Gondolatok a jelenlegi helyzetről…

Lassan – lassan közeleg Ramadán hónapja, ami Egyiptom és (minden muszlim ország) egyik legnagyobb ünnepe. (Előreláthatólag Július 9-én kezdődik). Már- már én is nagy lázban égtem, a munkahelyemen ( közösségi média asszisztensként dolgozom jelenleg) már hetek óta erre készülünk, férjemmel vettünk díszeket a lakásba és azt is kezdtem tervezgetni, hogyan fogom veletek megosztani az egyiptomi Ramadán varázsát. ( Azt hiszem legfőképp képek formájában a Facebook oldalamon, úgy sokkal izgalmasabb. 🙂 ) A boltokban már ott várják a polcokon a vásárlókat a finomabbnál finomabb aszalt gyümölcsök és magvak, az édesebbnél édesebb datolyák, a lámpás árusok is megjelentek az utcákon. (Aki még esetleg nem tudja milyen az a ramadáni lámpás- arabul fenúsz–  ígérem, a jövőhéten megtudja!)

De azt hiszem a mostani események kissé kedvét szegték az országban  mindenkinek. Tegnap kicsit elgondolkodtatott ez az egész: hogy milyen természetesnek veszünk dolgokat mi otthon, Magyarországon, aminek hiányától mások szenvednek.

Kígyózó kocsisor a benzinkutak előtt…

Volt már olyan, hogy se szó se beszéd elment az áram a nyári rekkenő hőségben akár órákra is? Előfordult ez esetleg napi rendszerességgel? Előfordult, hogy megnyitottad a csapot, és nem jött belőle egy csepp víz sem? Délután, 6-7 óra elteltével megint megnyitottad és még mindig semmi? És mi lenne, ha minden egyes benzinkút, akárhova mész közölné veled, hogy bocsi nincs benzin? Vagy nem járnának a buszok, mert épp nincs mit beléjük tankolni? Ugye milyen természetes dolgok, ha megvonnák őket szó nélkül, eléggé fel lennénk háborodva, nem? Hiszen hogy lehet, hogy elmegy az áram vagy a víz, mikor nem is volt nagy vihar vagy csőtörés vagy egyéb probléma a környéken?

Kimarad az áram

Hát mostanság ezek mennek itt minálunk. Na jó, az áram és víz kimaradás nem új keletű dolog, ilyenkor nyáron sokszor előfordul, de mostanság valamiért napi szinten országszerte. ( Vagy csak mi, kairóiak vagyunk ilyen mázlisták?) Tegnap sikeresen egymás után kétszer is megtapasztalhattam az áramkimaradást: egyszer délután a munkahelyemen egy bő fél órára, majd itthon este 10-kor majd egy órára. De volt már, hogy 2-3 óráig ücsörögtem a sötétben. ( Még jó, hogy anyumtól múltkor lenyúltam a zseblámpát,  a gyertyákat imádom, így abból bőven van a lakásban és otthon járva a kínaiban vettem egy jópofa kis legyezőt, tegnap az is jó szolgálatot tett. 🙂 )

Kimarad a víz

Mi az ötödik emeleten lakunk. Emlékszem, mielőtt ideköltöztünk, 1 hétig keményen, reggeltől estig takarítottam a lakást: elmostam, átmostam, lemostam, felmostam, mindent mostam, hogy csillogjon-villogjon az új kis otthonunk. Bizony volt több olyan nap, mikor déli 12-től este 6-ig egy árva csepp, annyi sem jött a csapból és még utána, este is megismételte ezt a trükköt még egyszer. ( Naná pont akkor, mikor a munkától jó koszosan és büdösen az ember másra sem vágyik, csak egy frissítő tusolásra).  Így mindig bekészültem jó sok vízzel a lavórokban, illetve az utcákon sok helyen van kitéve egy masina, amiből ivóvíz folyik ( legalábbis is az van ráírva és még mindig élek), abból hordtam fel másfél literes flakonokban a vizet. Egy élmény volt. 🙂 Azóta szerencsére már beszereltettünk motort, ami felnyomja a vizet, ha épp nem lenne. De megmondom őszintén nem egy olcsó mulatság, ami elgondolkodtat, hogy hányan lehetnek, akik  az 5,6, 10. emeleten laknak és nem tehetik meg, hogy motorjuk legyen?

