Nőként élni Egyiptomban: tényleg annyira tragikus?

Ahogyan azt valószínűleg már ti is tudjátok, az új elnök beiktatásának Tahrir téri ünneplése egyesek számára nem túl jó véget ért, mint ahogy szinte egyetlen egy tömeges megmozdulás sem a közelmúltban: több nő esett súlyos szexuális zaklatás áldozatának. Sajnos az ehhez hasonló esetek mindennaposok Egyiptomban, kiváltképp a közel 22 milliós Kairóban. A Reuters tavalyi statisztikája szerint a nők 99.3%-a van kitéve szexuális zaklatásnak Egyiptomban, ám nyilván ez a szám nem csak a fizikai, hanem a verbális inzultust, a beszólásokat is magában foglalja. Ami ennél még felháborítóbb szerintem az az, hogy bár nem új keletű a jelenségről van szó, csupán néhány hete iktatták törvénybe először az országban, hogy nők molesztálásáért börtön is járhat!

A történtek mondanom sem kell ismételten nagy port kavartak: a nővédő szervezetek mára demonstrációt szerveztek és a főváros több pontján már ezt megelőzőleg önvédelmet oktató képzések indultak, megtanítva a gyengébbik nemet arra, hogyan védjek meg magukat amennyiben kellemetlen szituációba kerülnének.

De mi az oka mindennek? Miért nincs szinte egyetlen nő sem Kairóban, aki ne esett volna már valamilyen módon áldozatává az ilyen alakoknak?

Egyipttomi nők a Tahrir-téren.

Tudom mi jár a fejedben; biztos az iszlám szigorú szabályai, hogy a szegény férfiak elnyomják vágyaikat, hiszen nem élhetnek szexuális életet házasságon kívül, nem tudják magukat kontrolálni, stb. Valóban ez lenne a gond?

Európa: a házasság előtti szex tilalom az oka

Szerintem nem a vallást kell okolni ezért, – hiszen a világban bárhol összefuthatunk szexuális zaklatókkal-, hanem például a patriarchális társadalmat ( ami nem az iszlám vallásban gyökerezik, lásd Carolyn Baugh: Kairói kertváros c. regényét) és a hatóságok munkáját együttesen, melyek ez idáig szőnyeg alá söpörték a problémát. Ha már itt járunk, a házasságon kívüli intim kapcsolat tilalma elvileg nem csak az iszlám követőire vonatkozik, hiszen ha belegondolunk pl. Magyarországon is csak az utóbbi néhány évtizedben vált általánosan elfogadott normává ez, holott mind a kereszténység, mind a zsidó vallás ellenzi. ( “Old fashion”, de a statisztikák szerint állítólag  sokkal tartósabb és boldogabb egy párkapcsolat, ha a cél a házasság és a két fél vár addig a szexuális kapcsolattal. Nem mellesleg aki muszlim pasival akar kezdeni az kalkulálja bele, hogy ha nem is minden esetben, de valószínűleg az esküvő napján fognak először egy ágyban aludni.  )

molest frontt photo

Bár az iszlámban elvileg tilos mindenféle intimebb kapcsolat az ellenkező nemmel házasságon kívül, emellett a házasság mielőbbi megkötésére ösztönöz azzal a feltétellel, hogy mindkét fél boldogan mond igent a másiknak és nem belekényszerítik őt a kapcsolatba (ahogy az sajnálatosan számtalanszor előfordul jellemzően Indiában és Pakisztánban, de akad, hogy Egyiptomban is.) És miért is ne lehetne mondjuk egyetemi évek alatt, fiatalon megházasodni? Ahogy Európában együttélésről beszélgetünk, miért ne lehetne ezt itt felcseréléni a házasság intézményével? Mi a különbség a kettő között? Egy papír, egy kevéssel több felelősség és persze a jogok. (Bár egy ideje már élettársi szerződés is létezik Európában, ami jogilag egyenértékű a házassággal. Erről találtam egy tök jó cikket Élettársam vagy házastársam? címmel.)

A probléma ezzel csak az, hogy Egyiptomban bizonyos kulturális szokások– mint például a nők családjának hatalmas anyagi elvárásai a kérővel szemben, illetve a házasság=baba felfogás –, igencsak megnehezítik a házasodni vágyó férfiak dolgát, aminek mellesleg nem sok köze van az iszlámhoz, bár gondolom a kopt kereszténységhez sem. Így ritka esetektől eltekintve – mint pl. a férjem és én – szóba sem jöhet, hogy egy egyetemista vagy pályakezdő fiatal megházasodjon. Az évek meg csak telnek, és vannak, akik még 30-40 éves korukra sem képesek megházasodni. Pedig nem kellene, hogy így legyen.

Egyiptom: a nők “lenge” öltözete az oka

Mikor a BBC megkérdezett néhány egyiptomi fiatalt az utcán a nők zaklatásával kapcsolatban, a következő választ adták: “A nők öltözete az, ami hozzájuk vonzza a férfiakat. Ők azok, akik ezt akarják – még ha niqábot (arcot eltakaró kendőt) hordanak is.”

Elég beteg, igaz? Tehát akkor jobban teszem, ha ki sem mozdulok a lakásból, mert teljesen mindegy mit veszek fel, így is-úgy is szexuális zaklatás áldozatává válhatok? A legszomorúbb az egészben viszont az, hogy ez az általánosan bevett nézet Egyiptomban – még a hatóságok által is.

