Egy Közel-keleti specialitás: töltött szőlőlevél és társai

Szereted a különleges ételeket? Szeretsz bíbelődni, kísérletezni a konyhában? Éppen nincs mit csinálnod a hétvégén és megöl az unalom? Akkor csinálj ebédre töltött szőlőleveleket!

rizzsel_toltott_szololevel_vagyis_dolma_925513_84703

Megmondom őszintén eddig egyetlen egyszer vetemedtem arra, hogy önszántamból mahsi wara eneb-et csináljak. Ennek ellenére már kismilliószor volt szerencsém az időmet szőlőlevelek töltögetésével elütni, ( és ezzel tökélyre fejleszteni a mahsi tekerési technikámat ), ami afféle össznépi tevékenység az itteni nők körében mikor együtt van a család. Egyébként nagyon szeretem én a különleges ételeket – elsősorban enni -, de ha főzésről van szó,az én elvem a konyhában a “minél gyorsabban, minél egyszerűbbet, de finomat és egészségeset.” Így a töltött szőlőlevelek bár elkészítését tekintve nem túl bonyolult (a tekerésben akadhatnak az elején kisebb gondok, de a tizedik után már rutinból fog menni), ennél időigényesebb étellel még nem igen találkoztam. Amennyiben  éhes, nagybendőjű családtagok is akadnak az asztalnál, inkább csinálj mellé még egy-két húsos főfogást, vagy a mahsi egy másik változatát, különben az egész napodat a szőlőlevelekkel fogod tölteni.

Mahsinak egyébként nem csak szőlőleveleket, hanem cukkinit, padlizsánt, paradicsomot, paprikát és káposztát is szoktak tölteni – a töltelék receptje ugyanaz. Amennyiben káposztát készítenek (mahsi króm), azt szintén falatnyi, tenyér szélességű csíkokra vágják és úgy töltik meg. (Meg ne kérdezd miért kell még ezt is miniatürizálni. Erre annyi volt sógornőm válasza: a líbiaiak még kisebbre vágják. 🙂 )

Nekem egyébként úgy tűnik, hogy az egyiptomi háziasszonyok alapból szeretnek a konyhában órákat tölteni. Példáulha együtt ebédel a nagy család, 8 féle étel biztosan akad az asztalon, ha nem több. A szörnyű az egészben, hogy ritka esetektől eltekintve én viszont NEM szeretek túlzottan a konyhában tenni-venni, csak amennyit nagyon muszáj. De hát ha segíteni kell, akkor nincs mese. Ilyenkor fogok egy tálcát, rápakolom a magam porcióját, kinézek egy jó kis filmet vagy akár kettőt is, és mehet a tekergetés.

Hozzávalók:

  • Rizs
  • Néhány paradicsom
  • Vöröshagyma
  • Kapor
  • Petrezselyem
  • Koriander
  • Só, bors, római kömény
  • Jó sok szőlőlevél

A szőlőlevél kötegeket néhány percig forró vízbe áztatjuk. A paradicsomot leturmixoljuk, a hagymát, kaprot, petrezselymet olyan apróra vágjuk, amilyen apróra csak tudjuk, majd mindent a megmosott rizshez keverünk a fűszerekkel együtt. (Én magyar szokás szerint egy kevés lisztet is teszek bele mikor paprikát, cukkinit vagy a mahsi egyéb változatát készítem, hogy biztosan benne maradjon a töltekék. )

kesz

Fogjuk az első levélkét, lecsípjük a szárát, szétterítjük, majd csak annyit teszünk rá a rizsből, hogy az összetekerve ne szakadjon szét.

2013-12-06 15.32

A rizst a levél szélére helyezzük és a két végét folyamatosan behajtva szép lassan feszesre tekerjük.

Hasonló módon folytatjuk a többivel.Ajánlom, hogy ezt egy jó film előtt tegyük, akkor talán kevésbé unalmas, de érdemes akár a családdal, barátokkal folytatott telefon/skype beszélgetést is ilyenkorra időzíteni. 🙂

2013-12-06 15A levél szárait anyósom a lábas aljára szokta tenni, de sokan csak a végén a töltött szőlőlevelek telejére helyezik, mielőtt felöntenék a forró vízzel.