Elfogy a benzin

Konkrétan ez a benzin dolog a napokban tetőzött,( tetőzik még mindig) mikor ha azt mondom, kilométeres sorokban állnak a kocsik és buszok a benzinkutak előtt, még akkor sem tudom teljesen visszaadni annak a látványát, ami konkrétan van.  Elképesztő! Hosszú órákat, fél napokat töltenek az emberek a benzinkút előtt egyre jobban türelmüket vesztve. Ebből nem csak az következik, hogy nem tudsz kocsival közlekedni, hanem hogy kb. lassan már sehogyan sem tudsz közlekedni és ha végre találsz is valami buszt vagy taxit, az a benzin hiányra hivatkozva majdnem dupla áron hajlandó téged elfurikázni.

Romlik a közbiztonság

Magyarországon is történnek -mostanság talán egyre sűrűbben- lakásbetörések, és egyre több buli után elrabolt lányról lehet hallani a hírekben. Itt, Egyiptomban lakásbetörések ritkán vannak, ám az utcai, (akár fegyveres) rablások száma igen csak megnőtt és habár naplemente után eddig sem volt ajánlott nőknek egyedül mászkálni, most viszont lassan már nappal sem. Nyilván mindenhol történnek lopások, emberrablások, mindig óvatosnak kell lenni, de itt most talán még fokozottabban: meg kell nézni a taxi sofőrt, mielőtt beszállsz a taxiba, mennyire szimpatikus, van-e órája egyáltalán. Ha mikrobuszba szállnál, előtte vess egy pillantást a bent ülőkre: vajon ismerik-e egymást a sofőrrel együtt? Nőként olyan buszba, ahol csak férfiak ülnek, vagy egyedül van a sofőr tilos beszállni!

Mindenhol  vannak pozitív és negatív dolgok: én itt Egyiptomban például nem aggódok a rezsin, mert az összes számla- amennyiben megjön egyáltalán- fillérekbe kerül, a benzin-már ha lenne- szintén nevetséges összeg az otthoni kb. 5x-ös árhoz képest.

Légy hálás minden apró dologért!

A lényeg a lényegben: Azon töprengtem el, hogy mennyire nem értékeljük azt, amit kapunk, amink van. Mindig azon nyavalygunk, amink már nincs vagy nem is volt vagy ami nem jól működik körülöttünk. De mi lenne, ha a pozitív dolgokra koncentrálnánk és igenis örülnénk mindannak, amink már ( vagy még) megvan.

Persze, sajnáljuk a szegény afrikaiakat, hogy se ételük, se tiszta ivóvizük, meg az összes többi szegény sorsú embert, de “hát nekünk is megvan a magunk baja”, szoktuk mondani. Rendben, de ha már tényleg mást nem is tehetünk értük, legalább adjunk hálát minden kis apró dologért – a vízért, az áramért, benzinért (még ha jó drága is, de legalább biztosan tudod, hogy ha elmész bármelyik kútra, csak pár percet kell majd maximum várnod, és lesz, amivel teletankolják a kocsid), a biztonságos közlekedésért, a jó általános – és középiskolás oktatásért, amiért semmiféle tandíjat nem kell fizetni és az összes többi, otthon annyira természetesnek vett, ám mégis igen fontos dolgokért – és azért, hogy nekünk nem olyan körülmények között kell élni, mint ahogyan milliónyi más ember éli napjait.

Ez most egy elég spontán poszt lett, de úgy éreztem ezeket ki kellett írnom magamból. Egyúttal egy kis emlékeztetőnek szántam elsősorban magamnak de másoknak is, hogy tényleg értékeljük a körülöttünk lévő jót és ne mindig a nehézségeken, a rosszon siránkozzunk, mint én is tettem.  Remélem nem bánja senki, hogy megosztottam a gondolataimat. 🙂

Mi jön még ezután?

