A Július 23-ai Forradalomra Emlékezve…

Tegnap már a blog Facebook oldalára posztoltam a Július 23-ai nemzeti ünnep hátteréről egy rövid leírást, melynek idén volt a 61. évfordulója, ám végül úgy véltem, ennek a blogra is fel kell kerülnie. Íme tehát egy kicsit részletesebben: Mire is emlékezik meg Egyiptom Július 23-án?

“Az arab nacionalizmus igazi fellángolását az 1952-es katonai hatalomátvétel okozta, mikor Mohammed Nagib tábornok és a Gamal Abdel Nasszer ezredes vezette nacionalista tiszti csoport – a Szabad Tisztek Mozgalma – megdöntötte az utolsó Mohamed Ali dinasztia uralkodójának, Faruk király hatalmát (azóta július 23-ai forradalomként emlegetik az eseményt).

King-Farouk-I-1939

I Farouk király (1920. Február 11. – 1965. Március 18.)

Egy évvel később, 1953. június 18-án kikiáltotta a köztársaságot, melynek első elnöke a Mozgalom vezetője, Nagib tábornok lett, megtartva magának a miniszterelnöki posztot is. Ennek a mozgalomnak egyébként Anwar Sadat (Egyiptom harmadik elnöke Nasser halála után 1970-től) is oszlopos tagja volt. Ezzel együtt eltörölték az alkotmányos monarchiát, az arisztokráciát Egyiptomban és Szudánban, véget vetettek a Brit megszállásnak az országban és biztosították Szudán függetlenségét.

1709023

Mohamed Nagib, Egyiptom első elnöke. (1901. Február 20. – 1984. Augusztus 28.)

Nasszer 1954-ben átvette a hatalmat Nagibtól, ami a forradalom további radikalizálódását hozta. ( Nagib nézetei a forradalom céljainak tényleges megvalósításáról sokszor ütköztek Nasser és a többi tag elképzeléseivel. Nagib azt akarta, hogy a katonai befolyás fokozatosan visszaszoruljon és helyét a polgári kormányzás vegye át, mivel úgy vélte a hadsereg fő feladata az ország védelme és nem annak irányítása. Ám Nasser erről, illetve a több párt rendszerről és a demokráciáról hallani sem akart. Nasser úgy gondolta, hogy figyelmen kívül kell hagyni az egyiptomi közvéleményt addig, míg a mozgalom el nem éri célkitűzéseit, ám Nagib szerint a legfontosabb, hogy a mozgalom elnyerje az egyiptomi polgárok támogatását, míg ha ez azt is jelenti, hogy a forradalom néhány céljának megvalósítását későbbre kell halasztani. Így a párt, miszerint Nagib “abszolút hatalomra vágyik, ami elfogadhatatlan”, lemondatták az elnököt, kizárták a mozgalomból és helyét Abdel Nasser vette át. Érdekes fordulat, nemde? )

nasser109

Gamal Abdel Nasser (1918. Január 15. – 1970. Szeptember 28.)

Az új vezér szeme előtt a fáraók korabeli Egyiptom nagysága lebegett és ezen ideológia nyomán egyesíteni kívánta az egész arabságot Marokkótól Iránig. Nasszer az arab szocializmus jegyében számos reformba kezdett, célja a nyomor felszámolása volt. ”

Egypt_52_Main_pic_1

Szabad Tisztek Mozgalma, 1952. Jobbról Balra: Ahmed Chawki Parancsnok, Mohammed Neguib Ezredes, Abdel Hakim Amer Őrnagy, Gamal Abdel Nasser Alezredes (ül a képen), Mohamed Kamal el Dine Hussein Őrnagy, Abdel Latif Baghdadi Parancsnok, Anwar al Sadat, Yussef Sadek and Zakaria Mohieddine Alezredes.

Források:

http://en.wikipedia.org/wiki/Egyptian_Revolution_of_1952

http://www.securifocus.com/portal.php?pagename=hir_obs_reszlet&i=8833

https://en.wikipedia.org/wiki/Muhammad_Naguib

Végre itt van Ramadán! ( 2. rész)

Az ínycsiklandó lakomák

Az egyiptomiak imádnak enni és híresek vendégszeretetükről, így ebben a hónapban kiváltképp nagy társasági életet élnek: a családok amúgy is mindig összejárnak hétvégente (vagy mint már azt az előző részben említettem, beállíthatnak a hét bármely napján a nap bármely időszakában), illetve nagyon népszerűek még az éttermek, gyorséttermek is.