Számtalan nyilatkozatot és riportot találunk, ami mind azt bizonyítja, hogy az egyiptomiak – még sok esetben maguk a nők is- úgy gondolják, hogy kizárólag a nő ruházkodását kell okolni, mert az valószínűleg túl szűk, rövid, vagy átlátszó volt, vagy a lány nem viselt kendőt és ez felkeltette néhány vágyait kordában tartani nem bíró férfi egyed érdeklődését. De, ahogy a fiatalemberek is elárulták,  a támadók nem csak a kendőzetlen, túlparfümözött lányokra mennek: lehet az idős vagy igen fiatal, haját kiengedő vagy akár még a szemét is elfátyolozó nő, nekik teljesen mindegy. Akkor hogy lehetne már csupán a nőket okolni az atrocitásért? Érdekes, Magyarországon Egyiptomhoz képes ritkán történik ilyesmi – ha nem számolom a füttyögő munkásokat és a buszmegállóban várva kapott dudálásokat -, pedig a nők többsége “lenge” ruhát visel. Akkor most hogy van ez?

qahera

Egy egyiptomi képregényrészlet, amin a rendőr a lány ruházatát okolja az őt ért molesztálásért, erkölcstelennek és nem megfelelőnek tartva azt.

(A képregény szuperhősnőről, Qaheráról, aki megvédelmezni az egyiptomi nőket és szembeszáll a sztereotipiákkal, itt olvashatok magyarul bővebben.)

Itt a másik nagy probléma: miért a nő lenne a hibás? Bizonyos társadalmi elvárások, vallási előírások vajon a férfiakra nem vonatkoznának? De, csak valahogy az eltűnik a süllyesztőben és a reflektorfény mindig a nőkre vetődik. Öltözködjenek megfelelően, beszéljenek megfelelően, ne nézzenek a férfiak szemébe, ne mondjanak olyat és olyan hangnemben…stb., nehogy préda váljék belőlük. De hol a férfiak listája? Mert ha már itt tartunk azt is lehetne sorolni, hogy nekik hogyan kellene viselkedni egy nővel szemben – az iszlám szerint is. Sőt! Például térd feletti, illetve túl szűk nadrágot, vagy egy szál atlétát sem lehetne utcán hordani egy muszlim férfinak, ám erről (és még sok másról) a legtöbben mégis elfeledkeznek vagy nincsenek is tisztában vele.

Az egy dolog, hogy egy muszlim nőnek hogyan illene öltözködnie, de azt se felejtsük el, hogy egy tisztességes muszlim férfi esetében teljesen mindegy kellene hogy legyen, mit visel a nő vagy mit nem. Még ha meztelenül is megy el előtte, egy hívő férfi ugyanúgy viselkedik, mint ha egy tetőtől talpig beöltözött illető menne el előtte.

Az igazi ok

Arról, hogy valaki nem képes tisztelni a nőket és hogy ilyen mértékben elharapódzott a helyzet, szerintem a vallás helyett maguk az emberek tehetnek, beleértve a fent említett kulturális szokásokat, illetve azokat a nőket is, akik nincsenek tisztában a jogaikkal és kérdezés nélkül elfogadják ezt az állapotot. Ha jól rémlik a muszlim nők jogaival kapcsolatban már előzőleg említettem néhány dolgot a blogon, továbbá a fentebb említett könyv is remekül érzékelteti, hogy sok itteni dolog a kultúrához és nem a vallási értékrendszerhez kötődik, úgyhogy ezt nem részletezném tovább.

safe_image

“Fékezd a fiaidat, ne a lányaidat” feliratú transzparens egy kairói tüntetésen a nők jogaiért.

A legnagyobb probléma tehát szerintem – mint bárhol a világban- a neveltetésben és az oktatás hiányában gyökerezik. Ha belegondolunk, például Magyarországon kik azok, akik nők molesztálására vetemednek? A legtöbb esetben olyan emberek, akik még valószínűleg a saját női családtagjaikat sem tisztelik eléggé és/vagy műveletlenek, aluliskolázottak. Ez pontosan elmondható a molesztáló egyiptomiakra is, azzal kiegészítve (mivel Istenhívő társadalomról beszélünk), hogy az ilyen férfiak nem foglalkoznak túlzottan a vallásukkal, legyen az az iszlám vagy a kopt kereszténység.  Illetve míg otthon az egész országban most már kevesebb, mint 10 millióan laknak, addig Egyiptomban körülbelül 94 millióan és a lakosság közel 36%-a írástudalan, így sajnos a zaklatások száma is jóval nagyobb.

Ez persze mind csak az én véleményem, lehet vele nem egyet érteni is. 🙂 Sőt!

Kérlek osszátok meg a kommentekben, hogy ti hogyan vélekedtek a dologról. Szerintetek mi késztet egy férfit, hogy szexuálisan zaklasson egy nőt ? Nekek mik a személyes tapasztalataitok? 

be a man and proect her

Graffitik Kairó belvárosában. Az egyik kép szövege: “légy férfi és védd meg a nőt.

Nőként Kairóban – A saját tapasztalataim

Nyilván nem zárhatom le a posztot anélkül, hogy megosztanám saját tapasztalataimat a témával kapcsolatban, ami egy-két negatív élménytől eltekintve nem olyan tragikus, mint ahogy azt a statisztikák állítják. Bár ehhez hozzá kell tennem, hogy 1. egyetlen tömeges megmozduláson sem vettem részt a Tahrir téren. 2. például a metrót, ahol a zaklatások kb. 80%-a történik, nem igen használom. 3. olyan környéken lakunk jelenleg, ahol több a szíriai, mint az egyiptomi. Igy gondolom mivel a világos bőrszínemmel jobban beleolvadok a környezetbe, mint mondjuk a belvárosban, kevesebb atrocitás ér, bár megfigyeltem: a kommenteket érdekes módon mindig egyiptomiaktól és nem szíriaiaktól kapom.