Nagyon elszomorító ez az egész helyzet, ami itt van, hiszen a forradalomkor az emberek legalább összefogtak: muszlimok és keresztények mind azt akarták, hogy távozzon az elnök és az egész rendszere. (Habár megélni azt a pár napot, pár hetet igen kemény volt.)  Most mi van? A társaság két részre szakadt és egymást gyilkolja a tüntetéseken.

Július 30-án, Mohammed Murszi elnök hatalomra kerülésének napján, azaz jövő Hétfőn az ellenzék nagyszabású tüntetést szervez a Tahrír térre. Céljuk, hogy ugyanakkora tömeget toborozzanak, mint amely Mubarakot is megbuktatta. Szép kilátások.

Érdemes lesz nyomon követni az eseményeket és én is a jelentősebb híreket mindenképpen posztolom a Facebook oldalon. Reméljük a legjobbakat, hogy nem lesz Július 30.-a egy következő forradalom kezdete és mindenki békességben és boldogságban böjtölheti végig Ramadán hónapját itt Egyiptomban.

Mit kezdjünk magunkkal munkavállalóként Kairóban?

Nílus, a híres Gízai piramisok, a Vörös-tenger csodálatos élővilága, ragyogó napsütés, pálmafák, a végtelen Szahara homokdűnéi, kedves egyiptomi emberek. Mindez szép és jó, de nyilván felmerül az emberben a kérdés: mégis mit lehet magunkkal kezdeni ebben a gyönyörű, nyüzsgő, európai szemnek kissé talán zűrzavaros sivatagi országban, ha az ember éppenséggel nem turistaként csöppen ide?

Niluspart.

Előrebocsátom, hogy a következőkben saját tapasztalataimat írom le, ahogyan azt én láttam- hallottam. Természetesen ez alól mindig vannak kivételek.

A legközkedveltebb szakmák Egyiptomban

Először is hadd kezdjem magukkal az egyiptomiakkal. Egy kis túlzással élve négy féle pozíciót betöltő egyiptomival fogsz találkozni: orvos, gyógyszerész, mérnök és tanár. Én ha egy eddig számomra ismeretlen egyiptomival beszélgetek először, viccesen nem azt kérdezem meg tőle, hogy mi a foglalkozása, hanem hogy mérnök, gyógyszerész vagy éppen tanár-e. És valóban: az esetek 90%-ban az illető biztosan a négy közül valamelyik területen dolgozik J Természetesen van itt is rendőr, média vagy politika szakon végzett, tűzoltó, autószerelő, amit akarsz, de a legnépszerűbb szakmák mégis a négy fentebb felsorolt szakma, abból is első helyen áll a mérnök, majd második helyezett a gyógyszerész osztozva az orvossal, és ezután következik bronzérmesként a tanári pálya.

Átlagfizetés

Az átlagfizetés, mint mindenhol, itt is a munkahelytől, pozíciótól függ, de csak hogy mégis némi fogalma legyen az embernek: egy mérnök (nettó) olyan 5000-7000 egyiptomi fontot átlagban  megkeres havonta, ami magyar forintba átszámolva 165.000-230.000 Ft-ot jelent. ( Az összes további fizetést is nettóban kell érteni). Egy banki dolgozó szintén ebbe a kategóriába sorolható, sok esetben ennek a dupláját is megkeresi akár. Viszont egy tanári fizetés, Magyarországhoz hasonlóan, sehol sincsen ezekhez a fizetési átlagokhoz képest. Egy állami iskolában tanító keresete nagyon alacsony. Nem ritka, hogy a szerencsétlen csupán 700 fontot kap kézhez havonta, ami  24.000 Ft átszámolva. De ebbe a kategóriába sorolható még az állami hivatalokban dolgozók fizetése is.

