ők is ki tudják élvezni az úszás örömeit. ) A rengetek sport tevékenység és a játszótér mellett az elmúlt hónapokban még valamivel beújított a klub az apróbb csemeték nagy örömére: egy klassz mini vidámparkkal.

181114_3854655318493_416787395_n

A mecset mellett a fűben futballcsapatnyi gyerek rúgja egymásnak önfeledten a labdát, míg anyukáik a napernyő alatt “hűsölnek”. (Habár napközben a hőmérő higanyszála már fel-fel kúszik a 20-24 fokhoz, a klub még a nyári rekkenő hőségben is igen szeles tud lenni, így január végét írva még elkél a pulóver.) Az asztalokon egy-egy nagy zacskó csipsz, egy óriás pizza és az elmaradhatatlan pepszi. Az egészséges életmóddal itt még nem igazán foglalkoznak az emberek – tisztelet a ritka kivételeknek.  Az egyik napernyő alatt két nő ül, a szemük is alig látszik ki a kendő alól. Egyik teljesen feketében egy szívószálas üdítőt tart a kezében, a másik barna ballon kabátban és falfehér niqabban (arcot eltakaró kendő) egy vékony szendvicset vesz ki táskájából, ami azonnal el is tűnik kendője alatt, ahol a száját feltételezem.

Egyptian woman in Cairo, right, wearing the niqab, which covers everything but the eyes

Tipikus kairói utcakép

A leszálló repülőket szemlélem: olyan közel vannak néha, hogy az az érzésem egy nagyobbat ugrok és elérem a hasukat. Vannak köztük hatalmasak, több száz utast szállítók, de egészen kicsik is, olyanok mint ha valami elnök magánrepülőgépei lennének. Feltűnnek az általam jól ismert, kék madaras emblémájú gépek, az Egyptair légitársaság repülői, de sűrűn húz el egy-egy helikopter, katonai kisgép is az égbolton. Körülöttem mindenki beszélget, úgy látszik csak engem bűvöl el a látvány. Pedig hogy útálok repülni! Illetve nem útálok, hiszen ki ne élvezné a felhők feletti létet, az exkluzív kilátást, a mindig ragyogó napsütést. Inkább csak a magassággal  meg a bezártsággal vannak gondjaim, de innen alulról szemlélve a gépeket teljesen más. Mindig eszembe juttatja, hogy mikre nem képes az ember! Minden olyan természetesnek tűnik a mindennapokban:  autóval, repülővel közlekedünk, az okos telefonunkon Facebokozunk az utcán sétálva meg a mikrobuszban ülve, a több ezer kilométerre élő családdal beszélhetünk kamerán keresztül akárhol, akármikor. Pedig mekkora dolgok ezek, ha egy kicsit is elmereng rajta az ember…

Míg én a világ apró csodáin elmélkedek, a játszótérről egyszer csak egy zöld pulóveres óvodás jelenik meg az asztalok között kétségbeesetten kiabálva: “mami, mami”. Néhány pillanatig mindenki csak bámul rá, hátha a keresett “mami” megjelenik és karjaiba kapja a síró kisfiút, de semmi sem történik. Több, eddig kényelmesen csevegő felnőtt is felpattan a székéből, de végül egy középkorú, pocakos férfi ér oda hozzá először. Karját nyújtja a hüppögő felé, amit ő kissé lecsendesedve el is fogad és kérdezgetni kezdi a kisfiút, hogy hol ültek a szülei. Asztalról asztalra kíséri, megkérdezve az ott ülőket, vajon ismerik-e az elveszett gyereket. Kissé aggódva figyelem a jelenetet, hiszen sajnos itt sem ritka dolog a gyerekrablás. Néhány héttel ezelőtt jómagam is gyanúsított lettem, mikor anyósomék helyett én mentem a férjem kishúgáért az iskola elé, ahol igencsak győzködni kellett a tanárokat, hogy adják ki a kislányt, nem vagyok idegen. 🙂

Míg végül a zöldpólós kisfiú megtalált anyukája nyakába ugrott, az jutott eszembe, hogy vajon ez a jelenet Magyarországon is pont így játszódott volna le? Vajon hányan és mikor mozdultak volna meg egy síró kisfiút látva a játszótéren? Vajon odamentek-e volna hozzá és segítettek-e volna megtalálni “a mamit”?

Este tíz fele járt az idő, csípős hideg van. Teljes örömmámorba dőltem hátra az anyósülésen miközben hazafele tartottunk a dugóban araszolva – végre a töltött szőlőlevél meg a paradicsomos tészta után ázsiai ízeket is éreztek a héten az ízlelőbimbóim egy kis kitérőt téve a klub után.  Éppen csak, hogy elbóbiskoltam kicsit, mikor arra eszméltem, hogy társaságot kaptunk. Egy kilenc év körüli, kendős kislány fekete ruhában, törlőkendővel a kezében ugrott fel a kocsira, hogy egy-két font fejében áttörölje a szélvédőt. Újabb csapódás: a kisöccse is megérkezett, belekapaszkodott a félig lehajtott ablakba. Így robogtunk néhány métert.