Egyptian woman in Cairo, right, wearing the niqab, which covers everything but the eyes

Egyiptomi nők

Emlékszem még anno nem muszlim turistaként járva az országban nem volt túl kellemes végigsétálni a bazárban ( sem Kairóban, sem Sharm el-Sheikhen vagy Hurghadán), vagy a hotelben egyedül kószálni, mert biztosan mindig megtalált valaki a bókjaival, ami nyilván az első nap még nem is volt zavaró, hiszen melyik nő nem örül a bókoknak. A probléma csak az, hogy ezek rendszeressé, akár erőszakossá is válnak az elkövetkezendő napokban.

A legkellemetlenebb élményem abból az időből talán az volt, mikor egy Sharm el-sheikhi bazár árusával naiv módon véletlenül kezet fogtam ahogy a boltjába invitált, aki ahelyett, hogy elengedte volna, elkezdte simogatni, miközben azt ecsetelte milyen gyönyörű vagyok. Az egyiptomi turistaparadicsomokról és az ott “vadászó” férfiakról Durica Katarina: Szökés Egyiptomba c. könyvében olvashatok többet, amit minden először Egyiptomba látogató nőnek ajánlok.

Ba

Bazár, Sharm el Sheikh

Azóta persze sok minden változott. Muszlimként kendőt és hosszú ruhákat viselek, ami bár lényegesen javít a helyzeten, nem mindig jelent teljes védelmet a napi szintű beszólásoktól, füttyögésektől és kíváncsi tekintetektől.

Mielőtt ideköltöztünk volna, Kairó egyik forgalmas külvárosában, Nasr cityben laktam, ahol arab tanfolyamra jártam, munkahelyen dolgoztam, és mindig kellett valami papírt intézni itt-ott, így sokat voltam az utcán még akár este 10-kor is teljesen egyedül. ( Ez mára megváltozott, mivel a környékünkön egyrészt nincs annyira kiépítve a tömegközlekedés, másrészt otthonról dolgozom, illteve minden, még az arab center is 10 perc sétára van a lakástól.) Ennek ellenére sohasem éreztem magam veszélyben, mivel úgy gondoltam, hogy vannak olyan segítőkészek az itteni emberek, hogy ha bajba kerülök, majd a segítségemre sietnek. Szerencsére nem volt eddig alkalmam kipróbálni, tényleg így lenne-e.

A legdurvább ami történt velem mikor este 9-kor a munkahelyem utcájának végén vártam a férjemre, hogy kocsival felvegyen. Az utca nem volt rendesen kivilágítva, de néhány idősebb nő várakozott tőlem három méterrel arrébb a mikrobuszra, így nem tartottam semmitől. Egyszer csak a semmiből feltűnt egy autó és leparkolt mellettem. A lámpája elvakított, így elsőre azt hittem, hogy a férjem az, de miután lekapcsolta őket kiderült, hogy egy 25 év körüli srác ül a volánnál, mondanom sem kell nem éppen a jólszituált fajtából. “Habiby, gyere!’- szólt oda hozzám a lehajtott ablakon át, én meg csak nyomkodtam tovább a telefonomat, mit sem törődve vele. Még próbált fűzni egy rövid ideig, de mivel nem reagáltam semmit, elhajtott. A mellettem álló nők észre sem vették a jelenetet és pont jött a busz, amire felszálltak, így egyedül maradtam. 3 perc nem telt bele, a srác megint megjelent és folytatta az unszolást. Összeszedve a bátorságomat ez alkalommal már odaszóltam neki, hogy nem fogok beszállni, úgyhogy húzzon el a fenébe. A srác elvigyorodott, kicsit habozott, de szerencsére elhajtott.

Egy másik eset az volt, mikor a teli mikrobuszban a mellettem ülő srác hozzám közeli nadrágzsebében lapuló mobilja helyett mást talált megfogni. Elkiáltottam magamat, az ablakhoz löktem néhány kedves szó kíséretében és azonnal kiszálltam a buszból. Ezt a két esetet leszámítva semmilyen problémám nem volt férfiakkal hála Istennek a négy év alatt, mióta itt élek – még a metróban sem.

7340_copy.jpg.crop_display

Kairó

De ha már egyiptomi férfiakról beszélünk, had említsem meg azt is, hogy sok pozitív élményem is van velük – jóval több, mint negatív. Például mikor először mentem egyedül taxival a Ramszisz térre, ahol meg kellett volna találnom a Masr Gedida körzetbe menő buszt, de fogalmam sem volt, hogy a tér melyik oldalán parkol. A taxi sofőr látva, hogy nem igazán ismerem ki magam a környéken felajánlotta, hogy ingyen elvisz, csak hogy biztonságban odaérjek. A másik kedvenc sztorim mikor édesanyukám meglátogatott és elkalauzoltam őt Kairó legjobb helyeire. Egyik alkalommal a Khan al-Khalili bazár volt soron, de nem tudtam pontosan a kereszteződésnél melyik buszra kell szállni, így megkérdeztem egy ott várakozó férfit. Mondta hogy majd megmutatja, de végül neki előbb jött a busza, így megkért egy másik várakozó férfit, hogy majd mutassa meg nekem, ha jön. Mint kiderült, a második férfi egy buszra várt velünk és mikor végre felszálltunk látom, hogy egy helyett három jegyet vásárol, majd kettőt felém nyújt. Próbáltam neki kifizetni a mi részünket, de nem volt hajlandó elfogadni. Hozzáteszem egyik férfi sem próbált meg se flörtölni, se személyes kérdésekkel zaklatni, még szőke hajú, európai öltözetű édesanyámmal az oldalamon sem.

