Leánykérés letudva, mi jön azután?

Ramadán után újult erővel nekikezdve a megszokott egyiptomos posztokhoz gondoltam, hogy az ismerkedés – párkapcsolat téma fonalát fogom követni, mivel többen is megkerestek, hogy egyiptomi párjuk lévén az itteni, számukra ismeretlen kultúra szokásairól érdeklődjenek, melynek következő állomása az eljegyzés.

Mint az már olvashattátok az előző posztokban, Egyiptom nagyon sokszínű, rengeteg különféle szokással találkozhatunk, de ha kategorizálni kéne, azt mondanám, léteznek a vallás kereteit betartó és a kevésbé vallásos tartalmú szokások. Na persze ez nem teljesen ilyen egyszerű, nem minden teljesen fekete vagy fehér, de mindjárt elmesélek mindent.

Hét országra szóló…eljegyzés
A történetet ott hagytuk abba, hogy mindenki boldog, megvan a szerencsés férj/feleségjelölt, jöhet az eljegyzés.

1077453_10153049828370082_65065580_oEgyesek olyan hét országra szóló eljegyzési partit csapnak, hogy az egyenesen felér egy lakodalommal is: a család apraja-nagyja összegyűlt, esetleg egy hotel rendezvénytermét is lefoglalják az eseményre, hat fogásos vacsora, zene, minden, amit el tudsz képzelni. 

A menyasszony a parti előtt barátnőivel karonfogva napokat tölt azzal, hogy boltról boltra jár a tökéletes eljegyzési ruha, cipő, táska, ékszer kollekció után kutatva. Nem elég neki az esküvő körüli tébolyt átélni és majd akkor drága ruha, fodrász, sminkes, kozmetikus, díszek és egyebek után rohangálni, már az eljegyzés előtt bemelegít. 🙂

wedding2-719719

Nem, ez nem esküvő…

De hát az egyiptomiak többségei egyébként is imádja a feltűnő, kirívó dolgokat mindenben, legyen az lakás, ruha, ékszerek, akármi, így egy eljegyzésnek is meg kell ám adni a módját csak amolyan igazi egyiptomosan! 🙂

Szép emlék vagy értelmetlen pénzkidobás? 
Hogy miért tartom én személy szerint értelmetlen pénzkidobásnak és felesleges hajcihőnek az ekkora eljegyzési bulikat? Nos egyrészt, mert szerintem elég a házasság körüli teendőket kifizetni, arról nem is beszélve, hogy rettentő összeg lakást venni és igényesen bebútorozni azt, márpedig addig szóba sem jöhet a házasság, míg nincs külön lakás. ( Nem tudom, hogy Egyiptom más részein igen, de Kairóban nem divat a szülőknél lakni. Egy-két embert ismerek csupán, akik a szülők házában kezdték közös életük első hónapjait.)

wedding3-741375

Buli van!

Nyilván egyesek megtehetik, rendben van. Viszont van még egy probléma az anyagiakon kívül: sokan úgy vannak vele, hogy már a második – harmadik találkozás alkalmával megtartják az eljegyzést, mondván majd ráérnek még megismerni egymást, a házasságra úgy is sokszor csak 1-2 év múlva kerül sor. (Mivel be kell rendezni azt a lakást, meg össze kell szedni a pénzt arra a thaiföldi nászútra, mert ugye Egyiptom tengerpartja nem dívik…Ha már lúd, legyen kövér!)

A lényeg, hogy általában eljegyzéskor egyáltalán nem ismerik egymást a fiatalok.

Esettanulmány
Csak hogy jobban érzékeltessem a dolgot: egyik volt kolléganőm két fiú között vacilált, hogy kinek a házassági ajánlatát fogadja el. ‘A’ jelölt sármos és jó társaság, de nem dolgozik túl jó pozícióban, míg ‘B’ jelölt sikeres a munkájában, értelmes, de külsőleg nem túl vonzó. Végül -egy kis családi, baráti rásegítéssel – B mellett döntött a lány azzal az indokkal, hogy majd idővel külsőleg is biztosan megbarátkozik vele, a házasságig úgyis még bőven van idejük, ha meg mégsem, akkor egyszerűen csak felbontja az eljegyzést.
Ezzel a nagy lelkesedéssel tavaly Júliusban megtartották a tradicionális, hét országra szóló eljegyzést (mai napig nem házasodtak össze, de legalább még mindig együtt vannak.)