Ramadan-in-Cairo

Ha amúgy pedig ne lenne terülj-terülj asztalkám egy-egy hétvégi vacsorakor, hát Ramadánban biztos hogy az van. Szándékosan nem írtam ebédet, mivel az egyiptomiak étkezési szokása külön műfaj. Ugye jó magyar szokáshoz híven – az esetek többségében – a reggelit 10 óráig mindenki elfogyasztja, az ebéd 1 óra fele, a vacsora pedig 6-8 óra között szokott lenni. Itt, Ramadánon kívül természetesen, a reggelit délben, az ebédet 4-5 körül, a vacsorát meg majd 10 és éjfél körül ejtik meg.

Tudni kell még, hogy az itteniek nagyon édesszájúak, így ha az otthoni török baklawa valakinek túl édes lenne, akkor amennyiben Egyiptomba látogat, azt tanácsolom, hogy a helyi édességeket  mint Kunefa, Baszbúsza és a többi cukros lében úszó finomságot inkább csak távolról szemlélje. ( A legtöbb cukrászdában egyébként sok más nagyon finom, magyar szájnak kellően, de nem túl édes cukrászsüteményeket kapni.) Aki viszont extrém édesszájú – mint jómagam – az ki ne hagyja, imádni fogja őket.

Ramadán tipikus édessége egyébként az Ataif névre hallgató, vastag tésztájú minipalacsinta, aminek a közepébe összetört mandula-dió-mogyoró-kókuszreszelék keverékét szoktak tenni, vagy esetleg datolyát, de tulajdonképpen bármivel meg lehet tölteni. ( Én tavaly pudinggal próbálkoztam és nagyon jó lett úgy is.) Az eredeti recept szerint ezután olajban kisütik majd cukros szirupba mártják. Igen tömény, de olaj helyett sütőben is ki lehet(ne) sütni, hogy gyomor (és legfőképp kiló) kímélőbb legyen. ( A pontos receptet jövőhéten mellékelem. )

 

Anyós készítette Ata'if.

Anyós készítette Ata’if.

Tiszteletreméltó egyesek segítő szándéka

Két dolgot mindenképp meg kell említenem a ramadáni vacsorával kapcsolatban: naplemente előtt 1 óra- fél órával a szegények már kiülnek az út szélére vagy az utak közötti kis, zöld parkos területen ücsörögnek, ugyanis ilyenkor önkéntesek járják az utcákat ételt-italt osztogatva azoknak, akiknek nincs mit enni.

Illetve ha buszon tartózkodsz vagy éppen még úton vagy a kocsiban, mielőtt a naplementét jelző müezzin hangja megszólal, nem kell aggódni, hogy majd nem tudod megtörni a böjtöt (tradicionálisan egy pár szem datolyával és vízzel), mert ezek az önkéntesek halomszámra osztogatják a palackos vizet, kisdobozos üdítőket, a bezacskózott datolyákat az utazóknak és ha akarod ha nem, úgyis megállítanak, hogy adjanak belőle. 🙂

Ramadánkor igazi szezonja van a millióféle datolyának.

Ramadánkor igazi szezonja van a millióféle datolyának.

Általánosságban elmondható az egyiptomiakról, hogy szeretnek adni. Mindenen osztoznak; ha vesz egy zacskó csipszet az egyik, először mindenképp körbekínálja, de lehet, az egészet odaadja neked. Ha megdicséred a táskájukat, ruhájukat, azonnal neked akarják ajándékozni. ( Valószínűleg nem gondolják teljesen komolyan az utóbbit, de valóban ez a válaszuk a dicséretre magyarul, hogy ‘tessék, vigyed’. )  Ha megkéred őket, hogy vegyenek már neked valamit, majd te később kifizeted, abból aztán nem lesz semmi, ugyanis nem engedik majd, hogy kifizesd.

Amennyiben pedig ez fordítva esik meg, ragaszkodnak hozzá, hogy az utolsó piaszterig visszaadják a pénzt, ha kell, belenyomják a táskádba.

Ha pedig egyiptomival mennél egyet enni, a legjobb már az elején kikötni, hogy te angolosan fizetsz, (vagyis te a tiedet, ő meg az övét), mert biztosan ő fizetné ki az egész ebéded árát. ( Amit én egyébként nem szeretek, mert még mindig hozzá vagyok szokva az otthoni szokásokhoz, hogy amennyiben már az elején nem történik meghívás, akkor értelemszerűen mindenki maga állja a cehhet. Mostanság a taxiban szoktam összeveszni a kolléganőimmel hasonló okokból. :))

A bebszi és a bizza

A legjobb sztorim egyébként ezzel kapcsolatban mikor a mikrobusszal mentem és a mellettem ülő középkorú hölgy épp kibontani készült a Pepsijét (itt szinte mindenki ezt issza! Hát igen, az egyiptomiak nem éppen az egészséges táplálkozásukról híresek az biztos.)