Mindent összevéve szerintem egyáltalán nem annyira veszélyes nőként Kairóban élni, mint ahogy azt a statisztikák lefestik ( remélem ebben majd mások is megerősítenek a kommentekben), de tény, hogy ameddig a nők tömegesen nem emelnek szót és harcolják ki (Isten adta) jogaikat, ameddig az állam nem tesz drasztikus lépéseket, hogy megfékezze a növekvő szexuális zaklatást, javítson az emberek életszínvonalán és megfelelő oktatást biztosítson mindenki számára, addig nincs tuti tipp a molesztálók ellen.  Paprikaspray azért mindig legyen nálad. 🙂

Advertisements

Egyiptomi nők a középpontban 2. rész

Ahogy megígértem: a bejegyzés folytatása – mindent az egyiptomi nőkről és lányokról. Aki esetleg nem olvasta volna az első részét, itt megteheti.

Miért jó nőnek lenni?

Na most biztosan mindenki nagy szemekkel néz a képernyőre, hogy biztos megbolondultam, ugyan mért lenne már jó nőnek lenni egy muszlim országban, ahol ugye férfiak “zsarnokoskodnak” a nők felett?! (már a média szerint) Nos, a poszt végén majd te magad eldöntöd, hogy kinek mennyire van igaza.

A hosszú sorbanállás helyett

Számtalanszor jártam már különböző hivatalokban és bizony egy ilyen zsúfolt városban ugyebár mint Kairó, nem én vagyok az egyetlen, aki eltalálja, hogy akkor aznap intézi el ügyes-bajos dolgait. Volt hivatal, ahol külön sort tartottak fenn a nők számára és ahol történetesen sokkal de sokkal kevesebben várakoztak, mint a férfi oldalon. (Persze, mert ilyen helyekre mindig apukát vagy a kedves férjet kell küldeni, ő jobban bírja a sorban állást. 🙂 )

Egyptian-women-wait-to-ca-008

Sorbanálló nők valószinűleg éppen szavazni jöttek.

De még ha egyetlen hosszú férfi sor is állt –  pl. bankban, póstán – általában mindig előreengedtek csak azért, mert nő létemre ne várakozzak már olyan sokat. (Főleg akkor dijjaztam ezt a kedves gesztust, mikor nem volt pénz a bankautómatában és mondván, hogy már csak percek kérdése és tesznek be, az emberek kigyózó sorokban birka türelemmel várták ezt a bizonyos pillanatot a tűző napon, ami természetesen csak 40 perc múlva érkezett el. Ugye a híres egyiptomi időérzék: amennyit mondanak, ahhoz adjál még hozzá minimum fél órát. Tehát ha 6-ra van megbeszélve a találkozó, ráérsz fél 7 fele is megjelenni, különben sokat fogsz várni. Visszatérve az autómatára, mikor végre megérkezett a pénz, az elsők rögtön felajánlották, hogy akkor a sorban az a néhány várakozó hölgy vegyen ki először.)

cairo-bank

Valami nagyon hasonló sor állt az autómata előtt, ahol én várakoztam.

De hogy azért valami negativumot is írjak: az ajtónál, liftnél a legtöbb férfinak eszébe nem jutna előre engedni. Pedig egyébként nagyon tisztelettudóan és segitőkészen viselkednek, nagyon sok pozitív sztorim van ezzel kapcsolatban, mikor pl. útbaigazítást kértem és a pasas nem csak kedvesen megmutatta melyik buszra szálljak fel, de még ki is fizette a jegyet helyettem meg édesanyám helyett, vagy mikor a taxis felajánlotta, hogy tovább, egészen hazáig visz, mert szintén nem voltam tisztában az útnak egyáltalán melyik oldalán kellene leintenem a mikrobuszt, hogy hazajussak. De úgy látszik ez az előre engedem a nőket dolog valahogy kimaradt a tananyagból,  hát így jártunk. 🙂

Még több udvariasság

A buszokon, na nem mindig, de általában átengedik a nőknek az ülőhelyet, függetlenül attól, hogy az diák lány, kismama, idős, vagy csak egy egyszerű utas hölgy az illető. ( Főleg ha vetsz rá egy-egy rosszalló pillantást, mint egy jelezve, hogy illő lenne ám felállni, nehogy már a sok férfi között nő létedre neked kelljen nyomorogva áldogálni. Általában pár perc múlva feladja a harcot és kézségesen átengedi a helyét. 🙂 ).

Apropó, átengedni a helyet. Néha nagyon kiakasztó tud lenni, hogy mindig mindenhol szinte kényszerítenek, hogy leülj. Pl. felszállsz a buszra munka után, ahol már szétülted magad a számítógép előtt és végre valahára állhatsz, egy kicsit megmozgathatod magad. Tuti biztos, hogy ha csak megállsz egy pár üres ülőhely mellett, valaki rögtön fog szólni, hogy ide lelehet ülni, a hely üres. Ne nem mondja, mintha nem látnám, hogy a fél busz üres! Akkor ajánlja fel a saját helyét, mikor annyi ember préselődik össze a buszon, hogy egy tűt nem lehetne leejteni közöttük. Mikor megköszönöm, hogy én mégis csak inkább az álló verziót választanám, úgy néz rám, mint ha a Marsról jöttem volna. Nem is értem, csak férfiaknak szabadna állni tömegközlekedési eszközökön?!

lobos4

Csak ilyen tömeg szokott lenni csúcsidőben a tömegközlekedési eszközökön. Na ide nő nem préseli fel magát az biztos!