Egyiptomban nagyon sok a nemzetközi (international) – amerikai, brit, német, kanadai, francia- iskola, ahol a fizetési átlag azért magasabb egy állami iskoláénál, általában olyan 1500 fontnál kezdődik  ( 51.000 Ft). Mondjuk amennyit tandíjként beszed az iskola a szülőktől egy-egy tanévre ( 510.000-680.000 Ft per tanév), igazán lehetne ez a bér kicsit magasabb is.

Kanadai iskola Kairóban.

Csak érdekességképpen megemlíteném egy portás fizetését. Itt szinte minden lakóházhoz tartozik egy az alsó szinten lakó portás, aki hetente egyszer letakarítja a lépcsőházat, reggelente lemossa a kocsikat, leviszi a szemetet és ha valamelyik lakó a közértből, gyógyszertárból, innen-onnan óhajtana valamit, akkor csak lecsörög neki a kaputelefonon keresztül és ő máris hozza azt. Mindezért a lakók lakásonként olyan 50 fontot fizetnek neki minden hónapban. Tegyük fel, hogy a lakótömb 12 emeletes és minden emeleten 4 lakás található mint például anyósoméknál is. Az összeszámolva 2400 font havi bért jelent a portásnak. Őrület! Nem is gondolná az ember, hogy többet keres, mint jó néhány ember!

Ennyit az egyiptomiakról.

 De mit lehet kezdeni itt Kairóban külföldiként?

A külföldieket, nem minden esetben, de általában külön bánásmódban részesítik a munkáltatók. Mit értek ez alatt? Azt, hogy egy külföldi jelentkezőt például előbb fognak felvenni egy adott munkára, mint egy egyiptomit. Egy iskolában kifejezetten elsőbbséget élvez egy külföldi egy egyiptomival szemben ha mondjuk nyelvtanári pozícióról van szó.

Hiába van az egyiptominak angol szakos diplomája, ha van egy külföldi, akinek talán még nem is anyanyelve az angol, nincsen tanári, akár még semmilyen egyéb diplomája sem, de elfogadhatóan beszél angolul, mérget vehetsz rá, hogy a vezetőség a külföldit fogja választani. És nem csak hogy ő nyeri el a pozíciót, de nagy valószínűséggel a többi egyiptomi tanárnál magasabb fizetést is fog kapni. Ez majdnem minden munkahelyen így működik. És még arabul sem kell tudnod. Ez az egyiptomiakra nézve elég szomorú, ám külföldi szemmel viszont megnyugtató, hogy viszonylag rövid időn belül tudsz majd magadnak állást találni.

Nemzetközi iskolák, óvodák

Egy nemzetközi iskolában havonta 2500-3000 fontot ( 81.000-102.000 forint) tudsz megkeresni. Most már egyre több helyen kérnek diplomát, de sehol sem feltétel a tanári diploma. Lehet az mérnöki, idegenforgalmi, akármilyen diploma, csak legyen. ( A logikát mondjuk nem látom benne igazán. Ennyi erővel miért ne lehetne egy nem diplomásnak pályáznia? Egy média szakon végzett diplomája annyit ér mintha nem is lenne diplomája ha az illető német tanári állásra pályázik. )

Ami még jó az iskolákban, hogy mindegyiknek van külön busza, így nem kell aggódni ha nem vezetsz Kairóban ( ne is tedd ha kedves az életed 🙂 ), vagy netalán a hihetetlenül szervezett tömegközlekedés lehetőségével sem szeretnél élni, mert szerencsére van lehetőséged az iskolai külön busszal munkába menni- jönni. Ezt persze levonják a fizetésedből, durván 100-120 fontot havonta, de legalább házhoz jön és házhoz is visz vissza. Általában nem csak iskoláknak, de minden nagyobb munkahelynek van ilyen külön busza. Most hirtelen a Vodafone meg az Egyptair jutnak eszembe példának, de számos másik cég dolgozóinak is biztosítják ezt a kényelmet.

Egy óvoda Kairóban.