1174761_10153214892610601_68113078_n

Egy jegyespár.

A kérdésem: mi értelme volt drága ruhát, cipőt, táskát, kendőt venni, kifizetni a sminkest, a fotóst, a hely bérlését,…stb. mikor még abban sem vagy biztos, hogy szimpatikus-e egyáltalán az illető? Minden egyes alkalommal ekkora eljegyzési parti lesz, ha esetleg mégsem jutsz el a házasságig az első vőlegénnyel? Miért kell a nagy pénzköltés mellett még világgá is kürtölni, hogy eljegyeztek, mikor a legkevésbé sem vagy meggyőződve arról, hogy ez a férfi lesz életed párja, aki pár hónap múlva majd az oltár elé, illetve jelen esetben a mecsetbe kísér? Ha gyerekkorotok óta ismeritek egymást, vagy iskolából, egyetemről, az teljesen más, de így ekkora bizonytalansággal a fejben…

Csak semmi intimitás
Ugye említettem előzőleg, hogy Egyiptomban hivatalosan házasságig semmiféle testi kontaktus nem történhet: se kézfogás, se puszi, se semmi és nem is lehet kettesben elmenni kíséret nélkül sehova. Ezt a gyakorlatban mindenki úgy tartja be, ahogy neki tetszik. Mint mindig, minden egyén és családfüggő, kinek mi fér bele.

Mondanom sem kell, hogy az utóbbi magába a vallásba nem fér bele, ugyanis egy eljegyzés hivatalosan nem jogosít fel semmire. Az iszlámban annyi a jelentősége csupán, hogy az eljegyzést követően véget ért a randevúzás korszaka: a lány nem fogadhat több kérőt, a fiú nem nézhet tovább menyasszony után.

Természetesen bármikor bármelyik fél minden következmény nélkül vissza vonhatja a jegyességet és belevetheti magát újra a párkeresésbe. Bár egy ekkora banzáj után elég kínos már visszamondani a dolgot, nem?

Ahmed and Shaimaa pose for pictures as they celebrate their engagement with a party on a boat on the river Nile in Cairo

Habos-babos eljegyzés. 🙂

A vallásosabbaknál másképp működik
Éppen ezért a vallásosabb egyiptomiak nem verik nagy dobra az eljegyzést, nem verik magukat fölösleges költekezésbe, sokan még gyűrűt sem vesznek egymásnak ( itt az amúgy sem kötelező elem, még házasságkötéskor sem).

Szűk családi körben édesapával, édesanyával meg a testvérekkel együtt egy családi vacsora keretein belül ünneplik meg az eseményt, a menyasszony férjjelöltjétől kap esetleg valami ékszert vagy parfümöt és ezzel le van tudva a dolog. Egyesek még ennyit sem tesznek, csak megbeszélés alapon jegyeseknek tekintik magukat és kész. Semmi flanc, csupa egyszerűség.

Tehát megvolt a hivatalos eljegyzés, jöhet a tényleges ismerkedés és a felkészülés a menyegzőre. Happy end? Ne siessünk annyira előre, hiszen a megpróbáltatásoknak még koránt sincs vége!
A következő posztomban elárulom, hogyan zajlik a házasságkötés első fele. Igen, jól olvasod. Lesz második fele is. 🙂

Advertisements

Ismerkedjünk egyiptomi módra! – Első randevútól a jeggyűrűig.

Az elmúlt hetekben az egyiptomi nők világába invitáltalak benneteket: hogyan élnek, valóban annyira elnyomott sorsuk lenne vagy csak a média próbálja ezt megetetni az emberekkel? Ezt mindenki eldönti maga: az én privát véleményem itt élő nőként egy egyiptomi férj oldalán, hogy köszönöm szépen nagyon szuperül megvagyok, egyáltalán nem érzem, hogy elnyomva lennék, sőt! 🙂

Ha jól sejtem, amire Egyiptom és a nők kapcsán általában az emberek leginkább kíváncsiak, az az ismerkedés. Hogyan is találja meg egy muszlim a nagy Őt? Egy európai számára kissé konzervatívnak tűnő országban mégis hogyan ismerkednek a fiatalok? Mit szabad és mit nem? Mekkora a család, a szülők szerepe ebben a nagy család centrikus társadalomban mikor a házasságra kerül a sor?  Rögtön megtudjátok!

