Egyiptomba is betört a karácsony

Ahogy megigértem: egy poszt arról, hogyan is telik Kairóban a karácsony és az újév. A bejegyzést a Határátkelő blog kérésére írtam.

christmas-tours-and-offers-in-Egypt

Egyiptomról, mint muszlim többségű országról mindenki azt feltételezné, hogy itt abszolút nem ünneplik a karácsonyt meg az újévet. Esetleg talán a turistaparadicsomokban -mely amúgy is egy külön világ Egyiptomon belül-, mint Sharm el Sheikh vagy Hurgada környéke, ahová sok külföldi jön pihenni ebben az időszakban.

Tény, hogy az itteni muszlimok alapjában véve nem ünneplik a karácsonyt; nem állítanak fát, nem vesznek egymásnak ajándékot és ünnepi vacsora sincsen. Ez ugyan az, mint hogy például a magyarok többsége sem tartja sem a ramadánt, sem a hannukát, sem egyéb vallások ünnepeit, akkor ők minek ünnepelnék a karácsonyt? Ugyanis szerintük az ünnep eredetileg – különösen a fa állítás- pogány szokás volt, amit később a kereszténység átvett. Ebből kifolyólag bár Jézus személye az iszlám vallás hívői számára is kiemelkedő és fontos, nem gondolják, hogy ezen a napon született volna ( ahogy azt több keresztény felekezet sem teszi ). 
Úgyhogy számomra ez a nap is ugyanolyan, mint a többi: reggel korán kelés és irány a munka.

Mint a Valentin-nap vagy a Halloween

Ám ahogy Európában igencsak veszített az utóbbi időben a karácsony vallásos jellegéből és átment egyfajta tradícióvá (szokták is sokan mondani, hogy ez a szeretet, a család ünnepe és nem effektíve Jézus születését ünneplik ezzel), úgy Kairóba is betört többé-kevésbé a karácsony ünnepe afféle szokásként. Csak úgy, mint a Valentin nap vagy a Halloween. ( Ehhez talán az is hozzájárult, hogy sok Amerikából meg Európából érkezett külföldi él itt, akik viszont nyilván szeretnék ezeket a szokásokat itt is tartani.)

Pont az előző hétvégén jártam a hozzánk legközelebbi bevásárló központban. Ugyan a hely nem volt zsúfolásig tele ajándékokra vadászó vásárlókkal, mint otthon, helyette a fenyőfa meg a mikulás előtt fényképezkedő ( muszlim és nem muszlim) gyerekek, illetve a plafonról lelógó karácsonyi díszek látványa fogadott. A boltok kirakataiba díszes törpe műfenyők és színes égősorok kerültek, de még az éttermek és kávézók is ünnepi hangulatban várták a vendégeket.

karacsony3

City Stars, Nasr city, Cairo

Az időjárást tekintve nálunk is tél van, vagyis a megszokottól jóval hidegebb az idő, időnként némi csapadékkal. (Este 6-7 fok alá is lemegy a hőmérséklet.) Sőt! Biztosan olvastátok, hogy két-három héttel ezelőtt egész nagy mennyiségben esett hó is (és meg is maradt 1-2 napig ) Egyiptom egyes részein. Az ablakok szigetelése az otthoni panelokéhoz hasonlóan katasztrófális, nincsen központi fűtés és valamiért az átlag egyiptomi jobban szeret nyolc pulóvert magára húzni három nadrággal, mint venni akár csak egyetlen nagyobb méretű hősugárzót is. Pedig ilyen kevés rezsi költség mellett igazán megtehetnék a legtöbben. 