Egy lábasban egymásra pakoljuk és Maggis forró vízzel leöntjük a megtöltött szőlőleveleket, hogy a víz éppen csak ellepje, majd lefedve alacsony lángon feltesszük főni. ( Esetleg egy tányért is szorosan rájuk helyezhetünk mielőtt lefednénk, hogy biztosan ne jöjjenek szét a levelek.) Tiz perc után folyamatosan figyeljük és ha már úgy találjuk, hogy kellően megpuhultak, levesszük a tűzről. Salátával és tahina szósszal a legjobb szerintem!

2013-12-06 16

Apropó, majd elfelejtettem: az egyiptomi háziasszonyok egy kézzel, a másik tenyerükön tekerik a szőlőleveleket. Meg ne kérdezd miért, mikor ott a tányér. Ha van rá tipped, oszd meg egy kommentben a poszt alatt. 🙂

Jó étvágyat!

Advertisements

Szegények és gazdagok, avagy a hatalmas társadalmi különbségek Egyiptomban

Csengettek. Az ajtót kinyitva egy 12 év körüli mosolygós, ránézésre is igen talpraesett kislány áll előttem. Lila flitteres kendőt, fakópiros, bokáig érő ruhát visel, koszos lábujjai kikandikálnak a papucsból, amin a használattól már igencsak megkopott az Adidas felirat. A gondnok ( bawwáb) legidősebb lánya, akinek két kishúga és egy öccse van. ( Következő kistesó már útban.) A legalsó szinten laknak, közvetlenül a lépcső alatti, kb. 5×5 méteres “lakásban”. Van benne egy mini TV, ami egyetlen egyiptomi otthonból sem hiányozhat (kivéve a miénket), és két matrac, ami napközben a falat támasztja, és csak estére terítik ki. A konyha és a fürdőszoba a lakóépület két, egymással szembe nyíló, pinceszerű helységében található a gondnok lakás mellett, amiket kartonpapírokkal fedtek be az eső ellen. Van itt mosógép, nagy hűtő, bár a WC nem tudom hol lehet.

DEB2013011G0928-9484

Egy lakás valahol Kairóban.

A kislány neve Ája és azért csöngetett, hogy levigye a lakóktól a szemetet. Őszintén szólva ilyenkor mindig nagyon kellemetlenül érzem magam, és ha tehetem én magam viszem le inkább a szemetet, bár akkor is csak a lépcső aljáig jutok, mert amint valamelyikük meglátja, már kapja is ki a kezemből. Még mindig nem tudtam hozzá szokni, hogy ők azért vannak itt, hogy levigyék a szemetet, meg hogy hetente egyszer lemossák a lépcsőházat. ( Kertes házban nőttem fel.) Az utóbbit a gyerekek különösen élvezik, ugyanis a slagot felvezetik a legfelső emeletre, jól megengedik és lépcsőfokról lépcsőfokra húzzák lefele a koszos vizet egy gumis végű, nagy ablaktisztító segítségével. ( Aki tudja a pontos nevét, írja meg. Nálam ez nagy ablaktisztítóként szerepel a szótárban.)  Ilyenkor bokáig áll a víz mindenütt, kizárt dolog, hogy kijuss az épületből. Szárazon legalábbis semmiképp sem. De láttam már, hogy valaki éppenséggel velük csináltatta meg a vacsorát. ( Konkrétan a szőlőlevélbe tekert mahsyt, ami egy nagyobb család számára 3-4 órába is beletelik, mire elegendő mennyiségű szőlőlevelet töltesz meg. Sosem értettem, miért kell ezt főételnek megcsinálni.) Mindezért 15-20 fontot kapnak havonta a lakóktól. Már ha egyáltalán kapnak. Én néha veszek édességet és azzal megkínálom őket is, vagy a liszből, rizsből, amit anyóséktól kapunk, adunk nekik is, de mindig az jut eszembe: vajon tényleg örülnek neki, tényleg segítség ez nekik, vagy inkább kellemetlenül érzik magukat tőle? Ugyanis állítólag attól, hogy egy bawwáb ilyen körülmények között él itt Kairóban még nem jelenti azt, hogy tényleg ennyire szegény is. A legtöbben vidékről érkeztek, ahol sok esetben földjük és állataik vannak. De ha összeadjuk a lakóktól kapott havi bért, az sem olyan rossz kereset, bár nyilván ez környéktől és háztömbtől is függ. Vegyük példának Kairó Nasr city körzetét, ahol sok a 12-13 emeletes ház. Ha csak 20 fonttal számolunk lakásonként ( én anno 50 fontot fizettem), az 960-1040 fontot jelent havonta a gondnoknak. Ez az összeg az állami szféra dolgozóinak fizetése körül van, de sok esetben még meg is haladja azt. ( Több ismerősöm is havi 7-800 fontot kap a hivatali munkáért.) Ha meg 50 fonttal számolunk lakásonként, az egy egyiptomi átlagfizetést jelent.