Ha óvodában szeretnél dolgozni, nyugodtan zsebre vághatod a diplomádat, ugyanis oda biztosan nem fog kelleni. ( Legalább is én még nem találkoztam ilyennel, pedig jó pár óvodába adtam már be a jelentkezésemet és sehol sem volt ez alapfeltétel.) Viszont kevesebb a fizetés: csak egyetlen ismert – keresztény vezetőségű – óvodáról tudok,  ahol német barátnőm havi 3000 fontot keresett. Általában viszont 1000-1500 fontnál többet nem fogsz hó végén kézhez kapni még külföldiként sem.

Call centerek

A másik munkahely típus, ahová külföldiként, angol, német, francia, olasz és egyéb nyelvtudás birtokában nyert ügyed van, azok a call centerek. Vannak nagyobb cégek, mint a Vodafone, Orange, akiknek itt Kairóban is van kihelyezett központja és folyamatosan keresnek új munkaerőt. De sok kisebb call center is létezik, akik főleg értékesítési ügynököket keresnek brit, amerikai, ausztráliai partnerek termékeinek eladására. Egy olyan nagy cégnél, mint a Vodafone, egy átlag fizetés 3000-4000 font, ami 102.000 -136.000 forintnak megfelelő összeg. Erre még rájön a bónusz is a teljesítményed függvényében.

Vodafone Egypt call center.

Én jártam már nemzetközi iskolában, óvodában is. Legutóbbi munkahelyem egy brit call centerben volt, amit nagyon szerettem. Jó volt a munka, folyamatosan kaptunk mindenféle tréningeket, jó volt a társaság, minden hónapban szerveztek össznépi grill partizást a kertben, az arab tudásom is sokat fejlődött,  nem beszélve arról, hogy az egyiptomiakat is jobban megismered. Ah igen, majd elfelejtettem: ott sem igazán foglalkoznak azzal, hogy van-e diplomád vagy nincsen, sokkal fontosabb a nyelvtudás, legfőképpen a helyes kiejtés.

Égető szükség van mesteremberekre!

Továbbá szeretném buzdítani azokat a fodrászokat, kozmetikusokat, villany és-gázszerelőket, asztalosokat, burkolókat és mindenféle szakembert, akik el akarnak indulni a nagyvilágba szerencsét próbálni és egy kis kalandra is vágynak, kérem Kairót válasszák úti célul! Ugyanis (tisztelet a számos kivételnek) de itt borzalmas munkát végez a legtöbb “mesterember”, ugyanis nincsen kifejezetten iskola, ahol elsajátíthatnák a szakma fortélyait. A sztorimat a fodrásszal meg a szabóval ugyan későbbre tartogatom, de a lényeg, hogy itt csak és kizárólag ajánlás alapján szabad bárkihez is fordulni. ( amit én sajnos nem tettem meg, illetve valószínűleg az illető akit megkérdeztem hova mehetnék levágatni a hajam nem volt tisztában azzal, hogy amit az a bizonyos fodrász művel minden, csak nem éppen alapos munka.)

Aki végül mégis Kairóban kötne ki, el ne felejtsen e-mailben tájékoztatni!

Rezsi, havi kiadások

Ezek a számok sok embernek valószínűleg igen kevésnek hangozhatnak, így gondoltam a végére egy pár sort szentelnék még a rezsire és az egyéb havi kiadásokra is hogy érzékeltessem mire élég egy 50.000 Ft-os fizetés itt.

Kairó Seraton nevű városrésze.

A rezsi, főleg a villanyszámla, attól függ Kairó melyik részén laksz. Ugyanis van, ahol piti összeget fizetsz még akkor is, ha naponta viszonylag sokat megy a légkondi, van ahol meg igen csak vigyázni kell mennyit kapcsolod be egy nap, mert hó végén szép kis számlát kaphatsz kézhez.