( Reményeim szerint sor kerül majd nemsokára olyan bejegyzésekre is, ami az itt élő kopt keresztényekről szól, főleg mivel jómagam sem tudok róluk sokat, de nagyon érdekel miként élnek itt, milyen tradíciókat követnek, hiszen ők is ugyanúgy Egyiptom részét képezik, mint a muszlimok. De mivel a lakosság 90%-a az iszlám vallás híve, így a mostani bejegyzésem is, csak úgy mint az előzők, a muszlimokról és az ő szokásaikról szólnak. Jut eszembe, a helyes kifejezés muszlim és semmiképpen sem mohamedán vagy muzulmán.)

Az első lépések

A fiatalok egy része az egyetemig ( és sokszor még az egyetemi évek alatt is) csak fiú vagy csak lány iskolába járnak, míg mások koedukált tanintézményben tanulnak. Vannak, akik jobban tartózkodnak attól, hogy a másik nemmel bármiféle módon érintkezzenek, mások kevésbé. Amint már azt előzőleg említettem: ez mind család és egyén függő, nem lehet minden egyiptomi muszlimot egy kalap alá venni.

dsc_3764

Diáklányok iskolai egyenruhában Aszúan utcáin sétálva.

Ezek alapján vannak, akik az egyetemről vagy a munkahelyről ismerik egymást, rendszeresen beszélgetnek, közös baráti társaságuk van, de vannak, akihez ismeretlenül jönnek leánykérőbe: a család, barátok vagy kollégák közvetítésével szereznek tudomást egymásról.

Egy muszlim férfi és nő közötti kapcsolat

Egyiptomban a fiú-lány kapcsolatnak alapvetően három kategóriája létezik: barátság, jegyesség, házasság. Az, hogy valakik barát- barátnőként együtt “járnak”, most kezd talán divatba jönni, de mindenképp eltér attól, ahogyan azt mi ismerünk Európában: itt a beszélgetésen, találkozáson kívül esetleg kézfogás történik még, de ennél több nem igen, vagy legalábbis nagy titokban. (Ugye már említettem előzőleg mennyire súlyos bűn az, ha valaki házasság előtt veszíti el szüzességét.) Egyébként az iszlám tiltja a házasság előtti együttlét minden formáját, hivatalosan a kézfogás, a flörtölés is ebbe a kategóriába tartozik és hát valljuk be: férfi és nő között nem létezik igazán barátság – valamelyik fél mindig többet akar(na). Ez privát vélemény, ne tessék egészben lenyelni érte. 🙂

Young couples on the Nile

Fiatalok ismerkednek a Nílus partján.

Így hivatalosan muszlim férfiak és nők között nem szövődhetnének baráti kapcsolatok sem. Egy muszlim nő csak annyit kommunikál egy férfival, amennyit muszáj: a boltban, hivatalos dolgok intézésekor, munkahelyen a főnökkel, iskolában a tanárral…stb. Ez alól csak az édesapa, a férj, a nagypapa és nagybácsik képeznek kivételt: előttük nyilván kendőt sem viselnek és nyugodtan húzhatnak rövidebb, szűkebb ruhákat. Ennek egyszerűen annyi az oka, hogy a többi férfi, beleértve az unokatestvéreket is, a ‘házasságra alkalmas’ kategóriába sorolhatóak, vagyis az iszlám jog szerint feleségül kérhetnék az illető lánykát. Ehhez vannak, akik maximálisan tartják magukat, vannak, akik hellyel-közzel, de vannak akiket egyáltalán nem érdekel, mondhatni teljesen nyugatias életvitelt folytatnak.

Azt hiszem a harmadik ismerkedési kategóriaként szerepel (főként a nagy számban előforduló egyiptomi (férfi) – külföldi (nő) házasságoknál) az internet. Bár ha jobban belegondolok, nem is feltétlen, hiszen egyre többen fordulnak muszlim társkereső oldalakhoz, hogy megtalálják életük párját. Ennek miértjéről majd a következő bejegyzésben írok részletesebben.