Egyiptomi Pepsi.

Egyiptomi Pepsi.

Én még csak nem is ránéztem, hanem az ablakon tekingettem kifelé, ám ő rögtön kedvesen felajánlotta, hogy nem kérek-e a bebszijéből. (Ugyanis az arab nyelvben nincs ‘p’ hang, azt a ‘b’ helyettesíti. Így lesz a pepsiből bebsi, a pizzából meg bízza és még sorolhatnám. Nagyon mulatságos néha! ) Miután illedelmesen visszautasítottam a lehetőséget, azért még elismételte kétszer, hogy biztos nem kérek-e.

Döbbenetes, de számtalanszor tanúja voltam, mikor az egyik utas a mikrobuszban megkéri a sofőrt, hogy adjon már egy kortyot a vizes üvegéből! Sőt, mondok jobbat. Mikor férjemmel utaztam egyik alkalommal és elővettem a fél literes üvegem, figyelmeztetett, hogy gyorsan igyak és tegyem el, nehogy a sofőr vagy bárki elkérje, hogy ő is akar inni belőle! No komment…

Ramadánra visszatérve az üzletek később nyitnak, ( délben vagy valamikor a délután folyamán) főleg a gyors éttermek, ám minden csak hajnalban zár. Itt az emberek nyáron amúgy is éjszakai életet élnek – nem egyszer volt, hogy mi is 10-fél 11 fele mentünk el vásárolgatni- ám ez Ramadánban egészen hajnali 3-fél 4-ig kitolódik. ( Fél 4-kor van ugyanis a hajnali imára hívás, onnantól kezdve már nem lehet se enni, se inni. Ezért sokan le sem fekszenek, vagy előtte egy bő fél órával felkelnek még egyet reggelizni. Egyébként ilyenkor egy dobos-kolompolós bácsi szinte minden környéken rója az utcákat, hogy a dobszóval felkeltse a lakókat. Szerintem ha egy egyiptomi alszik, azt ugyan még egy bombarobbanás sem fogja felkelteni, nem hogy az utcáról beszűrődő kolompolás. :))

Ja igen, majd elfelejtettem: a legtöbb munkahelyen rövidített munkaidő van. 🙂

Külön sorozatok a tévében

Az egyiptomiak a vacsora után vagy a mecsetbe mennek, vagy leheverednek a tv elé, ugyanis a legtöbb népszerű csatorna ünnep idején itt is, csakúgy mint otthon külön ramadáni sorozatokkal, családi programokkal csábítja a nézőket, vagy pedig kimozdulnak kicsit a klubokba.

(Na, nem olyan klubok ezek, mint ahogy azt egy európai elsőre gondolná: sportklubok ezek kávézókkal, éttermekkel, gyerekeknek játszótérrel, mindenféle sportolási lehetőséggel, medencével… stb. Szinte mindenki tagja egy ilyen klubnak, a tagságit egyszer kell kifizetni és évente meghosszabbítani.)

Ramadán végi ünnep

Zárásképpen mindenképp még megemlíteném a Ramadán végét jelentő tényleges ünnepnapot. ( Arabul: Eid El-Fitr)

Aki egy kicsit is vonzódik a Közel-Kelethez és épp Kairóban jár, biztosan nagyon varázslatosnak fogja találni ezt a napot, főleg a hajnali, kora reggeli órákat.

Az ünnepi imát imádkozók.

Az ünnepi imát imádkozók.

Ugyanis hajnaltól napfelkeltéig egész Kairó „énekel”: az összes mecsetből (amiből ugye szinte minden sarkon talál egyet az ember) szól a müezzin hangja: Allahu Akbar, Allahu Akbar (Isten a leghatalmasabb).

Ezt követően van egy rövid ima, egy kb. fél órás beszéd, majd megkezdődik a három napon át tartó család – rokon – szomszéd – ismerősök – kutya – macska ‘maraton látogatás’.

Tipikus ünnepi édesség ilyenkor a mindenfélével töltött kekszek, teás sütemények (végre valami mérsékelten cukrozott édesség a sok “cukorpók” között), melyet a háziasszonyok általában saját kezűleg gyártanak.

Ilyenkor, szintén a karácsonyhoz hasonlóan, a gyerekek ajándékot vagy egy kis költőpénzt kapnak a szülőktől, nagyszülőktől.

Ünnepi sütemények.

Ünnepi sütemények.

Mi férjemmel bevezettük, hogy egymást is megajándékozzuk, így nem vész el teljesen az otthon megszokott karácsonyi hangulat. De nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ilyenkor meglepik szeretteiket valami aprósággal.