De ez van mindenhol, az orvosi rendelőben, ha sokat kell várni egy hivatalban, utazási irodában, akárhol: azonnal hozzák a széket, hogy nehogy már még két percet is talpon legyek. Ez amúgy tényleg nagyon kedves gesztus, csak az a baj vele, hogy képtelenség visszautasítani. Ha már felajánlották, le KELL ülnöd. Ha mégis megpróbálnád visszautasítani, azt hiszik mindezt merő udvariasságból teszed és mosolyogva beletolnak a székbe.

Metrókocsi: Férfiak kizárva!

A metrón középen külön kocsi van fenntartva kizárólag nők számára. Milyen jó is a nagy tömegben legalább nem mindenféle fura alakkal összepréselődni a metrószerelvényben. Persze nem kötelező itt utaznod: beszállhatsz te a metró más, férfival zsúfolt kocsijába is – pláne ha épp akkor ért be a szerelvény, mikor te még a mozgólépcsőn robogsz lefele, amúgy is már késésben a megbeszélt találkozóról és igencsak szedned kell a lábaid, hogy elérd a metrót. Nyilván ilyen helyzetben nem a női részleg keresésével fogod húzni az időt, hanem gyorsan bevágódsz az első nyitott ajtónál. De ha lehet választani, akkor miért ne utaznál kényelmesen, mindenféle méregető férfiszemek tekintete nélkül kiváltképp csúcsidőben?

IMG_3438

Ez a kép egy villamoson készült, pedig én a keresőbe metrót gépeltem be – ugyanis Kairóban az általunk ismert metrót de a villamost is metrónak hivják.

Igy elkerülheted a nőket molesztálni vágyó fazonokat is. Engem szerencsére két esetet leszámitva  mikor az utcáról akartak a kocsiba invitálni, illetve néhány füttyögő, megjegyzéseket tevő fiatal sráctól eltekintve nem ért semmiféle atrocitás, ám a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön sajnos érhetnek kellemetlen meglepetések, csak úgy mint bárhol másutt a világban. Igy ha már meg van a lehetőség, jobb mindig a biztosnságosabb utat választani és a metrón a női kocsiban, a buszokon nők mellett utazni.

Egyes egyiptomi családoknál…

Érdekesség képpen még itt megemlíteném, hogy sok ( de semmiképp sem minden)  egyiptomi családban a muszlim nők és férfiak külön helységben esznek. Ennek legfőbb oka, hogy a nők – főleg nyáron a pokoli hőségben- kicsit szabadabban mozogjanak: levehessék például a kendőt, ledobják magukról a hosszú gúnyát, hogy alóluk előkerüljenek a szűkebb fazonú, rendkívül csinos ruhácskák. Ugyanis attól, hogy valaki mondjuk földig érő ruhákban jár és eltakarva haját kendőt köt mikor kilép az útcára, (sokan még az arcukat is elfedik) nem jelenti azt, hogy egyes családi, baráti összejövetelek alkalmával a nők illetve bizonyos férfitagok társaságában, mint édesapa, fiútestvér, férj, nagybácsi, előtt is ugyanígy öltözködne, sőt! Pl. egy leánybúcsúztatóra betoppanva el sem hinnéd, hogy ezek a miniszoknyás, kisestélyibe bújt hölgyek egyébként tetőtől talpig beöltözötten járnak-kelnek az utcán.

engagement

Ez kérem egy eljegyzés lenne, hiába is tűnik esküvőnek. Ugyan a férfiak jelenléte miatt nem kerül elő az estélyi meg a miniszoknya, de gondoltam berakom ezt a képet, hogy megmutassam, tudnak itt a lányok ám nagyon is elegánsan öltözni.

A nők jogairól

Egyiptomban, muszlim ország lévén, hellyel-közzel az iszlám jogrendszere, a Saria van érvényben. Gondoltam, érdekesség képpen egy-két dolgot érdemes lenne kiemelni a nők jogairól az iszlámban, amiről még biztosan nem hallottál.

A párkeresés, eljegyzés és a házasságkötés Egyiptomban nagyon különbözik az európai kultúrkörben megszokottól, de mindenképpen nagyon érdekes. Éppen ezért ezeket részletesen egy későbbi blogbejegyzésre tartogatva átugornám és nézzük, mi történik egy egyiptomi nővel ha már megvan az a bizonyos nagy Ő.

A nő legfőbb szerepe a családban

Itt Egyiptomban egy családban mindenkinek megvan a saját szerepe és feladatköre, ami prioritást élvez a többivel szemben. Tehát a férfi elsődlegesen a kenyérkereső, neki kötelessége eltartania a feleségét és a gyerekeket, míg a feleségnek kötelessége a háztartást vezetni és a gyerekeket nevelni. Ezzel gondoltam nem mondtam újat, de a lényeg, hogy ezek a szerepek nem cserélődnek fel. Vagyis amennyiben a feleség dolgozik, tudnia kell, hogy az nem mehet a család rovására, a férje és a gyerekek az első számára és csak második a munka világa. A férj nem is kötelezheti feleségét, hogy dolgozzon, ha nem akar.