Nincs igazi karácsonyi hangulat
Mindezek ellenére is, hiába a dekoráció meg a karácsonyi dallamok, igazi hó nélkül a karácsony varázsa sosem lesz itt meg-ahogy pl. Thaiföldön és egyéb, jelenleg meleg országokban. ( De lehet ezzel csak én vagyok így.)
A budapesti Vörösmarty tér ünnepi forgatagáról nem is beszélve, ami számomra a decemberi hónap egyik kedvenc programja a korcsolyázás mellett. Az utóbbit itt maximum egyes plázákban tehetem meg egy mini jégpályán (ami egyébként általában egészen szabad, csak néhányan lézengenek rajta és azok is többnyire a korlát közvetlen társaságában. :))

karacsony2

City Stars, Nasr city, Cairo

Ám nem csak a hó hiánya miatt nincs itt igazi karácsony szerintem. Míg otthon az ember megfelelő karácsonyfa után kutat az út menti fenyőfa árusok többnyire széles választékában, itt kis túlzással élve jó, ha egy értelmes fát találsz, ami karácsonyfaként funkcionálhat a lakásban. Ugyanis a plázabeli műfenyőktől eltekintve én egyetlen egy árva fenyőfa árust sem láttam még útközben ahogy mentem a városban valahova. (Esetleg pálmafával lehet még próbálkozni. 🙂 ) Bár bevallom őszintén, mivel mi sem ünnepeljük a karácsonyt, így tüzetesen nem is kerestem. De ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy lehet kapni karácsonyfát ( B tervként műfenyőt ), hiszen azoknak a magyaroknak, akik itt is tartják a karácsonyt, valahonnan mégiscsak sikerült szerezniük.

A koptok januárban karácsonyoznak

Ám Egyiptomban nem csak muszlimok élnek, hanem kopt keresztények is ( a lakosság közel 10% -át teszik ki). Ugye azt várná az ember, hogy ha már az iszlám vallás hívei nem is, ők – keresztények lévén – biztosan karácsonyoznak decemberben. Én is ezt feltételeztem először, aztán teljesen meglepődtem, mikor nem láttam egyetlen “kellemes karácsonyi ünnepeket” és ehhez hasonló posztokat kopt keresztény ismerőseim Facebook oldalán. Aztán ugrott be, hogy mikor nyáron egy kopt lánnyal készítettem interjút a blogomra, ünnepeiről beszélgetve említett néhány dolgot ezzel kapcsolatban.

karacsony1

City Stars, Nasr city, Cairo

Történetesen azt, hogy a koptok eredetileg január 7-8-án tartják a karácsonyt – karácsonyfa és ajándékozás nélkül. Ilyenkor csak néhány új ruhát vesznek maguknak – esetleg ezt adják ajándékba másnak, misére mennek és az ünnepi asztalnál együtt ebédel/vacsorázik a népes család. Természetesen ők is egyre jobban kezdik sok esetben átvenni a nyugati szokásokat, így vannak közülük, akik európai/amerikai módra decemberben ünneplik a karácsonyt. De mivel az utóbbiak kisebbségben vannak, így december 25 és 26 -a hivatalosan nem szünnap Egyiptomban. ( Ezenkívül egyébként elég sok munkaszüneti napunk van: nemzeti ünnepek, muszlim és keresztény ünnepek alkalmával. A legjobb az egészben, hogy egyiket sem kell ledolgozni. )

S hogy mi lesz újévkor? Petárdázás és tűzijáték az utcákban biztosan, amiben a legszomorúbb, hogy általában kisiskolás gyerekek dobálják a petárdákat kocsik alá vagy akár egy parkban szanaszét, körül sem nézve ki mellett robban. Vannak, akik bulizni mennek – mert ilyen is van-, van, aki otthon ünnepel és van, akinek ez megint csak egy szokványos nap lesz. Egy biztos: január elseje itt is munka szüneti nap, úgyhogy lehet pihenni!

2014

2014 – Boldog újévet!

Ebben az évben valószinűleg ez volt utolsó poszt a blogon, de kövessetek a Facebookon, ahol (többnyire) napi szinten osztok meg képeket és egyéb érdekességeket Egyiptomról és az egyiptomiakról.

Mindenkinek boldog, sikerekben gazdag újévet kivánok!

Khan al Khalili: több, mint egy bazár

Aki ma karácsonyi posztra számított, azt sajnos le kell, hogy lombozzam – de csak egy rövid időre. Igérem, egyiptomi karácsonyról is lesz szó hamarosan, de mivel a múlt heti sétám a Khan al-Khalili bazárban megihletett, így halászlé és bejgli helyett ez kerül most először terítékre.