Hát így telnek jelenleg a napok itt minálunk Kairóban: ünnep van, ajándék van, család van, minden van – csak itt Fenúsz lámpással, feldíszített mecsetekkel, datolyával és bejgli helyett ataif süteménnyel.

Babaghennúh – Sült Padlizsán Darabok Tahina Szószba forgatva

Az egyik kedvenc egyiptomi padlizsános receptemet osztom meg ma veletek, amit természetesen ki mástól, mint anyósomtól lestem el. A nevével szinte már el is árultam mindent, annyira egyszerű. No igen, nem szeretek túl sok időt tölteni a konyhában ha nem muszáj, így általában mindig a gyorsan elkészíthető, de mégis finom ételekre vadászok. 🙂

imgname--whb_parsley_and_baba_ganoush---50226711--2744017012_16071350c8-1

Az interneten kutakodva valami jó kis étvágygerjesztő kép közepette rájöttem, ( ugyanis sajnos az enyém bár az ízéjért a 10-es skálán 10-est kapott a férjemnél, mégsem tudtam előnyös képet készíteni róla, amit büszkén mutogatnék a blogon, úgyhogy maradtam a Google keresőnél), hogy tulajdonképpen ezt az ételt eredetileg előételként, vagy a fő fogás mellé köretként fogyasztják az egyiptomiak. Erről a felfedezésemről gyorsan közvélemény kutatást is végeztem a munkahelyemen egyiptomi kolléganőim körében… és valóban. Ami számomra azért meglepő, mert anyósoméknál rendszerint főételként kerül az asztalra egy tál rizs kíséretében. Úgy látszik anyós is szeret alkotni, csak hogy néha gyorsabban szabaduljon a konyhából.  🙂

Úgyhogy örömmel tartva magam bevált szokásához, én is főfogásként készítem el, mikor kedvet kapok egy kis padlizsánra.

Hozzávalók: (Mértéket azért nem írok, mivel ugye mindig attól függ hány személyre, hány napra főzöl.)

–       Padlizsán

–       Néhány gerezd fokhagyma

–       Tahina szósz ( otthon arab boltban lehet kapni)

–       ecet

–       Só, bors, római kömény

–        rizs

Elkészítés:

A padlizsánt apró szeletekre vágod, majd felteszed sülni egy lefedett lábasban. ( Én pár csepp olajnál nem szoktam többet alá tenni, mert úgy is levet enged.) Mikor a padlizsán kész, néhány csepp olajon megpirítod a fokhagymát, és rá öntesz egy kevés ecetet miután az enyhén megpirult. Ezután jöhet rá a tahina szósz, amit befűszerezel a sóval, borssal, római köménnyel. Nem kell sokáig a tűzön hagyni, 1-2 perc és már öntöd is hozzá a padlizsán darabokat. Jól összekevered, a rizst közben köretnek megfőzöd hozzá és voilá, kész is a finom egyiptomi ebéd.

Persze lehet az eredeti verziónál is maradni, és előételként, köretként vagy akár egy kis arab kenyérrel vacsorára is elkészíteni. Egyébként még egy verzióját láttam az interneten, mikor padlizsánkrémként csinálod meg, csak majonéz vagy joghurt helyett tahina szószt keversz hozzá. Bárhogy is készítsd el, biztosan nagyon finom lesz, hisz ez egy bombabiztos, elronthatatlan recept.

Jó étvágyat!

20130619-256518-baba-ghanoush-1

 

Beszámoló az első ramadáni hetemről

Szokásomhoz híven ismét NEM az előző ramadáni posztom második részével folytatnám, ugyanis múlhatatlan késztetést érzek arra, hogy megosszam veletek az elmúlt hetem történéseit. ( Hiába, ha mást nem is, a rugalmasságot biztosan eltanulja az ember az egyiptomiaktól…Ágyő szervezettség, ágyő rendszer; felejtsd el őket hosszú távon Egyiptomban. Tisztelet persze az igen ritka kivételeknek.)

Valaki megette a töltött csirkét

Nem is tudom mivel kezdjem. Na jó, kezdjük azzal, ami a leginkább felbosszantott. Ramadán hónap első vacsorája. Már előző nap este megtöltöttem a csirkét, be a sütőbe, leves is kész, ház feldíszítve. Minden tökéletes.

Ilyennel vannak tele a boltok, utcák és ma a mi lakásunkba is fog kerülni egy.

Ilyennel vannak tele a boltok, utcák és ma a mi lakásunkba is fog kerülni egy.