home05

Egyiptomi fiú kocsikat tisztogat néhány font reményében

Hiába mondtuk nekik, hogy itt az apró, szálljanak le azonnal, a kislány csak vigyorogva magyarázott, a piszkos arcú kisfiú meg lelkesen rázendített a tüntetők egy csoportjának népszerű dalára: érhál já Sziszi, Murszi raiszi. ( Menj el Sziszi, Murszi az elnököm.) Bátor kissrác, aki ilyeneket énekel a rendőrök mellett elhaladva, bár valószinűleg nincs tisztában a kimondott szavakkal. Ám sajnos nem ő az egyetlen “politizáló” kisgyerek az országban: az évek óta tartó zűrzavar, a TV és a felnőttek állandó veszekedései az ország helyzetéről a gyerekekre is ( nem túl pozitív) hatással van. Ezek után kicsit erélyesebben rájuk szólva végül sikerült véget vetni a potyautazásnak. Nagyon sajnáltam őket, nem kellene az utcán lenniük késő este, még akkor sem, ha Kairóban későn fekszenek az emberek.

Sok mindenért szeretem Kairót, de legjobban talán a főváros nyüzsgése és sokszínűsége vonz, ami minden egyes utcában, a város minden egyes szegletében megfigyelhető. Meg az, hogy bármikor kiteszed a lábad a küszöbön, mindig tartogat számodra valamit, amitől vagy sírsz a nevetéstől vagy éppen fogod a fejed, de mindenképpen valami olyat, amit soha nem fogsz elfelejteni és örökké az emlékezetedben marad.

55 jel ami arra utal, hogy kezdesz kairói lenni

A neten nemrég olvastam egy frappáns listát- biztos már ti is találkoztatok hasonlóval- amit néhány egyiptomi válogatott össze a következő címmel: “Onnan tudod, hogy egyiptomi vagy, ha…” Ebből jött az ötlet: mi lenne, ha én is összeírnék egy hasonló listát az itt tapasztaltak alapján! Így az elmúlt héten szép apránként egy kis jegyzetfüzetbe gyűjtöttem, hogy mik is azok a mindennapi szokások, jelenségek, amik eltérőek a Magyarországon tapasztaltaktól, amiket gyakran látok, hallok, átélek és számomra az itteni élet szerves részét alkotják. Próbáltam főképp azokat a momentumokat összeszedni, amik érdekesnek, meglepőnek vagy esetleg viccesnek találok, illetve olyan tulajdonságokat, amikben én magam változtam, mióta itt élek.

S mivel a leírtak az én szubjektív véleményemre alapulnak, amivel lehet egyet is érteni meg nem is, éppen ezért szeretném, ha a poszt alatt egy afféle interaktív beszélgetés alakulna ki, ahol megosztanátok ti is a tapasztalataitokat. Tehát a kérdés: Szerintetek mitől egyiptomi egy egyiptomi és mik azok a szokások, amik gyorsan ráragad(hat)nak az emberre az itt tartózkodás alatt?

Írjátok meg egy kommentben, ha az általam összeállított lista valamelyik pontjával nem találkoztatok még, vagy nagyon igaznak találjátok. Illetve, hogy mik  azok a dolgok, amikkel kiegészítenétek, amiben esetleg ti változtatok ( amennyiben itt éltek/éltetek) és amik számotokra érdekes újdonságként hatnak Magyarországhoz képest.

( Én maradtam Kairón belül abból kiindulva, hogy mondjuk Alexandriában vagy vidéken más, jellegzetes szokások is vannak, amik ráragadhatnak az emberre, de a fővárosra éppen nem jellemző. Ilyet is lehet írni természetesen, csak írd mellé, hogy Egyiptom melyik részéről van szó. )

Íme az én verzióm ötletcsinálónak: Honnan tudod, hogy kezdesz kairói lenni?

1. A tojásrántottát kés-villa helyett lepénykenyérrel eszed
2. A terítésnél csak kanalat teszel a tányérok mellé
3, Egy nagy zacskó csipsz az ebéd/vacsora egyik körete a rizs mellett
4, Rajongsz a tejes teáért
5, Reggel még szinte ki sem nyitottad a szemed, máris a vízforralót kapcsolod egy forró teához
6, Legalább kéthetente egyszer egy nagy tepsi baszbúszát és kunefát készítesz

2010-06-14_0011-1024

Bazbúsza, Kunefa és még néhány arab édesség

7, Coca-cola helyett Pepsit iszol
8, Ha valaki megkérdezi, kérsz-e kávét, eszedbe sem jut, hogy eszpresszóval akarna megkínálni

sanyi-012

Jó erős arab/török kávé

9, Reggelire fűszeres főtt babot (fúlt) kívánsz
10, Tahina szósz és lepénykenyér nélkül nem tudsz élni
11, Szeretsz szőlőlevélbe csavart rizst (mahsy) enni
12, A reggelit ebédidőben, az ebédet pedig vacsoraidőben fogyasztod el
13, A fúl és a koseri jöhet reggel, délben és akár este is