DEB2012005G03081683

Valahol Kairóban.

Áját egyébként többször kérdezgettem már, persze csak diszkréten, mert bár rettentő kíváncsi vagyok a történetükre, hogyan kerültek ide néhány hónappal ezelőtt és hogy hogyan élnek, nem vagyok benne biztos, hogy jó néven vennék a túl sok kérdezősködést. De lehet csak azért van ez bennem, mert nem nagyon láttam még lakót a gondnokékkal személyes dolgokról beszélgetni. Ájával úgy beszélek, mintha egy felnőtthöz beszélnék. Korához képest érettebb, ami nem is csoda, hiszen édesanyja elvárja tőle, hogy mindenben segítsen neki: a lépcsőház takarításában, a mosásban, a lakóktól összegyűjteni a szemetet, és lemerem fogadni, hogy pl. egy vacsorát is gond nélkül megtud főzni egymaga. ( Rizst tekerni a szőlőlevélbe már biztosan tud, pedig az nem is olyan egyszerű ám. )

Ája még szerencsésnek mondhatja magát: egy 2011-es adat szerint 1.6 millió gyerek dolgozik az országban az iskola helyett vagy mellette és ha körülnézek, valóban: a pékségben két 14 év körüli fiú szolgál ki akkor is ha reggel megyek, meg akkor is ha délután vagy este. A közértben egy 10 év körüli kisfiú pakolja a megvásárolt dolgaimat a szatyorba, az útszéli banánárusnál pedig a fia méri ki nekem a kiló gyümölcsöt. Az utakon még a tuktukot is sokszor tinédzser vezeti.

DEB2012005G0329-5697

Kilátás a Piramisokra.

Ája édesapját nem nagyon látom a ház körül, feltételezem, hogy valahol keményen dolgozik, hogy eltartsa a családját. Ezt abból is gondolom, hogy a gyerekek iskolába járnak – Ája éppen a hatodik osztályba – ugyanis vannak, akik még az állami iskolát sem engedhetik meg maguknak. (Egyiptomban az írástudatlanok a lakosság körülbelül 36%-át teszik ki.) Sokszor látom az épület előtt álló szakadt kanapén az iskolakönyveivel, vagy esténként édesanyjával és testvéreivel beszélgetni, nevetni, de az utcában lakó gyerekekkel is sokat játszik, ha van rá szabadideje. Végtelenül kedves lány; ha meglátja, hogy szatyrokkal a kezemben sétálok hazafele, biztosan megpróbál egy-kettőt kicsalni a kezemből.

155713_1672971017749_1275946_n

Nasr city, Kairó.

Egyiptomban hihetetlen nagyok a társadalmi különbségek. Természetesen Magyarországon is vannak hajléktalanok és multimilliomosok is, de a mindennapi életben valahogy mégsem érzem ennyire szembetűnőnek ezt a jelenséget, mint itt Kairóban. Tegyél csak egy sétát a belvárosban, a Ramszisz vasútállomásnál, vagy akár a Mohamed Ali mecset melletti Szejjid Áisha környéken. Omladozó falak, kosz, szemét az út szélén. Majd felülsz a mikrobuszra és néhány kilométerrel arrébb, mondjuk Nasr cityben, vagy Maadiban ( Rehab vagy egy-két “villával” teli körzetet már meg sem említve) színes házakkal, szebbnél szebb erkélyekkel találkozol, ahol indonéziai bejárónő takarít és főz, ( kb. 3-4000 fontot kérve havonta). Egyeseket sofőr visz a Four Season Hotelben megrendezett festménykiállításra, ahol azon gondolkodik, hogy vajon a híres művész, Omar el Nagdi melyik több millió Forint értékű absztrakt festményét vegye meg, ( ami valójában nem is tetszik neki és nem is érti, de jó felvágni vele). Vagy van, aki a hátsó kertben a medence körül állófogadást tart, a vendégek ezüstcsészékből szürcsölik a teát és aranyozott villával szedik ki a tányérra a Cordon Bleut, miközben pincérek tucatja járkál közöttük. A kedvenceim azok, akiknek az egyiptomi mellett amerikai vagy európai útlevelük is van és azt gondolják, hogy az mindenre feljogosítja őket. Még akár arra is, hogy a szupermarketben beálljon a kígyózó sor elejére és a kanadai útlevelével kérkedjen, mikor a felháborodott vásárlók a sor végére küldik.