Egyptian-Family-on-motorcycle-at-protest

A kiscsalád utazik – Ilyen látványban elég sűrűn van része az embernek, ha Kairóban jár. 🙂

Persze nyilván egyszerűbb az élet, ha a feleség is dolgozik. Egy fizetésből sokan kijönnek, ám főleg friss, fiatal házasoknál ez nem is szokott felmerülni, hogy esetleg a feleség ne dolgozzon, hiszen meg kell venni a lakást, a bútorok sem egy olcsó mulatság és bár mindez a férj és családjának a felelőssége elsősorban, hogy mindezt megteremtse, legtöbb esetben a lány és családja is beszáll a házasulandó gyerekek jövőjének megalapozásába. De ezt majd egy másik bejegyzésben taglalnám részletesebben, nagyon érdekes. 🙂 Ám elvileg amennyiben a feleség netalán folytatni szeretné tanulmányait és nem akar mellette dolgozni, úgy férjének ez ellen nem lehet(ne) semmi ellenvetése. ( Már ha persze nem jön a baba a házasság kötés után kilenc hónappal, ami még mindig bevett szokás sok családnál. )

Saját kereset

Abból kiindulva, hogy kinek mi a fő feladata, amennyiben közös megegyezés alapján a feleség a munka mellett dönt, úgy keresete felett csak és kizárólag ő maga rendelkezik, férjének nincs joga sem elvenni, sem elkérni belőle. Tehát megteheti a feleség, hogy a férje tartja el, míg ő szépen félre teszi a saját kis fizetését és arra költi, amire ő akarja. ( Tudtommal erről nem kell is beszámolnia előre a férjének.)

Természetesen nem ilyen szőrös szivűek az itteni nők, hogy csak úgy el”shoppingolják” a fizetésüket, míg férjük meggebed a munkában, hogy legyen mit enni. De jó, ha az ember tisztában van a jogaival. A gyakorlatban persze minden családban el van osztva ki mire költ. Bár azt is még had emlitsem meg, hogy általában a férj nem utazik a feleségére. Értem ez alatt, hogy szereti, ha ő saját maga teremt meg mindent: ő veszi az ételt, a ruhákat, a lakásba ha valami új dolog kell, egyszóval bármit, amit a felesége szeretne. A feleség pedig csak rakosgassa félre tartaléknak a saját fizetését, hiszen ő a férfi, a család fenntartó, neki kell állnia a kiadásokat. Tehát egy egyiptomi férfi nem is várja el, sőt, sokszor sértésként élni meg, ha a felesége akar valamit venni a saját pénzéből és nem ő veheti meg azt neki.

sp034

Vivó egyiptomi az Olimpián.

A férfiak “elnyomása”?

A családban én mindenhol azt láttam, hogy nagyon tisztelik a nőket és habár ugye a férfi hozza meg a végső döntést feleségével való konzultálás után ( az eseteg többségében), azért itt is a háttérből a nők nagyon ügyesen tudnak irányítani, mint mindenhol. 🙂 Csak el kell találni a kellő időpontot, hangnemet és módot és még azok a bizonyos csillagok is lekerülnek az égről. 🙂

Szegény férjemet meg apósomat sajnálom néha, mikor együtt vagyunk náluk: anyósom meg én és ha még a sógornőm is betoppan a gyerekekkel, csak úgy záporoznak a kérések, aminek általában hősiesen mindketten eleget is tesznek: “Kérlek vidd le a szemetet. El kell mennem a gyerekeknek pelenkáért, elvinnél? Nincs itthon egy pár dolog, leugranál a közértbe? És hamár lent vagy, a fűszereshez is benézhetnél egy kis római köményért. Valami van az internettel, megnéznéd?” És a többi, és a többi. 🙂

Mert ugye nekik sokkal egyszerűbb, csak felhúzzák a cipőt és kész, míg egy muszlim nőnek hogy kilépjen az ajtón fel kell öltöznie rendesen, megkötni a kendőt,…stb. ( Nőknek amúgy is mindig macerásabb a felöltözés: mire kitalálja mit vegyen fel, felveszi, de inkább mégis átcseréli, megigazítja a haját, nyolcszor megnézi magát a tükörben, még egy kis igazítás, egy kis smink és mire elkészül, a férje már hatszor megjárhatta volna oda-vissza a közértet. Na ez a muszlim lányoknál sincsen másként, annyi különbséggel, hogy hajigazítás helyett kendő kötés van. )

Young couples on the Nile

Nilus mentén beszélgető ( valószinüleg ismerkedő) párok.

Hát így vannak “elnyomva” itt a muszlim nők: tanulhatnak, dolgozhatnak, de ha nem akarnak akkor nem kell, ha még mégis, akkor a fizetésük teljes mértékben az övék. Mindig van, aki elvigye őket kocsival, vagy leugorjon helyettük bevásárolni és elárulom előre még azt is, hogy házasság kötéskor a legtöbben szép kis összeget vagy valami drága ékszert kapnak jegyajándék gyanánt, ami szintén teljes mértékben az övék, illetve válás esetén is a férjnek kötelessége segíteni volt feleségét anyagilag egy bizonyos ideig.

Egyiptomi lányok és nők a középpontban

Sokat gondolkodtam hogyan is tudnám jól bemutatni az itteni egyiptomi lányok illetve nők életét, hogyan tudnám rendszerezni azt a sok gondolatot, ami kavarog a fejemben a témával kapcsolatban, de végül is remélem sikerült. Azért is gondoltam fontosnak egy külön blogbejegyzést szentelni az egyiptomi nők életének, mivel manapság egy elég közkedvelt téma lett a TV-ben, újságokban, de még a könyves boltok polcai sem maradnak ez alól kivétel: a szegény sorsú, elnyomott muszlim nők. A bejegyzés végén majd aztán eldöntitek ti magatok, mennyire kell vagy nem kell mindezt elhinni a médiának. Íme hát a heti blogbejegyzés – mindent az egyiptomi nőkről.

(Annyira belelendültem az írásba, hogy férjem szerint ez nem is blogbejegyzés lett, hanem  már vetekszik egy kisebb regény hosszúságával. 🙂 Így megkímélve titeket a sok olvasástól jobbnak láttam két részre felbontani a történetet. Jövőhétén pósztolom a folytatást!) 