199289_1024388203584_9150_n

Koseri

14, Megtudod inni a csapvizet úgy, hogy semmi bajod sem lesz tőle
15, Nem kapsz hasmenést az utcai ételtől
16, Bármilyen nasit veszel a boltban, azt biztosan megosztod a kollégáiddal

kiosk1

Kosk – ahol mindent kapni, csak egészségeset nem

17, Halálfélelem nélkül áttudsz menni az úton -akár csúcsidőben is
18, Egyedül is el tudsz jutni Kairó egyik feléből a másikba
19, Csúcsidőben is képes vagy lepréselni magad a metróról a megfelelő megállónál
20, Különösebb telefonos egyeztetés nélkül állítasz be a rokonokhoz a nap bármely szakaszában
21, Mindig elkésel a megbeszélt időpontról ( mert tudod, hogy a másik sem fog időben érkezni)

cairo-traffic4

Halálfélelem nélkül közlekedsz az autók között

22, Gratulálsz annak, aki új holmit vásárol magának 
23, Szereted a száguldást az utakon
24, Csatát vívsz a barátaiddal, hogy te állhasd a cehhet
25, A liftnél percekig udvariaskodsz a többi beszállóval
26, Jól ismered a szomszédjaidat és baráti kapcsolatot ápolsz a környéken még a sarki fűszeressel is
27, Szinte mindenkivel úgy beszélgetsz, mintha már ezer éve ismernéd
28, Ha valaki megdicséri a ruhádat, a cipődet vagy akármidet, rögtön felajánlod neki, hogy neki adod
29, Sokat beszélsz, hangosan és gyorsan
30, Kedveled a giccses ruhákat, kiegészítőket és a barokk stílusú nappalikat

traditional-living-room

Barokk “szalon” – amiért szinte minden egyiptomi odavan

31, Popcorn és Pepsi helyett bobcornt és Bebsit kérsz a mozinál
32, Mikor vicceset mondasz, automatikusan belecsapsz a többiek tenyerébe
33, Nem akadsz fent, mikor a mikrobuszban a sofőr mamának hív ( ez nyilván csak hölgyekre vonatkozik)
34, Angolul/magyarul beszélve bizonyos kifejezések rendszerint arabul jönnek a szádra
35, A magazint visszafelé kezded lapozni
36, Hétköznap éjfél előtt ritkán fekszel le
37, A mikrobuszból bömbölő arab zene szövegét megérted és minden egyes alkalommal mikor meghallod azon gondolkozol, hogy vajon ez miért ennyire népszerű
38, Oda meg vissza vagy Amr Diab-ért ( ez még véletlenül sem vonatkozik rám. 🙂 Nem szeretem azt, akit mindenki túlzottan körberajong)

melody4arab.com_Amr_Diab_6895

Az egyiptomi lányok álombéli “szőke” hercege

39, Ha egy úgy helyre mész, nem a pontos címre vagy kíváncsi, hanem arra, hogy hogyan jutsz oda és mi van a közelében ami segíthet a tájékozódásban
40, Ha megállsz kocsival gyümölcslevet rendelni, a fogyasztás után nem hajtasz el fizetség nélkül
41, Találkozz, beszélj telefonon bárkivel, az első kérdésed kivétel nélkül mindig: hogy vagy?

13684926-fruit-juice-shop-in-cairo-egypt

Gyümölcslevet áruló bácsi

42, Ha bárki megkérdezi hogy vagy, te -függetlenül éppen aktuális lelki állapotodtól-mindig azt feleled: alhamdulillah. ( Hála Istennek). Egy szóval se többet.
43, Az apróságokon is hirtelen felkapod a vizet.
44,  Az orvosnál várakozva (és egyéb unalmas perceidben) arab ritmusokat dobolsz az ujjaiddal

Products8501-1200x1200-822109

Esküvőkön ilyenen szokták verni az arab ritmusokat

45, Dudával jelzel mindent; a kanyarodást, az előzést, mikor nászmenetet követsz, de még azt is, ha elfogyott a türelmet a dugóban araszolva
46, Az utakon a táblák, az aszfaltra festett vonalak és egyéb közúti jelzések helyett azt nézed csupán, hogy hol van üres hely előtted, ahol hajthatsz
47, A fel nem használt gyógyszert visszaviszed a gyógyszertárba, hogy visszaváltsd
48, Tudod, hogy a patikában egyetlen levelet is kérhetsz a gyógyszeres dobozból
49, Útbaigazítást adsz valakinek úgy, hogy csak sejtésed van arról, merre lehet az általa keresett hely
50, Sosem panaszkodsz, általában jó kedvű vagy és sokat mosolyogsz
51, Szeretsz viccelődni

52, Útközben úgy telefonálsz, hogy a telefont a fülednél a kendődbe rakod ( már ha ugye kendős/turbános az illető)

53, A 20 fokban már előveszed a szekrényből a jó meleg pulóvert

egypt-cold-wave-650_416

Kairóiak pulóvert, sapkát és sálat vásárolnak a télre

54, Szereted a politikát és direkt felhozod a témát, hogy lehessen róla vitatkozni  

55, Már nem lepődsz meg, ha tankokat és fegyveres katonákat látsz az út szélén állomásozni

Most ti jöttök: várom a kommentjeitekek!

Egyiptom nem csak egy ország, hanem egy igazi nagy család

20130525-222155.jpg

A Határátkelő internetes blog kérése a következő volt: ” írj arról, hogyan működnek a baráti és családi viszonyok az országban, ahol élsz?” Hát a következőt sikerült összehoznom:

Ha emlékezetem nem csal már több bejegyzésben is említettem, hogy Egyiptomban ( és úgy általában a Közel-Keleten, a muszlim világban) nagyon fontosak a családi kötelékek, a rokonokkal való jó és legfőképpen szoros kapcsolat ápolása, egyszóval; Egyiptomban családcentrikusság uralkodik. Ez mind elég pozitívan is hangzik, ám őszintén szólva néha igen terhes tud lenni.