Mikor böjtöl az ember és elérkezik a vacsora idő ( ami nálunk pontosan este 7 órakor van),  először is csak arra vágyik, hogy megigyon egy pohár vizet…meg még egyet…meg még egyet…miután a literes flakon kiürült, bekap egy pár szem datolyát, ahogy azt Mohamed próféta is tette. Egy kicsit megpihen, imádkozik, majd hozzá lát a falatozásnak, ám csak módjával, hiszen az összeszűkült gyomra miatt nem képes pár falatnál többet lepréselni. (Legalábbis én így vagyok vele, ám ennek ellenére nagyok sok egyiptomi amint elhangzik a naplementi imára hívás, hozzálát a bendőtömésnek. )

Éppen ezért mi úgy döntöttünk férjemmel, hogy elég lesz csak a két tányér leves első körben, a csirkét majd csak az ima után fogyasztjuk el. (Ramadánban minden este van egy körülbelül másfél órás ima – természetesen van benne szünet is –  amit ugyan nem kötelező imádkozni, de általában nem szokták kihagyni a lehetőséget a hívők: otthon, de sokan a mecsetben imádkozzák, mert annak mégis csak ünnepibb hangulata van.) Visszatérve a csirkére, indulás előtt otthagytam a sütőben, hiszen még forró volt. Ima után, kellőképp kiéhezve  már alig vártuk, hogy nekifogjunk. Igen ám, de egyesek megelőztek!

Esti ( arabul Tarawih) ima Alexandriában.

Esti ( arabul Tarawih) ima Alexandriában.

Egyiptomban tudniillik szinte nincs olyan lakás, ahol a drágalátos hangyák ne lennének napi látogatói a konyhának, fürdőszobának és voltaképp bármelyik egyéb helységnek. Gondoltátok volna: a hangyák, miután kihűlt a tűzhely, bemásztak a csirkéhez és teljesen belepték! Elképesztő! Még most is borsózik a hátam, a csirke teljesen fekete volt a hangyáktól… Úgyhogy mehettünk le megint a lift nélküli 5. emeletről valami harapnivalóért. Igy már harmadszorra le-fel lépcsőzve ezennel a napi torna is megvolt.  A csirke az utcai nagy kukában landolt sajnálatos módon – hú de mérges is voltam érte – ám azt hiszem a hangyák mellett a cicák azóta is áldanak minket érte. Végül ezzel nyugodtam le, tettem valami jót az állatokért is. 😀

Ki hagyta el a szamarát?

Imádom Kairót: egyszer mozdul ki egy kicsit az ember a megszokott otthon-munkahely-otthon rutinból, máris valami furcsasággal találkozik, legyen az pozitív vagy negatív.

 A Facebook oldalon még pár hónappal ezelőtt megosztottam egy képet, meg a történetemet hozzá, mikor kis híján megtámadott egy kóbor szamár.

Az a bizonyos kóbolró szamár két évvel ezelőtt.

Az a bizonyos kóborló szamár két évvel ezelőtt.

A héten, a mecsetből hazafele a benzinkút mellett sétáltunk el. Autók nem igen álltak sorba – biztos szokásos módon elfogyott a benzin így estére – ám helyettük na ki volt ott? Egy elszökött szamár kódorgott a placcon. Biztos ő is üzemanyagért jött. 🙂

A kutasok meg ott hajkurászták, de csak nem sikerült elfogniuk a kerge szamarat. Sajnos mire elővettem a kamerámat, hogy lekapjam a felettébb mulatságos jelenetet, a szamár már odébb állt.

Egyébként az is vicces, mikor az emberek ugye imára jönnek és a mecset előtt mindegyik otthagyja a járgányát, amivel érkezett: ki az autóját, ki a bicikliét, egyesek pedig a szamaras vagy lovas kocsit, vagy csak a szamarat magát kötik ki a fához. ( Nemrég láttam szamáron vágtató kisfiút, úgyhogy nem elképzelhetetlen ‘szamaragoló’ embert látni Kairó utcáin. Tudjátok… Itt bármi megtörténhet! )

Egy autó, egy szamár, egy autó, egy lovaskocsi,… Igy sorakoznak szépen sorjában. 🙂

 Fúrás- faragás éjjel-nappal

Mi van még? Ja, igen…Mivel napközben nagyon meleg van a tűző napon, nem ritka, hogy az építkezéseket és mindenféle verejtékkel járó munkát naplemente után kezdenek. Nálunk az utcában is több lakást építenek, illetve egyesek a házban, az alsóbb emeleteken most találták el, hogy felújítják otthonukat. Ez konkrétan azt jelenti, hogy vannak, akik nappal, mások éjszaka fúrnak-faragnak, a szerencsétlen lakók pedig nem tudnak rendesen aludni, mert 24 órában megy az elviselhetetlen kopogás, néha akkora hangerővel, hogy az ember nem hallja mit mond a másik a szobában. Elképesztő! Bár lehet, csak engem zavar, mert a többiek úgy sem alszanak. 🙂

Lehet fázni nyáron Egyiptomban? Megsúgom: Lehet!