Család válogatja, mi fér bele és mi nem

Már az előző bejegyzésemben is említettem, hogy itt Egyiptomban sokkal erkölcsösebbek, konzervatívabbak az emberek, ami megmutatkozik a viselkedésükön, az öltözködésükön át mondhatni az egész életvitelükön. Viszont azt is fontos megemlíteni, hogy minden a családtól függ, hogy pontosan mi is fér bele és mi nem, gondolok itt elsősorban a muszlim családokra.

100_0388

Például van, ahol az anyuka kendős, hosszú ruhát hord és a lányai is ugyanígy öltözködnek, nem beszélgetnek fiúkkal, mondhatni az egész família igen konzervatív. Vannak viszont családok, ahol az anyuka habár kendőt visel, apuka meg talán a mecsetben imádkozza mind a napi öt imát, a lányuk még egyetemi évei alatt sem veszi fel a kendőt.  Helyette szűk farmerban, feszes ruhákban jár és fiúkkal barátkozik, a családja mégsem bánja (vagy csak nem tud az utóbbiról).

Egyiptomban is sokféle öltözködési stílussal találkozhatunk, kiváltképp Kairóban.( Azért az extrém öltözködés Kairóban sem divat, tehát nem fogsz látni se lila hajú punk meg rocker fiatalokat nagy bakancsban, sem hosszú hajú vagy agyon tetovált-piercingezett fiúkat és lányokat. )

Pár gondolat a ruházkodásról

Vannak egyiptomi lányok, akik az egész arcukat eltakarva járnak, vannak kendős, hosszú ruhát, hosszú szoknyát hordó lányok vagy éppen kendősök szűk farmerrel, de láttam már miniszoknyás lányt is nem egyet, aki a szoknya alá cicanadrágot vagy fekete harisnyát húzott, hogy “azért mégis csak el legyen takarva, amit el kell(ene) takarni”. ( Csak tudnám, hogy az a hajszálvékony harisnya akkor már mi sokat változtat a helyzeten.) Az egyiptomiak nagyon szeretik a giccses dolgokat, ami az öltözködésben is megnyilvánul legtöbbször.

2bddfda6341dbb37b2ff6a8362f86e93

Na nem rájuk gondoltam, ők még ízlésesen öltöztek fel.

Habár extrém külsejű fiatallal nem igen találkozhatunk, azért még is vannak, akik még így is sokkolhatnak öltözködésükkel. Kedvenceim azok a lányok, akik mint egy karácsonyfa, úgy teleaggatják magukat mindenféle ékszerrel, teljesen nem egymáshoz illő, minél feszülősebb ruhákban, nyolc kiló sminkkel az arcukon meg a 4-5 kendővel  tevepúpként a fejükön, csoda hogy nem fulladnak meg benne  … Persze ettől szép a világ, hogy nem vagyunk egyformák, nem igaz? 🙂

Nem csak a muszlim, a keresztény lányok is visszafogott ruhákban járnak: kendő nélkül, de sem a térdük, sem a válluk nincsen szabadon, a dekoltázsólt felső szóba sem jöhet.

Egy bizarr történet

A ruházkodásról jut eszembe: hallottam már olyan absztrakt történetet is egy lányról, akinek családja niqabot ( arcot eltakaró kendőt) és hosszú ruhát hordott, így hát ő is abban járt. ( Bár mint már említettem, ez nem feltétlenül történik mindig így.) Egy jól fizető étteremben kapott állást, ahol ugye kendőben nem dolgozhatott, ebben a niqabban meg pláne nem. Fogta hát magát, a barátnőjével összebeszélt, hogy falazza őt a családja előtt azt mesélve nekik, hogy egy kórházban kapott állást, míg ő elvállalva az éttermi munkát útközben hosszú ruháját levetve farmerba és szűk rövid ujjúba öltözött át. Hazafele menet pedig vissza az egész. 🙂 Hát vannak ilyenek is, de tény, hogy ezt csak érdekességképpen meséltem el, azért ilyenek nem esnek ám meg túl sűrűn.

779px-niqab1

A niqab.

Általában aki niqabot hord, az vallási meggyőződésből teszi ( itt jegyezném meg, hogy az iszlámban ez a viselet nem kötelező, csupán választott ), vagy egyszerűen jobban érzi magát, hogy nem nézegetik őt az utcán az idegen férfiak vagy a családjában, anyuka, nagynéni hordja és ők is “kedvet kapnak”, hogy így öltözzenek. De sajnos tény, hogy sokan kihasználják azt az előnyét, hogy jól takar és mindenféle egyéb célokra használják, aminek köze nincs a valláshoz, mint például prostitúció.

Diákévek

A legtöbb iskolában kötelező az egyenruha, ami a lányoknál általában hosszú blúzt és hosszú szoknyát jelent, színben hozzá illő kendővel a középiskolákban (általános iskolában a muszlim lányoknak még nem kell kendőt viselniük.) Ennek ellenére sokan csak egyetemi évek alatt veszik fel a hijabot, ( ami a fejkendő arab neve) vagy még tovább halasztva azt csak házasság után. Sok gimnáziumban a lányok és fiúk teljesen külön épületben is tanulnak.

Habár nagyon sok fiatal gimnazista, főleg egyetemista lányt látni a plazákban, utcákon fiúk társaságában sétálgatni, azért mégis a legtöbb lány inkább lányok társaságát keresi, vagy ha vannak is fiú barátai, egyedül kettesben egyikkel sem fog találkozni (ha csak nem titokban, a szülők tudta nélkül).

Girls-in-Egypt

Diáklányok Egyiptomban.