Én ma is, mint minden átlagos napon ugyanúgy dolgozom, de aki már a Karácsony lázában ég és lassan ajándékozáshoz készülődik, azoknak kellemes ünnepeket kívánok!

38640508_khan el khalili bazzar3

Végre ismét a Khan al Khalili bazárban!

Talán már két éve is van annak, hogy utoljára a Khan al Khalili bazárban jártam, pedig nincs is jobb, mint egyedül elveszni a zegzugos kis utakon, nézelődni a sok keleti portéka között, alkudozni az eladókkal és gyönyörködni a hely művészi értékeiben. Sokan nem tudják, de Khan al Khalili jóval több, mint egy papiruszokkal, ékszerekkel és kávézókkal teli, átlagos keleti bazár.

dsc_0384

Az első dolog máris, ami különlegessé teszi a helyet: Khan al Khaliliben nem egy olyan árus van, akiknek már a déd vagy ükapja is itt árulta csecse-becséit egész életén keresztül, majd a bolt apáról fiúra öröklődött egészen a mai napig! Számomra már ez a tény ad egy bizonyos hangulatot bazárbeli sétámhoz, amit néhány nappal ezelőtt végre sikerült megejtenem. Ám ugyanakkor ez a tény most kissé le is lomboz. Emlékszem még a forradalom előtt hömpölygő tömeg fogadott, a hely nyüzsgött a turistáktól. És most? Rajtam kívül alig lézengtek néhányan, azok is jobbára egyiptomiak. Csupán egyetlen középkorú pár jött velem szemben, akik külföldinek tűntek.

dsc_0386

Körülbelül ennyien voltak akkor is, mikor legutóbb itt jártam.

Ezt leszámítva persze felettébb boldog voltam az élménytől, hogy végre megint itt vagyok. Férjemet az egyetemnél hagyva, hagy intézze ügyes-bajos dolgait, rögtön a bazár felé vettem az irányt. Az eső csendesen szemerkélni kezdett, romantikus hangulatot kölcsönözve a pillanatnak. Már fel is tűntek az első kávézók asztalai, ahová legelső kairói látogatásomkor menekültünk az embertömeg rémisztő látványa elől.

cairo-khan-al-khalili-el-fishawy2

Kávézók a Khan al Khalili bazárban.

A kávézókon túl különféle keleti fűszerek kellemes aromája terjeng a levegőben, mely, elhaladva egy-egy parfüméria előtt, számtalan parfüm intenzív illatával keveredik. Mintás kendők, színes ruhák és táskák lógnak a fejek felett ameddig a szem ellát. a boltok előtt vízipipák, dobok sorakoznak különféle méretben, a polcok apró dísztárgyaktól, arany és ezüst ékszerektől roskadoznak. Minden van itt, amit ember el tud képzelni! (Szerintem még Aladdin lámpása is itt rejtőzik valahol.) 

10300308-khan-el-khalili-bazzar

Kézzel készitett keleties portékák.

Khan al Kahlili történetéről annyit érdemes tudni, hogy a bazár eredetileg egy út menti fogadóként indult (arabul ‘khan’ vagy ‘karavánszeráj’) kereskedők és áthaladó karavánok számára, amit 1382-ben Emír Djaharks el-Khalili, Mamluk Barquq szultán főlovásza, építtetett. Nem sokkal később üzletek és további kávézók nyíltak körülötte, elnyerve mai végleges, bazár jellegét. Khan al-Khalili nem csak a turisták, de a helyi művészek közkedvelt helye is. Állítólag az irodalmi Nobel díjas egyiptomi író, Mohamed Mahfouz is sok időt töltött az itteni kávézókban.

Az iszlám negyedben – A Husszein mecset

Ám ha beljebb megyünk a bazár sűrűjébe, más érdekes kincsekre is lelhetünk. Khan al Khalili ugyanis Kairó iszlám negyedében található, ami azt jelenti, hogy számos mecset, sír, vallási iskola és egyéb történelmi épület található környékén. Kairónak ezen része egyébként az UNESCO Világörökségének listáján is szerepel, bár sajnos igen elhanyagolt és túlzsúfolt a hely, ki tudja mikor restaurálták utoljára.