A vakrandevú

Tehát vannak, akik már régebb óta ismerik egymást, de mi van azokkal, akik a család-barátok által keresgélnek házastárs után?

Egypt Girls

Ezek a lányok még valószínűleg várnak a sorukra, hogy eljöjjön értük a sármos sivatagi herceg.

A forgatókönyv általában a következőként néz ki egy lány szemszögéből: húsz -huszonkét évesen az egyetem utolsó évében a család (anyukával az élen) lázas hajtóvadászatba kezd egy megfelelő férj után kutatva szép leányuk számára. Na de nem akárki jöhet számításba, két szép szempár meg egy bájos mosoly nem elég: a szőke ( jelen esetben inkább fekete) herceg töltsön be magas pozíciót, legyen jó fizetése, a szülei sem mindegy ám hol dolgoznak, lakásért kocsiért plusz pont jár.

Míg otthon általában a “pénz mit sem számít, a szerelem mindent legyőz” elv alapján gondolkodnak és házasodnak az emberek, itt kicsit másképp fest a dolog. Nem azt mondom, hogy itt nem számít a szerelem, de sok szülőnek előrébb való az, hogy a kedves leendő vejüknek pontosan mennyi font is van a pénztárcájában. Ha nem találják elégnek, akkor jobb ha a lányka bele sem szeret az illetőbe, mert itt kő keményen a szülőké az utolsó szó: engedik-e a házasságot vagy sem. Kikerülni őket szinte lehetetlen és a nagy családi kötelék miatt a fiatalokban fel sem merül ennek a lehetősége. ( Ez okból sok egyiptomi férfi inkább külföldi feleséget szeretne, akit nem az érdekel, mennyi van a bankszámláján hanem az, hogy milyen ember ő. Legalábbis hetente akad férjem baráti körében vagy munkahelyén olyan férfi, aki kérdezi őt, hogy nem ismerek-e én véletlenül még szabad, csinos külföldi nőt a számára feleségnek. )

Tehát mondjuk anyucinak vagy apucinak van egy kedves kollégája, akinek pont egy a lányához korban illő sármos fia van. ( A fiúk általában 24-26 évesen nősülnek.) Meg is beszélik, hogy akkor a hétvégén a fiú szüleivel együtt tiszteletét teszi a lány házában.

A kérők rémálma

És itt jön a kedvenc részem, férfi legyen a talpán aki ezt túléli!

Valójában teljesen mindegy, hogyan ismeri meg egymást a két fiatal, a kedves férjjelölt egy dolgot biztosan nem fog megúszni: az édesapától való leánykérést.

De ha még csak az édesapával kéne megtárgyalni az ügyet! Á, dehogy! Szerencsétlennek az egész család kegyét kell elnyernie már az első közös randevún, bár ha az apukát lekenyerezte, a többiekkel már könnyebb dolga lesz, végtére is az utolsó szó joga őt illeti meg. ( Bár most hogy így jobban belegondolok… A nők nagyon ügyesek a férfiak irányításában és ez itt sincsen másként, úgyhogy amondó vagyok, mégis inkább az édesanyát kell megcélozni első körben, ő majd elrendezi az ügyet a kedves papával :p )

egyptian-engagement6

Azt hinné az ember, hogy esküvőre jött ez a sok ember, de nem! Ez egy eljegyzési parti! (Nem sokban különbözik látszatra egy esküvőtől.)

Tehát a szerencsés ( vagy inkább szerencsétlen) jelöltnek fel kell készülnie lélekben, hogy nem csak az addig még soha nem látott egyiptomi hercegnő fog várni rá a nappaliban szülei oldalán, hanem a fél rokonság! ( A másik fele majd a következő találkozásnál csatlakozik.)

Szerencsétlen férjem unokatestvérénél történt ez meg: ott voltak a szülők mindkét részről, a nagymama, az összes nagynéni és nagybácsi aki eltudott menni, meg egy pár unokatestvér…az első találkozáskor! Én meg csak hallgattam nagyokat, mikor a találkozó után anyósom nagyban ecsetelte valakinek a telefonban a részleteket! Hát hogy a túróba fogják ezek megismerni egymást rendesen?!