Az a nagy család centrika

Hogy személyes példával érzékeltessem, mit is jelent ez: anyósom minden nap legalább kétszer beszél külföldön élő lányával minimum húsz percet. Beszél továbbá az anyukájával minden második nap, ha nem minden nap és a testvéreivel is fel-fel hívják egymást napi szinten. Ha bárkivel valami történik, azonnal ott a fél família. Például mikor nagymamának valami kisebb műtétje volt az orrával, szinte megállt az élet: mindenkinek meg kellett látogatnia, sokan vele voltak a műtét előtti és utáni napokon is a gyerekek közül, de még az is felhívta telefonon, hogy kicsit bátorítsa és a hogyléte felől érdeklődjön, aki messzebb lakott és nem tudott elmenni hozzá a kórházba. Az egyik rokonék épp ebben az időben szerettek volna lagzit tartani, ( itthon ezt inkább leánybúcsúztatónak hívnánk, mert a lányok és fiúk külön “buliznak”, de majd erről részletesebben egy másik alkalommal mesélek )de hát a nagymaminak is feltétlen ott kell lennie, így inkább elhalasztották a dolgot.

Mondanom sem kell, hogy egy-egy ünnep alkalmával -gondolok itt elsősorban a muszlimok két nagy ünnepére, melyből az egyik a Ramadáni hónap végén, a másik meg a mekkai zarándoklat idején esedékes- mindenki együtt ünnepel; nagyi, papi, unokák, nagynénik, unokatesók…és mivel egy egyiptomi családban az átlag gyereklétszám minimum 3, így elég sok teríték kell(ene) az ünnepi asztalra. Persze hely szűkében az a verzió marad, hogy mindenki ott eszik, ahol helyet talál magának, legyen az egy asztal jobb esetben, rosszabb esetben marad a padló, amihez már úgy is hozzáedződtünk ugyebár, vagy a kanapé…

Kizárt dolog tehát, hogy magányosnak érezd magad egy egyiptomi családban. Olyannyira, hogy számíts rá: bármikor bárki előzetes bejelentkezés nélkül betoppanhat hozzád, legyen az kora délután, vagy akár este 9 óra. ( Nehogy azt hidd itt bárki is alszik este 10 -11 előtt.)

A szülő-gyerek közti szoros viszony

A nagy család centrikába beletartozik még a szülők nagymértékű tisztelete, hogy a gyerek nem ellenkezik (jobban mondva nem ellenkezhet) a szüleivel. Nyilván itt is általában az apuka a keményebb dió, ő hozza meg a döntést, hogy a fia, lánya mikor, meddig mehet el a barátokkal csavarogni, milyen iskolába menjen a gyerek, mi legyen a foglalkozása, és központi szerepet játszik a házasság kérdésben is. ( de még mennyire!) Ha a szülőknek nem tetszik a kérő, vagy a kinézett leányka, búcsút lehet mondani a frigynek.

Az édesanya, csak úgy mint itthon, a háttérben működik közre; próbálja úgy terelni a dolgokat, hogy az mindenkinek jó legyen, például beszél az apuka fejével, ha a gyerek mást akar mint ahogyan azt az apuka elképzelte.
Nyilván barátokkal való csavargás téren a fiúkat sokkal szabadabban kezelik, mint a lányokat. A fiú akár hajnalban is hazajöhet, ám a lányok többségének ki van szabva, hogy mikorra érjen haza este, vagy érte megy az adott helyre valaki kocsival. ( persze ez alól is vannak kivételek, mint mindig.)

Egypt Girls

De a gyerekek is ragaszkodnak a szülőkhöz; szerintem a legtöbb újdonsült házaspár a szülőktől nem túl távol igyekszik lakást vásárolni, mindenben segítenek nekik ha tudnak, kikérik a véleményüket, hetente többször is ha tehetik meglátogatják őket, de ha mást nem, az elmaradhatatlan hétvégi program mindenképpen a szülőlátogatás kell hogy legyen. ( Egyesek nagy, mások kevésbé nagy örömére). A szülőkkel való példamutató bánásmód és tisztelet a vallásban gyökerezik, ugyanis az Iszlám arra tanít, hogy tiszteld a szülőket, jàrj a kedvükben, mikor idősek lesznek, viseld gondjukat teljes mértékben. Számunkra a néha talán kissé túlzott család centrikájuk már-már sok lehet ( gondolok itt főleg arra, hogy bármikor beállíthat bármelyik rokon,hogy a szülők ennyire beleszólnak, kit válasszon házastársnak az illető, még felnőtt egyetemistaként is megmondják, mit hogy csináljon a gyerek), de ugyanakkor szerintem nagyon pozitív ez az odafigyelés, összetartás.

Külföldiként egy egyiptomi családban

Mint már mondtam, az egyiptomiak rémkedves emberek, híresek vendégszeretetükről és igazán kitesznek magukért, ha valaki látogatóba jön hozzájuk, különösen ha az illető egy külföldi. Ám ha egy külföldivel való házasságról van szó, kissé tartózkodóbbá válnak. Na nem úgy gondoltam, hogy nem fogadják szívélyesen kedves fiuk kiszemeltjét… Az egyiptomiak mindig a kedves arcukat mutatják a vendég felé, bárki is legyen az.
A lényeg, amit akartam ezzel mondani, hogy -szerintem csak úgy, mint Magyarországon- kissé idegenkedve fogadják a gondolatot, hogy gyerekük egy másik kultúrából jövővel kösse össze életét.