A téren, közvetlenül a bazár egyik bejáratánál áll a Husszein mecset, amit eredetileg a Fatimida, vagyis a síta kalifák síremlékeként építettek 1154-ben. (A Fatimida kalifátus 969 és 1171 között uralta Észak-Afrika térségét, egyik központjuk Kairó volt, amit ők alapítottak.) Nevét Mohamed próféta egyik unokájáról, Husszeinről kapta. ( Nagyvonalakban Husszein és a kisebbségben levő síta muszlimok közötti kapcsolatról: Husszein és testvére, Hasszán, Mohamed próféta lánya, Fatima és a próféta unokatestvére, Ali két fia. Ali sorban a negyedik kalifa volt, akit egyes síták ma istenként, mások szentként tisztelnek. Ennek következtében Ali családját is ez a túlzott imádat övezi körükben. ) Az épület eredeti köveiből már csak egyetlen darab, a Zöld Kapu nevet viselő déli homlokzat maradt meg, mely mai neogótikus stílusát a 19. században kapta.

huseein

Husszein mecset

A mecset Kairó egyik legszentebb helyének számít a szufi (az iszlám misztikus, ezoterikus jellegű irányzata) és a síta muszlimok körében. Egyesek úgy tartják, hogy Husszein feje, mások, hogy Husszein egész teste itt nyugszik a mecsetben. Akárhogy is legyen, annyi biztos, hogy egy meseszép mashrabijja díszítésű síremlék áll a mecset egyik sarkában ( ami vallási szempontból hagy némi kivetnivalót, azzal együtt, amit sokan körülötte csinálnak, de most nem ez a lényeg). Tudtommal nem-muszlimok csoportosan nem látogathatják a mecsetet, de hátizsákos turistaként, zártabb öltözetben bátran körbe lehet nézni belül is, különösen a sír körül, ami művészeti szempontból tényleg nagyon szép. 

hussein

Husszein sirja

Egyetlen élményem a Husszein mecsetről: mikor évekkel ezelőtt egyszer betévedtem, érdekes jelenségnek voltam tanúja. A sírt éneklő, már-már táncoló emberek csoportja állta körbe-férfiak és nők egyaránt-miközben néhány fontot dobtak adományként egy ládába, nagy fohászkodás közepedte.

Történelmi örökségek

Mivel Kairó iszlám negyedében járunk, az építészet, különösen az iszlám művészet kedvelőinek érdemes kicsit jobban körülnézni a környéken. Khan Al-Khalili belsejében ugyanis fut egy út, az al-Mui’zz lil-Din Allah, ahol végigsétálva a látogató enyhítheti művészetek iránti szomját; az utca tele van a Fatimida kalifátus és Mamluk birodalmának (1254-1517) építészeti örökségeivel.

Khan-El-Khalili-Market(Mamluk) Barquq szultán a 14. század végén, nem sokkal Khan al Khalili megépülése után vallási iskolát (arabul ‘madrassa’) építtetett a bazár szomszédságában, ahol főként az iszlám bizonyos tudományait, mint például Korán olvasást és annak értelmezését, az arab nyelvet, vallás jogot illetve hittant tanultak fiatalok és idősek egyaránt. Az iskolát ma szultán Barquq mecset néven találjuk, aki szintén ezen a helyen nyugszik. 

barquq masjud

Barquq Mecset

Itt található még az Al – Nasir Muhammad mecset – és mauzóleum, mely 1325-ben épült és az 1284-ben épült Szultán Qalawun mecset is, ami az imahely mellett korházként is üzemel. 