A rezsi átlagban havonta mondjuk legyen 60 font.  A múlthavi számlákra pillantva nálunk a gáz volt 15, a villany meg kerek 25 egyiptomi font úgy, hogy mi egész éjszakára égve hagyjuk a konyhában a villanyt. A vízszámlát sajnos nem tudom, (de az sem lehet több 20 fontnál) ugyanis itt a számlák néha érdekesen jönnek. Van mikor több hónapon keresztül meg sem kapom őket. Itt Kairóban minden hónapban házhoz jön a villany, víz- és a gázszámlás; nem járunk a postára befizetni őket és bankszámlával sem lehet sajnos elintézni. A vicc az egészben, hogy soha sem ugyanazon a napon jönnek ugyanabban az időpontban, hanem mindig máskor. Már ha jön ugyebár. 🙂

Előfordult már, hogy fél éven keresztül akkor jött, mikor se én se a férjem nem voltunk itthon. De semmi vész, nem kell tartani attól, hogy kikapcsolják a szolgáltatást. Egyszerűen csak szépen gyűjtögeted a számlákat és valamikor majd csak úgy hozza a sors, hogy ki is tudod őket fizetni. Na ha nagyon akarod, be is mehetsz az irodájukba és személyesen megteheted, de nem sokan vannak, akik ezzel a fajta fizetési móddal élnének. Ugyebár ha házhoz jön a számlás és ki sem fogják kapcsolni a szolgáltatást mert már egy ideje nem fizettél, akkor minek mennénk be az irodába?! ( Azért a számlások többsége megpróbál hétvégén jönni, hogy legyen is itthon valaki, bár így sem mindig jön össze a találka.)

Kairó- 5. település ( 5th settlement)

Tehát a rezsit mindennel együtt havi 60 fontból megúszhatjuk, ami 2000 Ft! Említettem a portást, az ő bére 50 font általában, nálunk ezen a környéken mondjuk ez csak 25 font.

A bevásárlás lehet esetleg drága mulatság ha nem vigyázunk vele. Ami itt is drága, az a különféle húsok, illetve a sajtok. 1 kg csirkemell 30-35 font (950-1200 Ft). A marhahús ennél jóval drágább, olyan 1600-2000 Ft is lehet kilója. A zöldségek, gyümölcsök viszont nagyon jó áron vannak- kivétel például az alma, ami csak nyáron, pár hétig kapható 5 fontért kilója, amúgy 10-15 fontért árulják mindenütt. Jelenleg a narancsnak, mandarinnak, banánnak és epernek van szezonja. 1 kiló narancs most 2 font, vagyis 70 forint, a banán 5 font, 162 Ft, az eper pedig 8 font, azaz 260 Ft. A zöldségek is ebben az árkategóriában mozognak. Tehát két főre, amennyiben nem minden nap eszik az ember húst, 500-600 fontból kényelmesen, gyümölccsel, zöldségekkel, mindennel együtt be lehet vásárolni.

Na mindjárt nagyon irigy lesz mindenki, mikor elmondom, hogy 1 liter benzin ára 2 fontba, azaz 70 Ft-ba kerül! Jó, mi? 🙂

Tehát mindent összevéve két főre a havi kiadás portástul, benzinestől, internetestül ( ami 100-150 font havonta) nem lesz több 1000-1100 fontnál. Így már azért az az 1500 fontos fizetés sem hangzik olyan túl rosszul, nem igaz? Nyilván ennél lehet jóval többet is elkölteni havonta. Illetve azt is tudni kell, hogy ebbe nincsen benne egy étterembe, moziba, cukrászdába való kiruccanás. (Itt az emberek sokat járnak ilyen helyekre, hetente többször esznek utcai falatozóknál, rendszeresen járnak parkokba, mozikba.) Továbbá természetesen aki nem saját lakásban lakik, hanem bérel egyet, számíthat rá, hogy a havi bérleti díj( amennyiben egy kulturált környezetben,  kulturált lakásban szeretne lakni) nem lesz kevesebb 1300-1500 fontnál. Na így viszont meg már nem lesz elég az a havi 1500 fontos kereset.

Kairó-Rehab city.

A végére befejezésképpen elmondanám, hogy itt sok iskolában, médiában és egyéb irodákban dolgozó-jómagam is- nem bankszámlára átutalva, hanem a hó végén, névre szóló borítékban kapja meg a fizetését. Az idősebbeket valószínűleg most nem leptem meg, de nekem teljesen új élmény volt borítékban kézhez kapni a fizetést. 🙂