Ez nem azt jelenti, hogy szóba sem jöhet a dolog, általában addig tart ez a félsz részükről, míg meg nem ismerik a menyasszonyjelöltet. Amint látják, hogy milyen tündéri, mennyire szereti az ő kicsi fiukat, általában megbékélnek a dologgal. Egy fiúnak eleve kevésbé tudják megmondani, kit vegyen el és kit ne, nem úgy mint egy egyiptomi lány esetében.
Ugyebár ha a lány is az ő vallásukból való, tehát muszlim, akkor még kevesebb problémával fogadják a házassági szándékot. ( arról sajnos nem tudok nyilatkozni mi van akkor, ha egy külföldi férfi akar elvenni egy egyiptomi nőt…nyilván családfüggő, de véleményem szerint igencsak meg kell szenvednie a szőke hercegnek, hogy elnyerje a szülők kegyeit.)

Nálunk a családban nem én vagyok az egyetlen külföldi feleség; apósom testvére beelőzött a kérdésben és egy olasz nőt vett el annó feleségül. A tavalyi évben pedig az egyik unokatesó egy orosz lányt vett el feleségül, úgy hogy szaporodóban a külföldi feleségek tábora a családban. 🙂 De ettől függetlenül én soha nem éreztem, hogy különböznék tőlük. Eleinte a nyelv miatt nyilván voltak elkeseredett pillanataim, de akkor is és most is a család teljes jogú tagjának érzem magam és ők is soha nem tekintettek rám valami csodabogárként vagy kezeltek másképp.

Baráti jó viszony már az első munka napon

Míg Magyarországon ha egyedül a buszon ülve egy idegen megszólít, általában nem vesszük jó néven barátkozási szándékait ( már ha egyáltalán az a szándéka); általában mit csinálunk ilyen helyzetben? A ritka esetektől eltekintve mikor szóba elegyedünk az illetővel, inkább vagy nem veszünk róla tudomást és hagyjuk, hogy beszéljen hozzánk, mintha a falnak beszélne, vagy diszkréten felállva másik ülőhely után nézünk. Így van?

Egyiptomban ez másképp működik; az emberek szeretnek leállni beszélgetni a másikkal még akkor is ha az illető vadidegen számukra és épp csak úgy hozta a sors, hogy egy buszon, vonaton utaznak. Vannak pillanatok, mikor úgy érzem Egyiptom nem csak egy ország, hanem egy igazi nagy család.

A választások idején külön élvezet volt tömegközlekedési eszközre szállni – igazi kis csevegő szoba alakult ki az utastérben, a felszállókat mind egy keresztkérdéssel fogadták: kire szavaztál? Azért ez elég intim kérdésnek számít szerintem otthon, és gondolná az ember, hogy különösen egy olyan kritikus politikai helyzetben álló országban mint Egyiptom, egy ilyet kérdezni egy vadidegentől elég merész dolog, de hát ezek szerint tévedtem.

Ebből kifolyólag a munkahelyen is, főleg ha külföldi vagy, se perc alatt lesznek barátaid. (Amúgy is kissé felvágós természetűek. )
Nekem nagyon furcsa volt egyébként, hogy egyik – másik kollégámmal szinte csak pár szót váltottunk és már is olyan kijelentéseket tett, hogy mennyire hiányoztam neki a hétvégén, milyen jó barátja vagyok, holott számomra ez a kapcsolat még közel sem barát kategória. Egy másik furcsa dolog ami többször is megesett velem: még csak pár napja kezdtem az új munkahelyemen, mikor egyik kolléganőm szokásos kisbolti sétánk alkalmával csak úgy karon ragadott. Én ezt kicsit meglepve fogadtam, tekintettel, hogy nem szoktunk mi magyarok csak úgy mindenkivel karonfogva sétálgatni, kézen fogva meg aztán pláne nem. ( Már ugye gondolok itt a baráti, munkahelyi viszonyra) Itt viszont ez teljesen normális szokás nem csak lányok, de még a fiúk körében is. Ennek ellenére én még mindig nem tudom túl tenni magamat, hogy az ilyen gesztusok itt mást jelentenek, mint otthon, hogy nem kell mindjárt rosszra gondolni, mikor meglátsz két férfit karon fogva sétálni az utcán.

Tehát egy új munkahelyen szintén nem kell aggódni, hogy egyedül kell majd töltened a szüneteket, vagy gürcölni kellene, hogy befogadjanak…itt mindenki nagyon kedvesen fog fogadni, már az első nap új barátságokat köthetsz.