Qalawun

Qalawun mecset-és korház

Bejn el- Qasrejn, vagyis magyarra lefordítva ‘a két palota között’ még egy érdekes hely a negyedben. Egy köztér neve a Fatimida kalifák keleti és nyugati palotája között, ahogy a neve is utal erre. Ugyan a két palota már rég nem áll itt, művészetileg értékes maradványait a kairói Iszlám Művészeti Múzeum őrzi. (A képzőművészet kedvelőinek kötelező látnivaló a múzeum állandó kiállítása!) 

bayn al qasrayn

Bejn el- Qasrejn

S csak, hogy tudjátok, mennyire is közel vagytok ezekhez a kincsekhez miközben papiruszok és egyéb szuvenírek után vadásztok a bazárban; az egykori Khalili fogadó a Za’faran sírhely, vagyis a fatimida kalifák sírjának oldalába épült, mely részét képezte az előbb említett keleti palotának.

dsc_0414

Iszlám Kairó

Titokzatos ablakok: A Masrabijják

Miközben a Khan al Khalili bazártól az Ataba piac ( és egyben a legközelebbi metrómegálló) felé sétáltunk, egy esztétikusan díszített, rácsos ablakfélére lettem figyelmes az egyik mecset oldalán. Ezeket a fából faragott, titokzatos paravánokat, más néven masrabijjákat, ha máshol nem is, a régi arab filmekben már biztosan láttátok ( otthon általában ünnepekkor mindig ilyeneket adnak a tévében délutánonként).

masrabijja

Az általam látott masrabijja

Sokszor valóban egyfajta paravánként használták/használják a Közel-Kelet számos országában. Ugyanis mind amellett, hogy a helységnek árnyékot ad, a bent lévőt elrejti a kíváncsi tekintetek elől, ám mégsem szeparálja el teljesen a külvilágtól; apró rácsaival lehetőséged ad a nézelődésre és arra, hogy ő is az utcai forgatag részese legyen.

cairo246

masrabijja

Ám nem ez volt a masrabijják elsődleges funkciója. A szó arabul ugyanis ‘ivóhelyet’ jelent, amiből az következik, hogy legfőképp a korsókban tárolt víz és italok hűtésére használták ezeket, melyek a helységet jól védik a naptól, ugyanakkor beengedik a lengedező sivatagi szellőt. 

d088048372c1c8f80fb0cb5d4b460266

Mit rejt a Masrabijja belülről…

A 14. századi Kairóban a masrabijja faragás tudománya eredetétől eltérő irányt vett és egy egyedi művészeti ággá nőtte ki magát. A Libanonból és Kis-Ázsiából importált fából az egyiptomi mesteremberek aprólékos munkával -és jó sok türelemmel-meseszép, díszes masrabijjákat készítettek, aminek technikáját az évtizedek során tökéjre fejlesztették. Először csak a szultán illetve a módosabb kereskedők engedhették meg maguknak, hogy ezzel díszítsék lakásukat. Ma Kairó belvárosában járva számtalan helyen fedezhetünk fel egyet-kettőt belőlük. 

fe5aba0139100df35622278c5e636847

Ugye mondtam én, hogy Khan al-Khalili több, mint egy bazár! A sok mesés keleti portéka között, miután jól kialkudtad magad az eladókkal, nincs is jobb, mint egyedül elveszni a zegzugos utakon – és felfedezni a hely művészi, történelmi értékeit is. 

Járatok már Khan al-Khalili utcáin? Milyen emlékeitek vannak a helyről? Osszátok meg egy kommentben! 

Bevezetés a Cinnabon készítés rejtelmeibe

Cinnabon-Reaches-1000th-Bakery-MilestoneHa rajtam múlik, sosem tudom meg, hogyan kell Cinnabont készíteni házilag. Mint azt már néhányszor említettem, nem igazán rajongok a süteménysütésért, inkább annak a tányérról való gyors eltüntetését preferálom, az sokkal élvezetesebb munka. De vannak alkalmak, mikor nem lehet elkerülni az elkerülhetetlent.

Ez történt a hétvégén is, mikor anyósom fejébe vette, hogy ha már úgy is náluk vagyunk, én fogom készíteni az ebéd ( illetve inkább vacsora) utáni desszertet, ami nem más volt mint egy nagy tepsi Cinnabon.

Erről az egyiptomiak körében igen nagy népszerűségnek örvendő süteményről  annyit kell tudni, hogy először is – tudtommal – az Egyesült Államokból vándorolt be a ‘Cinnabon’ nevezetű kávézóval, ami különféle ízesítésű cinnabonokat kínál. (Hozzánk Magyarországra eddig még nem jutott el, de javítsatok ki ha tévedek.)