Aztán persze miután mindenki jól megnézte meg kifaggatta a megszeppent kérőt, a következő találkozásoknál azért már csökken az érdeklődők létszáma és lesz esélye a két ifjúnak egymással is beszélgetni. De az első találkozás körülbelül csak a pénztárca kipakolásáról szól, meg hogy a rokonok jól megrágják az összejövetel után, érdemes-e foglalkozni a kérővel vagy keressenek másikat.

Privát beszélgetés szülői felügyelet alatt

Teljesen kettesben sosem lehet(ne) találkozni, de nem kell megijedni: több mód van rá, hogy mégis többet megtudjanak egymásról a fiatalok kicsit privátabb légkörben beszélgetve, még szigorúan a szülők látókörén belül maradva is. ( Nyilván ha az összes nagynéni a környéken ólálkodik, akik csak arra kíváncsiak, mennyire jóképű a jelölt és mit tud adni hozományba, elég nehéz megnyílni és őszintén beszélgetni).

Tehát ami szokott történni, hogy a tágas nappali egyik felében tévézik anyuka meg apuka, a másik felében pedig a fiatalok zavartalanul beszélgetnek. Vagy másik verzióban a család elmegy a sport klubba vagy valami parkba sétálni egyet: ők mennek elől, hátuk mögött kissé lemaradva pedig a két fiatal, rokonmentes körülmények között társalogva. Harmadik verzió: étteremben a pár egy másik asztalnál, a szülőktől külön foglalnak helyet, hogy kettesben tudjanak csevegni.

Ez a féle ismerkedési mód, miszerint a család keres párt a lányuknak, fiuknak és a fent említettek szerint ismerik meg egymást, egyébként elég bevett szokás: még abban a családban is, ahol lazábban kezelik a vallást, ott sem megy a leánykérés nagyon másképp. Ha már régóta ismeri egymást a házasulandó pár, akkor is a fiúnak házassági szándékával a lány apja elé kell állni és meg kell nyerni a családot, hogy legyen valami a frigyből.

Mit láthat a kérő?

Kendős muszlim lányok a kendőjüket csak a házasság megkötése után veszik le a férjük előtt, ám aki niqabot (arcot eltakaró kendőt) visel, az felfedi arcát, jobban mondva fel KELL fednie arcát, hogy a kérő szemügyre vehesse. ( Nyilván a szerencsétlen ennyi megpróbáltatás után nem akar zsákbamacskát játszani.)

Jaj, a zsákbamacskáról jut eszembe: habár a kendő nem kerülhet le a hajról és a ruhák sem lehetnek rövidebbek, áttetszőbbek a kérő előtt, a férfiak nyilván mégis kíváncsiak arra, hogy milyen színű, milyen hosszú a lány haja, … aki bő ruhákat hord, ott ugye a férfi oldalát pluszban furdalja a kíváncsiság, vajon mennyire karcsú a lány, milyen az alakja,…

wedding_ring

Ha minden rendben megy az első néhány randevún, jöhet az eljegyzés!

Itt Egyiptomban ezt nagyon egyszerűen oldják meg: meghívják a lányt a fiú házába, ahol csak az anyuka, leánytestvér és egyéb kíváncsiskodó női tagok lesznek csak jelen. A leány pedig szép ruhába bújik, ha hosszú egybe ruhát (abaja) hord, akkor a szép ruhát az alá veszi és majd ott leveti. Természetesen mivel csak nők vannak jelen, a kendő is lekerül. Az anyuka így a bájos csevegés után pontos személyleírást tud adni fiának a potenciális menyasszony jelöltről. Persze ezt a kis találkát akkor szokták csak megejteni, ha már szinte majdnem biztos, hogy hamarosan megtartják az eljegyzést.

Na ha a kedves kérő egy pár találkozás után jó férjnek ígérkezik a szülők szemében, a lánnyal kölcsönös a vonzalom, a fiú szülei is elégedettek jövendőbeli menyükkel és még a pénzhajhász rokonság is boldog azzal a bizonyos pénztárcával, jöhet az eljegyzés…

A következő bejegyzésben!