IMG_0070

Ex-kollégáim a call centerben – Én nem vagyok rajta a képen, ne is keress 🙂

Aki kíváncsi, hamar megöregszik

De egy valamivel jobb, ha vigyázol: az egyiptomiak, legalábbis a nők, imádnak kérdezni, faggatózni és mivel új vagy a társaságban, a munkahelyeden, nyilván örömmel veszed, ha valaki barátságosan érdeklődik felőled, megteszi az első lépést és nyit feléd. Igen ám, de az egyiptomi (nők ) nagyon kíváncsi természetűek; csak úgy dől belőlük a sok kérdés és nem érzik illetlenségnek, hogy esetleg egyes intimebb témákba is kapásból belekérdezzenek.
Ilyen például, hogy van-e barátod, férjed, mióta vagytok együtt, hány barátod volt már előtte és hogy akkor azok a kapcsolatok tényleg olyan ” európai féle” kapcsolatok voltak? Így nem árt megtanulni hogyan kell ködösen fogalmazva elsiklani egy – egy efféle, kissé indiszkrét kérdésük felett, megelőzve a későbbi problémákat, rosszindulatú pletykákat. Ugyanis sokan szeretnek a bizalmas információkkal visszaélni, ez itt sincsen másképp. Úgy hogy ne legyünk túl naivak és ne dőljünk be elsőre a túlzott kedvességüknek.

Na nem kell pánikba esni, hogy nem lehet senkiben sem megbízni, sőt! Idővel meg úgy is kiderül ki őszinte és ki nem.

Vigyázz mit mondasz!

Amivel jó még ha vigyázunk, az az egyiptomiak érzékeny természete legyen az illető akár nő, akár férfi. Sokszor kerültem már olyan szituációba mikor fel sem merült bennem, hogy amit mondtam vagy tettem bármilyen szinten is bántó lenne, pedig sajnos ők mégis úgy vették.

Viszont mindentől eltekintve sokat tanultam és mai napig tanulok egyiptomi barátaimtól, kollégáimtól és csodálatos emlékeim vannak azokról, akikkel előző munkahelyeimen együtt dolgoztam; egy vicces, mindig vidám csapat, akikkel jókat lehet nevetni, beszélgetni (főleg mikor a call centerben áram kimaradás volt egy pár óráig), a kedves fogadtatás, a kerti sütögetés, a megható búcsúztatás és számos más esemény, amit sohasem fogok elfelejteni.

IMG_0071

Én csak a képen látható lányokkal dolgoztam együtt közvetlenül, szintén nem vagyok köztük…

Mi hiányozna ha…

Tegyük fel gondolatban, hogy a kalandnak vége; férjem egy új külföldi munkája miatt szedjük a sátorfánkat és búcsút intünk a piramisok gyönyörű országának. Az első, ami mindenki fejében megfogalmazódik ilyenkor:

És mi fog hiányozni Egyiptomból?

Valószínűleg most a többség nagyokat mosolyog magában, hogy ugyan mi is hiányozhatna, nincs ott semmi érdekes egy pár piramison, néhány ókori templomon, a napsütötte tengerparton kívül. Bosszantó arab férfiak, kosz, szmog, közlekedési dugók és irtózatos sivatagi meleg. Akkor most had osszam meg veletek, hogy mit is hiányolnék én ha úgy adódna, hogy más vizekre eveznénk.

A dallamos arab nyelv

Az első dolog ami mindenképpen hiányozna, az az arab nyelv. Ugyan még mindig nem tökéletesen beszélem, a 95% -át azért megértem bármilyen, nem tudományos vagy politikai jellegű társalgásnak. ( Habár egy ideje már a csapból is politika folyik, az emberre akaratlanul is ráragadnak az olyan alapszavak, mint országgyűlés, alkotmány, bíróság, minisztérium,…stb.). Nagyon érdekes nyelv az arab a maga sajátos írásával, hangzásával. Sokszor egy-egy szó pontos jelentését nem is lehet lefordítani, csak hosszasan elmagyarázni, hogy körülbelül mit is jelenthet. Egyébként meg kell mondjam nagyon logikus a nyelvtana ( az egyiptomi dialektus meg még sokkal egyszerűbb, mint az irodalmi arab) és az írást sem bonyolult elsajátítani pár hét gyakorlással.

Learning_Arabic_calligraphy

Arab Kalligráfia – ilyet még én is tanultam.

Zéró erotika az utcákon, a médiában

A másik dolog, amit szeretek Egyiptomban, az az erkölcs az utcákon, nyilvános helyeken és a médiában. Persze itt is – főleg Kairóban – találkozik az ember modern felfogású muszlim nőkkel, akik kendő helyett miniszoknyát húznak egy lenge kis blúzzal és nyolc kiló sminkkel az arcukon, vagy fiatal fiúkkal, akik leállnak flörtölni a pultos lánnyal a kávézóban, ám mégsem ez az általános. Itt nem fogsz látni buszon, metrón a tömeg kellős közepén enyelgő párokat, ennél többet meg pláne nem. Még a TV-ben sem. (Az olyan jeleneteket ugyanis kivágják.

Amin nagyot nevettem, hogy még az ‘Oroszlánkirály’ Walt Disney mesének arab változatából is kivágták, amikor a fiú meg a lány oroszlán megpuszilják egymást:) )  Nincsenek tizenévesek, akik este az utcán részegen randalíroznak, nem találsz sehol bikinis fehérneműmodelleket az utcai óriásplakátokon és a TV műsorok, reklámok, de még az újságok is mind erotika mentesek, nem kell attól tartani, hogy este 11 után a gyerek a csatornákat kapcsolgatva véletlenül rossz helyre téved.

18egyptB_xl

Egyiptomiak a Nílus felett sétálva, beszélgetve.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy itt abszolút nincsenek részeg fiatalok, drog és gimnazista-egyetemista lányok és fiúk közötti kapcsolat, mert bizony van, de a lényeg, hogy mindez nem nyíltan történik, társadalmilag ezek semmilyen szinten nem elfogadott dolgok.