A sütemény maga az otthoni fahéjas csigára hasonlít- ugye a neve nagyon frappánsan az angol ‘cinnamon’szóból jön, ami azt jelenti ‘fahéj’- csak kisebb kiadásban. Inkább csúcsos alakú, nem terül szét, tálaláskor fehér krém és csoki sziruppal van bőségesen leöntve. A legjobb benne, hogy nagyon finom és kellően édes, de mégsem az a tipikus cukor lében tocsogó közel-keleti édesség.

cinnabon

Cinnabon kávézó Kairóban.

Végül mégsem bántam azért annyira, hogy be lettem fogva Cinnabont gyártani. Új tapasztalattal gazdagodtam, és sokkal izgalmasabb volt úgy a konyhában tüsténkendi, hogy nem egyedül ácsorogtam a pult előtt. A kamerát is hoztam magammal természetesen, hogy dokumentáljam a fontos esemény részleteit, miközben anyósom mosolyogva figyelte, mit alkotok én sodrófával meg mobillal a kezemben. 🙂

Hogy ti se maradjatok ki a jóból, megosztom veletek a mi Cinnabonunk receptjét lépésről lépésre, meg persze a hozzá tartozó képeket is.

A tésztához

  • 5 bögre liszt
  • Csipet só
  • Negyed bögre vaj
  • Negyed bögre olaj
  • 1 sütőpor
  • 2 ek. porélesztő
  • 2 nagy ek. cukor
  • 4-5 ek. tejpor ( vagy kb. 2,5-3 dl tej)
  • Annyi víz, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk (szerintem ha tejpor helyett tejet használtunk, akkor nem is fog kelleni hozzá)

Töltelékhez

  • Fél kocka teavaj
  • 4-5 ek. cukor ( lehet akár több is)
  • 4-5 ek. fahéj

A tésztát 1-2 óráig a hűtőben lefedve kelni hagyjuk. Majd egy marokkal kicsípünk belőle és egyenletesen kinyújtjuk a sodrófával.

2013-12-03 19.21.07

A töltelékből ráteszünk egy kis adaggal és szétoszlatjuk a felületen.

2013-12-03 19.22.55

Ha mindenhova jutott a finom fahéjas masszából, óvatosan feltekerjük és ujjnyi vastagságú darabokra vágjuk.

2013-12-03 19.24.17

Ezeket kicsit tömzsibb alkatra formálunk és tisztes távolságot hagyva közöttük, szépen felsorakoztatunk a tepsiben.

2013-12-03 19.25.08

200 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt készre sütjük.

A mázhoz

  • Krémsajt ( 6 db kiri vagy natúr medvesajt)
  • Porcukor
  • Tej
  • Egy kevés tejszinhab

A máz hozzávalóit összeturmixolod és már öntheted is rá a frissen sült cinnabonokra.

2013-12-03 20.07.41

 

Egy kis csokiszirup a tetejére és kész is a finomság. Jó étvágyat!

2013-12-03 20.09.11

Ti ettetek már Cinnabont? Szeretitek? Esetleg sütöttetek is már otthon? 

Elrepült a harmadik évem is Egyiptomban

 

18049709

A repülő lassan ereszkedni kezd és a távoli fények egyre közelebbinek tűnnek. Kifele tekingetek az ablakon a fényárban úszó városra, hátha a sok kis apró ház között megpillantom majd a piramisokat vagy a kairói tornyot. Hányszor gyönyörködhettem már ebben a látványban és még mindig nem tudok betelni vele!

Rápillantok a mobilom órájára. Pontosan érkezünk, hét óra felé jár már az idő. A tekintetem a kijelző bal felső sarkába siklik, ahol megpillantom a dátumot: 2013. November 27. Jóég! Hogy ez eddig nem tudatosult bennem! Pedig már hetekkel ezelőtt tudtam, hogy melyik nap jövünk vissza! Három évvel ezelőtt, mikor eldöntöttem, hogy Egyiptomban akarok élni és tanulni, pont ugyanezen a napon érkeztem a fővárosba!

Lassan már a sebesen robogó autók körvonalai is élesen látszanak és néhány perc múlva egy tompa ütközéssel leszáll a gépünk a kairói repülőtér egyik kifutópályájára.