Az a híres egyiptomi család centrika

Ha már a szülőket említettem: a család itt nagyon fontos szerepet tölt be az egyiptomiak életében. Anyukának, apukának itt mindig mindenről tudnia kell(ene), nekik van mindenben az utolsó szavuk, nincs ellenvetés és ez mindaddig érvényben is van, míg a gyerek meg nem házasodik, férjhez nem megy.

PS_MG_0408

Ezen a képen is jól látszik: attól, hogy valaki kendőt hord, még nem állt meg az élet. Szerintem nagyon aranyos kép. 🙂

A fiúkat nyilván kicsit lazábban kezelik a szülők, a lányokat viszont nagyon féltik, így nekik mindig be kell számolni, hogy hova és kivel mennek, meddig maradnak. Ha túl későig maradnának el, akkor sok esetben az apuka, vagy a bátyja megy értük és hozza őket haza. Nem 15-16 éves lányokról beszélek ( valószínűleg nekik még korlátozottabbak a lehetőségeik ilyen téren), hanem felnőtt egyetemistákról.

Ez nekem nagyon furcsa volt, de ha azt nézzük, legalább nem kell este sem taxira költeni, sem a tömött buszra felpréselődni, hogy hazajuss. Ingyen házhoz jön és házhoz megy a fuvar és 100% -ig biztonságban érezheted magad az út alatt, nem kell aggódni, hogy esetleg elvisz a sofőr. Ettől függetlenül vannak még este 11-kor is a bevásárlóközpontokban”bandázó” lányok. Ugye amit mondtam, kinek mi fér bele.

pyramids_20

Bandázó lányok.

Tehát megbeszéltük az iskolás korú lányok helyzetét, de mi van az egyetemi évek után?

Mi jön a diploma után?

Vannak, akik már utolsó egyetemi éveik alatt férjhez mennek, vagy legalább is az eljegyzés már megtörtént. Vannak, akik diploma után, még férjhezmenetel előtt a munka világát másokra hagyva vallásuk tanulmányozásába mélyednek: memorizálják a Koránt, előadásokat látogatnak a mecsetekben, sejkek különóráira járnak.

download

Nők a mecsetben Koránt olvasnak.

Ám az, hogy valakinek egyetem után rögtön bekössék a fejét, egyre ritkábban fordul elő. A többség ahogy otthon, itt is vagy folytatja tanulmányait és mester diplomát, P.h.D-t szerez, majd ezt követően munkába áll, vagy a négy éves alapképzés után rögtön álláskeresésbe kezd. Mindent összevetve azt mondhatom, hogy egy átlag egyiptomi nő 21-26 éves korában megy férjhez. Efölött minden évvel egye nehezebb lesz megtalálnia a párját és azt kell mondanom, hogy harminc felett már szinte lehetetlen, legalább is az esélye a minimumra csökken.

A munka világa

Kicsit kutakodtam az interneten a statisztikák között és rátaláltam egyre, mely szerint az egyiptomi nők magasabb végzettséggel rendelkeznek, mint a férfiak, viszont kevesebben állnak munkába. Ez mondjuk logikusan is hangzik, hiszen a lakás és egyebek megteremtése illetve a család fenntartása férfi fő kötelessége, a nőnek így több ideje marad legalább még egy mester diplomával  megtoldani azt az alapképzést.

Mellesleg sok nő dolgozik magas beosztásban. Példának most a férjem munkahelye jutott eszembe, ahol az egyik nagy befolyással rendelkező részleg vezetője is történetesen egy nő. De sokan vannak, akiknek egyszerre két állásuk is van. A volt kolléganőim közül is sokan másodállásban dolgoztak a call centerben. Délelőtt iskolában, hivatalban, délután pedig folytatták a munkát ügyfélszolgálatosként, értékesítőként.

ap_egypt_maria_channel_23Jul12-975x650

Mária TV – Egy csatorna nőknek, ahol a kamerás, a bemondó, egyszóval szinte minden dolgozó arcát eltakaró kendős nő.

Tehát az itteni muszlim és keresztény nők is tanulnak, dolgoznak, nem ritka, hogy több helyen is egyszerre, külföldre utaznak, ha szükséges és még autót is vezethetnek, nem úgy mint egyes arab országokban ugyebár. (Jobban mondva országban, mert én csak egyről tudok, ahol tilos a nőknek vezetni.) Ám a férfiak itt sem különbek: ha valaki bénázik előttük, rögtön rávágják, hogy biztosan nő vezeti a kocsit 🙂

Otthon, édes otthon

Viszont míg Nyugaton egyetem után sokan lakást bérelve különköltöznek a szülőktől, itt a lányok mindaddig a szülőkkel laknak, ameddig férjhez nem megy.

4387675608_27e9058fcf_z

Ha netán nem menne férjhez, akkor egész életét a szülei házában éli le. Ha valaki egy vidéki kisvárosból jön fel Kairóba, Alexandriába dolgozni, akkor is vagy rokonoknál lakik, vagy pedig ha a család egy kicsit rugalmasabb és beleegyezik, esetleg itteni barátnőkkel közösen bérelhetnek lakást, de arról szó sem lehet, hogy egyedül lakjon valaki itt nő létére. (Már mint ez az egyiptomi nőkre vonatkozik, ha külföldiként egymagad bérelsz lakást- amit mellesleg egyáltalán nem ajánlok- akkor az teljesen rendben van, meg sem lepődnek a dolgon. De hogy a saját húszon-harminc éves lányuknak ugyanezt megengedjék, kizárt dolog.)

Még ha az illető férjnél is volt, de időközben elváltak, a válás után a lány szépen megy vissza a szüleihez gyerekestül, függetlenül attól, hogy hány éves.

Folyt. köv.   A bejegyzés második része jövőhéten kerül posztolásra.