100_0388

Valaki így öltözködik, valaki úgy.

Például még mindig borzasztó nagy szégyennek számít, ha egy egyiptomi nő nem érintetlenül megy férjhez ( még egy olyan családban is, ahol esetleg a nők nem hordanak kendőt és abszolút liberális felfogásúak). Legyen akár keresztény akár muszlim az illető, nagy valószínűség szerint amennyiben a család tudomást szerez tettéről- ami már pedig egy nő esetében garantált ugyebár – a család egyszerűen kitagadja a lányt és búcsút mondhat a házasságának. Hacsak nem talál valaki olyat, aki hasonló bűnökkel vétkes. A férfiak ebből a szempontból előnyösebb helyzetben vannak, ám amennyiben mégis kitudódik a kis afférjuk, hát nem tudom melyik egyiptomi apuka adná hozzá szívesen a lányát.

Kairó, kész kaland

Mondanom sem kell a lassan 16 millió lakost számláló Egyiptom fővárosában az élet egy másodpercre sem áll meg. Budapest belvárosa ehhez képest vidéki falucskának tűnik. Néha nagyon betud sokallni az ember ettől az állandó zsivajtól, ám én még is legtöbbször nagyon szeretem.

Khan-el-Khalili-Bazaar-Cairo-Eygpt

A mindig nyüzsgő Khan-el-Khalili Bazár. Aki turistaként már járt Kairóban, biztosan nagyon jól ismeri. Imádok itt elveszni egy pár órára. 🙂

Ha egy nem túl forgalmas helyet választasz lakóhelyedül, ami messze van a főúttól, akkor nyugodt, csöndes percekre is lelhetsz. Persze a szomszédokat így sem fogod tudni likvidálni, mikor éppen este 11 kor kezdi el bömböltetni az arab zenét, vagy mikor éppen valami foci meccs van és a fél utca ott őrjöng a TV meg az utcai kivetítők előtt. Az esküvőket is nagyon szoktam díjazni az ablak alatt, meg a kora reggel óbégató, kolompoló, dalolászó árusokat. De ettől függetlenül én szeretem a nyüzsgést, az érzést, hogy még ha egyedül is vagy otthon a lakásban, azért mégsem vagy teljesen egymagad.

IMG_1877

Na mit visz az egyiptomi bácsi a csomagtartóban bőröndök helyett? Egy szerencsétlen kost.

Illetve a pezsgő élettel együtt jár, hogy itt mindig történik valami. Legalább is nekem mint európainak, ez a megszokottól teljesen eltérő kultúra minden napra tartogat valami újat, legyen az sokkoló, meghökkentő, nevetséges vagy teljesen abszurd. Néha kész kaland itt az élet. Ez biztosan nagyon hiányozna, még ha nem is minden esetben élek meg egy-egy ilyen új tapasztalatot túlságosan pozitívan.

Az egyiptomiak végtelen kedvessége…

De ami talán a legjobban hiányzana, az maguk az egyiptomi emberek. Na azért nem mindenki; a Tahrir téren gyújtogató, lövöldöző banditák, az idegbajos, életveszélyesen száguldozó buszsofőrök például nem, de úgy általánosságban nagyon sok jó mondható el az egyiptomi emberekről. Először is a magyar emberrel ellentétben, ha megkérdezed tőlük: hogy vagy? Nem kezdik el felsorolni az összes létező problémájukat a lehető legletargikusabb hangnemben, hanem mindig csak annyit válaszolnak: köszönöm szépen jól vagyok. Még az is, akinek nincs mit enni adnia aznap a családjának. Legyen akár szegény, akár gazdag valaki, itt a többség pozitívan áll a dolgokhoz, sokkal többet látod mosolyogni az embereket.

6877831218_395c5138e3

Először kicsit furcsa volt ( még a mai napig nem szoktam meg), hogy itt bárhol, bármikor képesek az emberek leállni a másikkal beszélgetni függetlenül attól, hogy még soha életükben azelőtt nem látták egymást, mégis úgy beszélgetnek mintha ezer éve ismerősök lennének. ( Mindig van miről csevegni, Mubarak távozása óta aztán meg pláne).

Általában jó kapcsolatot ápolnak a szomszédokkal, alkalomadtán össze is járnak és még a portást is barátként kezelik. De nem csak az idegenekkel bánnak kedvesen, hanem a családon belül is szoros kapcsolatot ápolnak még a távolabbi családtagokkal is. Nagyon család centrikusak; általában a házasság után is a gyerekek igyekszenek a környéken maradni, vagy ha mást nem sűrűn meglátogatni szülőket, testvéreket.

…segítőkészsége

egypt-p-001.3

Le sem tagadhatná, hogy egyiptomi. 🙂

Kedvességükből adódik a segítőkészségük is. Míg otthon a villamos síneken egyensúlyozó részeg hajléktalant is az utolsó pillanatban rántja vissza valaki a várakozó tömegből, itt – egyrészt nincs is villamos síneken egyensúlyozó részeg hajléktalan – másrészt amint valami baj történik, biztos lehetsz benne, hogy lesznek (nem is egy) akik azonnal a segítségedre sietnek.