Kedvesen biccentve az utaskísérőknek lépek ki a repülőből, ahol kellemes meleg szellő fogad.  Első utam a reptér mosdójába vezet, ahol kezet mosva szem magasságban egy kisujj méretű csótány nézegeti magát- vagy engem- a tükörben. A látvány mosolyra késztet.  Már épp kezdtem hiányolni őket. 🙂

A két hónap alatt, míg távol voltunk nem sok minden változott: az emberek még mindig emelt hangon csevegnek egymással, a kijáratnál ezúttal is levakarhatatlan taxisofőrök csapatába botlunk, s amint kilépünk az ajtón, a kihalt reptér csendjét  a járművek szüntelen dudálása váltja fel. Természetesen az utakat is még mindig a káosz uralja: öt perc sem telik belé, hogy valaki ne próbáljon meg “szabályszerűen” bevágni elénk az egyik mellékutcáról. De mindez már rég nem zavar, sőt. Valamiért nagyon is hiányzott ez a kairói nyüzsgés. Arab feliratok a boltok cégtábláin, dübörgő egyiptomi ritmusok, szamaras kocsi, pálmafák, lobogó színpompás kendők, utcai árusok a főút mentén… Jó újra itthon. 🙂

Már-már teljesen belefeledkezem a látványba és a hozzájuk fűződő emlékeimbe, mikor Kairó Nasr City körzetében járva elhaladunk néhány tank mellett, amik az elmúlt hónapok mozgalmas, ám cseppet sem szívderítő eseményeit juttatja eszembe. Az út egy részét eltorlaszoló vasrácsok még a helyükön várakoznak és a járdán szobrozó katona sem eresztette lejjebb hosszú, megtöltött fegyverét; kitartóan, a járókelőkre szegezve áll glédában mögötte.

A rádióban halk Korán recitálás megy s miközben a dugóban araszolunk hazafele, eltűnődöm, mennyi minden is történt velem az elmúlt három év során.

Vendégként, az ország varázsának foglyaként,  nem egyszer töltöttem már rövidebb időt Egyiptomban, de hogy mennyire más lesz itt élni a röpke látogatásaimhoz képest, azt nem sejtettem. Bevallom, főleg az első másfél évben igen csak hullámzott a szeretetem Egyiptom iránt, amit a családom, a barátaim, az otthon megszokott kis dolgaim és a természet mérhetetlen hiánya csak egyre fokozott. Valószínűleg a legtöbb határátkelőben hasonló érzések kavarognak, ám nekem ez volt az első alkalom, hogy 10 napnál többet legyek távol kis hazámtól.

Szeretem a rendet, a kiszámíthatóságot, a rendszert az életemben, a flexibilitással eddig köszönő viszonyban sem voltunk és a türelemmel is hadilábon álltam. Most az a kérdés merülhet fel benned, hogy akkor én mi a fenét keresek itt egy olyan országban, ahol az emberek pont az életritmusommal ellentétesen élnek? Nos, gondoltam, majd csak megbirkózom a feladattal, elvégre a türelemre való képesség elsajátítása jól jön majd és valamennyi rugalmasság is kell az életben.

Hát, megmondom őszintén, nem volt könnyű és néha még most sem az! De még ha néha nehézkesen is, úgy érzem, sikeresen vettem az akadályokat és elmondhatom azt, hogy szeretek Egyiptomban élni.

Nem lettem Pató Pál úr, de meg tanultam kezelni azokat, akik ekképpen élnek. Sőt, valamit azért tőlük is tanultam: a mai felpörgetett világban mikor annyi teendőnk akad, tudni kell rálépni a fékre és lelassítani egy kicsit. Ennek szellemében például  sokszor teljesen ki tudom otthon akasztani a családom, mikor olyan helyre megyünk, ahová egyébként teljesen mindegy, mikor érkezünk meg. 5-10 perccel előbb vagy később, igazán nem oszt-nem szoroz. Míg én ráérősen összeszedelődzködöm, ők már negyed órája ott toporognak az ajtóban. Kérdem én: miért kellene idegesen rohanni, mikor sehová sem sietünk. 🙂 Ám ha megbeszélt időpontról van szó, általában nem szoktam késni, és ha igen, akkor azt tudatom a másik féllel. Ebben nem tudok (és nem is szándékozom) az egyiptomiakhoz hasonulni.