Rekkenő hőség csak az utcán van: a mi lakásunkban habár ventilátorok vannak, nagyon kellemes az idő. Amit viszont nem értek, hogy az egyiptomiak miért szeretnek fázni?

Ugyanis ha bemész bármilyen üzletbe, vagy történetesen a munkahelyedre, a helységek légkondival hűtöttek. Igen ám, de sokszor olyan mértékben, hogy már azon gondolkodtam valami kardigánt fogok magammal vinni mikor dolgozni megyek, mert én nem bírom ezt az iszonyat hideget. Mikor meg lekapcsolom a légkondit, hogy na jó most már 10 fok alá hűlt az iroda elég lesz ebből, 5 perc nem telik bele, hogy valaki ne kapcsolná vissza, hogy ő neki most már melege van. Én hosszú ruhában és kendőben szétfagyok, ő meg mellettem rövid ujjúban fázik? Na hogy van ez kérem?

De egyes üzletekben is, mint pl. a Vodafone-nál, mire sorra kerülsz, már vacogsz a hidegtől és alig várod, hogy kimenj a 36 fokba. ( Legalább is én így vagyok vele)

 Ramadáni bujkálás

A másik kedvencem Ramadánkor a bujkálás. Hogy miért és ki elől kell bujkálni?

Nos, tudniillik Ramadánban ugye mindenkinek böjtölnie kell. Ám, amennyiben nő vagy és épp megjött a havid, abban az esetben tilos böjtölni, még imádkoznod sem szabad. Ezt elvileg mindenki tudja, ez egy természetes dolog, egy nő nem tehet erről, hogy neki éppen megvan.

Ennek ellenére a munkahelyeken jobb híján vagy a mosdóba vonulnak el a nők enni-inni, vagy ha van számukra biztosítva külön imahely, oda. Utcán inni egy korty vizet ilyenkor, vagy bekapni egy falatot? Felejtsd el, mindenki vérben forgó szemekkel nézne rád, mintha embert öltél volna. Ez a dolog olyan szinten elfajult, hogy legtöbbször az illető saját apja sem tud róla, így az elől is mehet a bujkálás: a lány bezárkózik a szobájába, az anyuka meg mikor apuka épp nincs a közelben suttyomban betesz neki valamit enni meg inni. Kész katasztrófa!

Jó, értem én, nem kell nagy dobra verni, ha valakinek megjött a havi, de szerintem az is röheejs, hogy annyi tolerancia ne lenne az emberekben, hogy addig mondjuk nem mennek a konyhába, míg a szerencsétlen eszik valamit, vagy a munkahelyen biztosítanak egy szobát, ahol feltűnés nélkül ehetnek a lányok ilyenkor. Hogy még a saját apja előtt is titkolózni kell? Számomra ez teljesen abszurd!

Pár Ramadánnal ezelőtt Alexandriába utaztam egyik kedves barátommal. Erről ez egészről akkor szereztem tudomást, mikor vettem volna elő a fél literes üveget, mire ő szinte felháborodva kérdezi, hogy ugyan mit csinálok? Gondoltam én naivan elég érthető “mi a pálya”, ha Ramadánkor egy nő vizet iszik napközben. De nem. Be kellett mennem a vonat koszos, büdös mosdójába, ha inni akartam. Enni már meg sem kíséreltem. Rendben utcán mégse együnk, igyunk, de hogy még otthon is ez problémát jelentsen?

Pedig úgy gondolom az ember saját magáért böjtöl, már mint ez az ő ügye és az hogy, ki mit csinál körülötte, az meg a másik magánügye. De itt sok mindennel nem így van, sok minden amire azt gondolnád ez magánügy, arról kiderül mégsem az. Ez általában pozitív legtöbbször, gondolok itt az utcai viselkedésre és viseletre, de mint ebben az esetben is ez inkább kényelmetlen.

Ezeket leszámítva természetesen nagyon jól kezdődik Ramadán hava, az utcák, erkélyek, az üzletek idén is mind díszbe borultak.