Néha már túlzásba is esnek a segítőkészségükkel; ha útbaigazítást kérsz, inkább kérdezz meg több járókelőt, mert nagyon sokszor előfordult már velem is, hogy teljesen máshová irányítottak el, mint ahová eredetileg mentem volna. Ugyanis egyszerűen nem ismerik azt a kifejezést, hogy nem tudom; csak ha végképp halvány lila gőze sincsen, na talán akkor fogja neked bevallani, hogy nem ismeri az irányt. Valamit mindig muszáj, hogy mondjanak, de azt olyan arckifejezéssel teszik, hogy soha meg nem kérdőjeleznéd az általuk mondott útirányt, ha nem lenne már kellő tapasztalatod e téren.

…és önzetlensége

Az egyiptomiak nem csak kedvesek, segítőkészek, de önzetlenek is. Néha teljesen kiborítanak ezzel az adakozási-osztozkodási mániájukkal. 🙂 Például egyik kollégádat megkéred, hozzon már neked is valamit a közértből ha már úgy is leugrik egy kis Pepsiért. Utána úgy kell neki könyörögni, hogy ugyan had fizessed már ki a te részedet. Ezzel nem is lenne baj, ha nem játszanák el minden egyes alkalommal. Egy idő után csak kellemetlenül érzed magad. Ha meg megdicséred a ruhájukat, táskájukat, rögtön oda akarják adni neked. 🙂 Na lehet az utóbbit nem teljesen komolyan gondolják, ám mégis mindig ugyanaz a válaszuk a dicséretre: ” Köszönöm! tessék, vigyed!” Ha veszel egy zacskó csipszet, egy tábla csokit, akármit, úgy vedd, hogy abból osztozkodni illik ám, mert ők is MINDENT megosztanak egymással. Nem egyszer fordult már elő az előző munkahelyemen, hogy ezt a szokást olyan természetesnek vették velem szemben is, hogy szó nélkül vettek az általam hozott süteményből, vagy elvitték az ásványvizes üvegem. Na jó, ez azért már kissé túlzás, ilyen szintre én még nem jutottam el a közvetlenségben (és nem is szándékozok).

Egyptian Girls in Cairo_0.preview

Muszlim és keresztény egyiptomi lányok.

 De nem csak munkahelyen van ez a nagy osztozkodás. Volt már, hogy a pékségben, közértben kisebb tétel vásárlásakor nem engedte az eladó, hogy kifizessem. Vagy a másik kedvenc sztorim, mikor mikrobusszal utaztam és a mellettem ülő ismeretlen lány miután kibontotta a dobozos üdítőjét először engem kínált meg vele.

Illetve van még egy tipikus egyiptomi szituáció: ki fizessen az étteremben?! Ugye megszoktuk, hogy általában Magyarországon az egyiptomi szóhasználattal élve “angolosan” fizetünk, vagyis mindenki a saját ételét fizeti, ritka esetben, előre jelezve hívjuk meg a másikat. Na itt nem, pont fordítva. Itt általában valaki mindig meghívja az egész társaságot tudván, hogy majd egy következő ilyen alkalommal valaki más fogja állni a cehhet. ( Pech ha még sincsen következő alkalom :)).

Az olcsó és zamatos gyümölcsök hazája

Hm, mi hiányozna még?! Az olcsó gyümölcsök és zöldségek. Nem vagyok vegetáriánus, de nagyon sok zöldséget, gyümölcsöt eszünk. Fillérekért. Imádom a mangót, guavát, datolyát, gránátalmát és az egyéb olyan déli gyümölcsöket, amiket otthon vagy nem lehet kapni vagy csak egyszerűen teljesen más az íze, a minősége.

262167_125418860879047_109534485800818_194927_7976688_n

Zöldséges stand – Hm, máris összefutott a nyál a számban, olyan jól néznek ki.

Például az otthoni Auchanban meg egyéb szupermarketek polcain található datolya össze sem hasonlítható az ittenivel. A mangóról nem is beszélve. ( Apropó gyümölcsök: tudtátok, hogy a Tescóban kapható narancsot Egyiptomból importálják ? :p)

Napsütés, napsütés és még több napsütés

Még egy dolog jutott eszembe így a végére, amit nagyon hiányolnék: a kiszámítható időjárás. Igen, tudom. Ugyan az év 99%-ában tombol a kánikula ( bár van még ennél rosszabb is: Emirátusokban, Szaúd-Arábiában például izzasztóbb a helyzet), de legalább tudom, hogyan osszam be a napjaimat e tekintetben.

P1010119

Alexandria homokos tengerpartja.

Nem fog az a kellemetlen meglepetés érni, hogy kiveszek egy hét szabadságot amikor elmennénk a tengerpartra a családdal kicsit kikapcsolódni és éppen azon a héten esik hét fokot a hőmérséklet, az eső meg egész álló nap szakad. Emlékszem, mikor csak a Margit-szigetre akartam menni. Mikor elindultam, még hét ágra sütött a nap. Mire odaértem, már beborult az ég és hirtelen hűvös lett. Otthon mindig kell lenni A meg B tervnek, ha valahova ki akarsz mozdulni. Itt elég csak az A terv. Fázós típus lévén nekem nem sok bajom van az itteni hőséggel. Inkább legyen meleg, mint hideg, elég nekem Decembertől Márciusig fagyoskodni.

Na, így a poszt végére el is illant minden negatív érzésem Egyiptom iránt. 🙂