3784209983_3167ccb8ac_b

Még mindig szeretem beosztani a napjaimat, mikor mit csinálok, de már nem kapok dührohamot (az esetek többségében),  ha épp becsúszik egy-egy plusz program és borulnak az aznapi tervek. A furcsa szokásokat, a másfajta mentalitásból adódó problémákat és egyéb szokatlan dolgokat megpróbálom tapasztalatként, olykor kalandként felfogni és a nehézségek helyett inkább a pozitív, érdekes dolgokat meglátni körülöttem – van belőle egy rakattal.

Emlékszem az első, egyedül megtett mikrobusz utamra. milyen büszke voltam magamra, hogy én egyedül fel meg le tudtam szállni a járműről! Micsoda sikerélmény volt, ahogy az első piaci látogatásaim is, mikor teljesen egyedül vásároltam be. Ezek most már a hétköznap megszokott pillanataivá váltak. Mára ugyanolyan magabiztosan közlekedek Egyiptomban, mint Magyarországon és már az sem okoz gondot, hogy megszólaljak arabul.

Megtanultam, hogy itt határozottnak, sokszor erélyesnek kell lenni, kiváltképp egy nőnek. Rájöttem, hogy a helyi dialektus ismeretével teljesen másképp állnak hozzád az emberek. Fejlődött az alkalmazkodó képességem, a türelmem és képes vagyok néha rugalmas is lenni. Megtanultam, hogy egy egyiptomi számára a legfontosabb a családja és hogy nagyon érzékeny természetűek, ezért vigyázni kell mit és hogyan mondasz. Megtanultam, hogy az itteni férfiak többségével tőmondatokban, határozott hangnemben szabad csak beszélni, mert könnyen félreérthetik a dolgot és utána már igen nehéz megszabadulni tőlük. Megtanultam, hogy habár az emberek végtelenül kedvesek és segítőkészek, amire nap mint nap találok példát, ám nem kell minden egyes kíváncsiskodó kérdésükre őszintén és bőbeszédűen válaszolni. Egyszóval sok mindent tanultam (és tanulok) Egyiptomról, de Egyiptomtól is egyaránt.

Mozgalmas három év van mögöttem, az biztos. Csak három? Pedig sokkal többnek tűnik.

Egyik munkahelyről a másikra, egyik lakásból a másikba, tanulás, új emberek,  új környezet, a hivatalok gyötrelmei, házasság, otthonkeresés, mennyünk-e vagy maradjunk dilemma… Nem mondom, unatkozni nem sokat unakoztam. 🙂

Átéltem egy afféle forradalmat, végigkisértem az első demokratikus szavazás minden egyes lépését, láttam egy kormány hatalomra kerülését és annak bukását. Most is itt vagyok a még mindig viharos időkben. Csodálattal néztem és nézem mind a mai napig milyen bátrak az egyiptomi emberek, akik nagyívből tesznek a letartóztatás veszélyére; az éles fegyverek, a könnygáz és a vízágyúk ellenére kimernek állni és  hangot adni nemtetszésüknek.

Mozgalmas napjaim voltak, nem panaszkodhatom. Pedig három év is olyan sok idő…

Ekkora nyüzsgésben sokszor elgondolkodom: De hol van az otthon?

Létezik, hogy az otthonnak gondolt otthon már mégsem annyira otthon?

Lehet-e valakinek két otthona? S ha igen, megszokható-e ez az állapot valaha?

Talán. Én, úgy érzem, otthon vagyok Kairóban is és Budapesten is egyaránt.

Néha kicsit jobban húz a szívem ide, néha kicsit jobban húz a szívem oda, de megszokni ezt a helyzetet még nem sikerült igazán.

Egyre jobban szeretem Egyiptomot, de ez a kétlaki élet tényleg nem egyszerű dolog.

Mert valamelyik vagy ezért, vagy azért mindig hiányzik…