A tüntetések központjában…

A hangulatot még fokozza, hogy a hétvégét mellesleg anyósoméknál töltjük, akik történetesen a mostanság elhíresült Raba’ téren laknak, ami a katonai puccs és az első demokratikusan megválasztott elnök lemondatása ellen tüntető milliós tömeg főhadiszállása. Pontosabban egyetlen utcával vagyunk arrébb tőle, úgyhogy külön élmény most itt lenni és látni ezt a sok embert, és az elszántságukat. Vannak itt nők és gyerekek is, akik vidékről, innen-onnan érkeztek és konkrétan itt laknak a téren. Illetve ez Kairó, Nasr city két legforgalmasabb útjának kereszteződése, úgyhogy a forgalom kissé átrendeződött így a tüntetések alkalmával. Közösen imádkoznak, vacsoráznak, a hangulat tényleg fantasztikus, főleg este. Egy-két katonai helikopter körözött egész éjszaka felettünk, amire a tömeg csak még jobban rákezdte a füttyögést, a kiabálást! Szóval így zárásképp elmondhatom, hogy igazán élménydúsan indul az idei Ramadánom! 🙂

31-1xwLU.AuSt.55

Raba’ tér, 2013- 07-12

Végre itt van Ramadán! (1. rész)

Már harmadik napja tart a muszlim világ legnagyobb ünnepe, Ramadán havának böjtje. A muszlimoknak a világon használt Gregor naptár mellett  saját naptáruk is van, melyet Mohamed próféta Mekkából Medinába való kivonulásától (622) számitanak, és ami történetesen a Hold járását követi, igy Ramadán hava minden egyes évben körülbelül két hétten előrébb csúszik. Jelenleg az iszlám naptár szerint 1435-öt irunk.

Mi is az a Ramadán?

A legtöbb embernek Ramadánról a szegény muszlimok jutnak eszébe, akik egy hónapon keresztül kínozzák magukat és nem esznek-isznak napfelkeltétől egészen naplementéig.

Nos, tény, hogy kell elhivatottság hozzá, de maga Ramadán hava egy különleges időszak Egyiptomban a muszlimoknak, nem-muszlimoknak, egyiptomiaknak és külföldieknek egyaránt.

r28_20097041

A mecsetekben étellel-itallal várják a böjtölő hiveket.

A Ramadán az iszlám naptár szerinti 9. hónap, tehát 30-31 napból áll a Hold állásától függően (idén előreláthatólag július 28-a lesz az utolsó nap, de ez pontosan majd akkor derül ki). Ilyenkor a hívők – a vallásosabbak, de a vallást kevésbé gyakorlók is- napkeltétől naplementéig nem esznek, nem isznak, nem dohányoznak, nem élnek szexuális életet a házastársaikkal. (Ez az éjszakára, vagyis a naplementétől napfelkeltéig tartó időszakra nem vonatkozik). De nem csak az ételtől-italtól tartózkodnak: kerülni kell az olyan dolgokat is, mint a veszekedés, káromkodás, hazudás, erőszakoskodás. (Ami a vallás szerint amúgy is kerülendő, de Ramadánban minden jó és rossz cselekedet duplán számit.)

Hogy miért böjtöl egy muszlim? Mert ez az Iszlám vallás negyedik pillére, tehát kötelező mindenkinek betartani. Mert a Korán első sorait ebben a hónapban kapta meg Mohamed próféta, és mert ezt a hónapot úgymond egy felkészülésnek tekintik a hivők a következő évre, a következő Ramadánig. Több jócselekedetet igyekeznek tenni ilyenkor, többet olvassák a Koránt vagy más vallási témájú könyvet, többet imátkoznak, többet adakoznak, egyszóval arra törekednek, hogy “spirituálisan feltöltődjenek” és megerősitsék a kapcsolatot Istennel, ami a dolgos hétköznapokban akaratlanul is meg-meg gyengül.

bp33

Közös Korán olvasó-magyarázó óra az imámmal Kairó egyik mecsetében.

Illetve ebben a hónapban az ételtől és italtól való tartózkodással az ember átérzi (mármint kellene, hogy átérezze) azon szegény emberek sorsát, akik az éhséggel és szomjúsággal küzdenek napi szinten, így talán nagyobb késztetést érezve majd arra, hogy segítsen az ember ezeken a rászorulókon.

Mintha minden nap karácsony lenne

Nos, az utolsó része a ramadáni böjt miértjének sok esetben sajnos nem teljesül. Olyan, mintha minden nap karácsony lenne a maga nagy családi-baráti lakomáival.

Ugyanis ilyenkor mindenki vendégeket hív vagy látogatóba megy, de vendégsereg nélkül is a szakács ilyenkor jobban kitesz magáért a konyhában, bevetve minden sütő-főző tudományát. S hát az egyiptomiak alapjáraton is hiresek arról, hogy sokat és finomakat egyenek.

Ramadan-in-Cairo

Az éttermekben ilyenkor még a szokottnál is többen vannak – az képen látható emberek már tűkön ülnek, mikor lehet végre enni.

Tehát aki azt gondolta eddig, hogy szegény böjtölők éheznek, meg biztos fogynak egy ruhaméretet Ramadán alatt, hát az most tévedett. Sőt!