291851_2391666024675_1095019527_n

Tegemma al-Khemisz, Kairó

A furcsa az egészben, hogy nem kell ” felsőbb körökben mozognod” mindehhez: meglepően sokaknál ha nincs is állandó bejárónő, de hetente egyszer jön valaki takarítani, és meglepően sok embernek van fizetett, alkalmi sofőrje is. Egyiptomban vannak emberek, akik napi két dollárból élnek (statisztikák szerint a lakosság 40% ez!), a másik oldalon pedig vannak azok, akik reneszánsz “palotában” élnek, ( legalábbis egy egyiptomi nappaliba lépve sokszor ez az érzésed támad), bejárónő hozza a teát és egy-két hetet a saját nyaralóban töltenek a tengerparton, vagy esetleg Malajziában.

1264022299

Egy kairói lakás nappalija

Pedig nem kellene, hogy ennyi szegény éljen az országban. Ugyanis az iszlám vallás harmadik pillére rögtön az ima után a zakát, vagyis az adomány a rászorulóknak és a szegényeknek. (Összesen 8 tipusú embernek lehet ezt adni.) Leegyszerűsítve a dolgot: minden olyan muszlimnak, akinek értékei, megtakarításai 85 gramm tiszta arany értékét meghaladják és egy évig ez stagnál vagy gyarapodik, úgy a teljes ( félretett) vagyona 2.5%- át a szegényeknek kell adnia. ( A ház, amiben lakik például nem tartozik ebbe a kategóriába, tehát a hangsúly a félretett vagyonon van, ami lehet megspórolt pénz, ékszer, nyaraló és társai.) Ha a rákövetkezendő évben is meghaladja az adott összeget a vagyona, akkor megint kell fizetnie zakátot. Ezt nem kell feltétlenül pénz formájában adnia: vehet abból a pénzből mondjuk lisztet, rizst és azt adja oda, vagy több zakát köteles ember összefoghat és építhet abból a pénzből egy iskolát egy olyan helyen, ahol még nincsen. Tehát az összeget bármire lehet fordítani, ami segíti azokat, akik jogosultak a zakát adományra. Az arab zakát szó egyébként megtisztulást is jelent, vagyis úgymond megtisztítod a vagyonodat a szegények segítésével. Természetesen akinek nincsen ekkora vagyona, hogy abból zakátot fizessen, ( 85 gramm tiszta arany azért mégsem olyan kevés pénz) őt is arra ösztönzi a vallás ( meg hát az emberiesség is kellene), hogy amivel tudja, segítse a rászorulókat.

IMG_1602 (Small)

Eladó kertes ház Kairóban

Ezek után képzeld el milyen lenne a világ, ha minden gazdag fizetne zakátot! (Szaúdiakkal, kuvaitiakkal meg emirátusiakkal az élen.) Azt hiszem ez sajnos örökre álom marad.

maadi

Maadi, Kairó

Igy Kairó közel 20 milliós városában a különböző társadalmi rétegek miliője fogad bennünket: az utakon a régi bogarak és Ladák között vadonatúj, szalonos Mercik és BMW-k járnak (meg a szamaras kocsi), a foltokban vakolat hiányos, düledező lakások szomszédságában álomszép kertes házak épülnek. A mikrobuszban a munkába igyekvő öltönyös, bőrcipőt viselő férfi mellé egy idősebb asszony száll be hátrakötött kendőben. Szakadt papucsával fellép, súlyos csomagját leemeli a feje tetejéről és betuszkolja az ülés közé, majd egy egy fontost nyom fuvardíjként egy koszos arcú kisfiú markába. A fiú behúzza az ajtót és az aprót a zsebébe csúsztatja a többi mellé, miközben a mikrobusz szélsebesen tovább száguld hotelek, bevásárlóközpontok, és nyomornegyedek között.

cairo-egypt-sheep-in-street-between-cars-crazy-traffic-driving

Bárányokat hajt át egy pásztor Kairó egyik forgalmas útján