Ezt inkább sajnálattal írom, mert hát nem a túlzott lakomáról kellene, hogy szóljon a dolog.

Felkészülés a Ramadánra

Otthon karácsonyra készülve már kb. szeptemberben megjelennek a plázákban a feldíszített karácsonyfák, a Mikulás. Itt is Ramadán előtt már jó pár héttel elkezdenek az emberek bevásárolni, karácsonyfa helyett “Ramadán boltok” jelennek meg az utak mentén, ahol viszonylag olcsón lehet mézédes datolyához jutni és mindenhez, ami szem-szájnak ingere: kesudió, mandula, mogyoró, aszalt gyümölcsök széles választéka, füge…stb.

A mecsetekre, erkélyekre, ablakokra, pálmafákra és mindenhová, ahova csak lehet, világító fénysorok, illetve a már-már Ramadán jelképének számító, „fenusz” lámpások kerülnek, melyeket a kulcstartótól az egészen hatalmas óriásokig, mindenféle méretben lehet kapni. Ezek az otthont díszítik vagy a háztömbök bejáratánál lógnak ünnepi hangulatot varázsolva a forgalmas kairói utcákra így Ramadán idején.

Ramadan Kareem in Egypt (12)

Ramadáni lámpás, vagy arabul ‘Fenúsz’.

Kairóban nagy keletje van az utcákat róvó, kocsis-kiabálós árusoknak is. Ezidőtájt megjelennek a kaktuszfügét, illetve datolya – és kókuszlevet áruló turbános bácsik is. Nagyon finom és nagyon olcsó, minden vacsoraasztalnál megtalálható italok.

mideast-egypt-ramadan-feast-2010-9-8-14-30-55

Egy átlag egyiptomi család napja ebben az időszakban a következő: még napfelkelte előtt, hajnalban felkelnek reggelizni. Jobban mondva sokuk inkább le sem fekszik, ugyanis itt az emberek Ramadánon kivül is éjszakai életet élnek. Nem tudom, mennyit alszanak, és hogy bírják ilyen jól, de a legtöbben fél éjszaka fent vannak, tévéznek, interneteznek, társasági életet élnek a barátokkal vagy csak összejön a „kiscsalád” apraja-nagyja. Egyiptomban ugye nincs olyan, hogy szent és sérthetetlen pihenési idő: a többség nagyon későn fekszik, későn kell ha van rá módja, bárki bármikor beállíthat vendégségbe hozzád mindenféle előzetes bejelentés nélkül, és a mobilod is bármikor csöröghet, Ramadán idején meg pláne számítani lehet telefonhívásra akár hajnali 2-kor is.

Jön a fool meg a tameya

Tehát hajnalban evés-ivás. A legtöbb helyen egy férfi (Maszahrati) dobbal vagy éppen hangosbemondóval a kezében járja az utcákat és ébreszti a böjtölőket reggelizni (szuhúr). Célszerű ilyenkor valami nagyon könnyűt falatozni, vagy csak inni egy pohár vizet. Persze Kairóban ez nem így van: előkerül a “fool” meg a “tameya“, a tipikus egyiptomi reggeli: az előbbi finom fűszerezésű főtt babot, míg az utóbbi a török éttermekből jól ismert falafelt takarja.

Real-Egyptian-breakfast

Arab kenyér, főtt babkrém (fool), tameya ( falafel), sültkrumpli, és hogy valami egészséges is legyen az asztalon, egy kis uborka meg paradicsom feldarabolva.

Nálam először kiverte a biztosítékot, hogy hogyan képes valaki főtt babot enni lepénykenyérrel reggelire, de aztán lassan hozzászoktam. Mellesleg tényleg nagyon ízletes, és nagyon sok variációja létezik. (Főleg itt nálunk, ahol rengeteg sziriai él, ők teljesen másképp készitik el.)

Még a müezzin csengő-bongó hangjának megszólalása előtt lemennek az utolsó falatok, az utolsó korty túlcukrozott fekete tea és vége. Kezdődik a böjt.

Némi bosszúság is akad

Ami a tavalyi és azelőtti Ramadánban nem kis napi bosszúságot okozott, az a folyamatos áramkimaradás és vízhiány. Igen csak kellemetlen érzés arra ébredni, hogy mindenhonnan folyik a víz rólad és még egy jót sem tudsz zuhanyozni ennek örömére.

De nézzük pozitívan a dolgokat: a vacsorák nagyon romantikusra sikerültek így gyertya- meg holdfény mellett (mert hát legtöbbször mikor is menne el általában az áram, ha nem akkor, mikor mindenki az asztalnál eszik).

Reméljük idén nem kapunk ilyesfajta ramadáni meglepetést. Eddig mi megúsztuk.:)

Folyt. köv.