Egy a szabály: nincs szabály – A kairói autós közlekedésről

A blog leges legelső posztjában beavattalak titeket a kairói tömegközlekedés rejtelmeibe: hogyan kell sikeresen közlekedni a különféle buszokkal, mik az előnyei és hátrányai, melyik mennyibe kerül,…stb.

Ám koránt sincs vége a furcsaságoknak, hiszen nem csak a buszközlekedés tartogat az utazók számára izgalmas vagy éppen kevésbé izgalmas meglepetéseket.

Útbaigazítás egyiptomi módra

Ha már a közlekedésnél járunk ismét, az egyik kedvenc témám az útbaigazítás… egyiptomi módra.

me03

Nem ritka látvány…

 Tudni kell, hogy az egyiptomiak igen ritka esetben vallják be, ha nem tudják merre van az általad keresett utca vagy épület. Rettentő készégesen és meggyőzően adják elő magukat, egy percre sem hinnéd, hogy az illetőnek valószínűleg halvány lila gőze sincs merre van az a bizonyos hely és ahelyett, hogy a hasára csapva felfedezőútra küld a környező utcákba,- egy kis sport ugye sosem árt és hát valóban igazán szívesen sétálgat az ember feleslegesen a 40 fokban egy olyan városban, ahol kiakad a szmogmérő -bevallaná, hogy mális, nem ismerős ezen a környéken. (A ‘mális’ egyébként az egyik “kedvenc” szavam, ami nagyjából annyit jelent, hogy bocsánat, ám ez általában nem az a szívből jövő bocsánatkérés. Mikor kis híján frontálisan karambolozol egy roppantul szabályosan közlekedő másik autós kollégával, aki utána csak kiszól neked a letekert ablakon át, hogy Mális! és tovább hajt. Na hát így szokták ők használni a mális kifejezést.) De nem. Még málist sem mond. Helyette inkább a legnagyobb határozottsággal elmagyarázza, hogy akkor most itt fordulj balra, amott meg jobbra, egyenesen pár lépés és meg is érkeztél.

Tehát mi a teendő, hogy megspórolj magadnak (jobb esetben csupán) néhány méternyi gyaloglást a rossz irányba?

A tuti tipp: egyszerűen addig kérdezd a járókelőket az útirányról, míg legalább ketten ugyanazt nem mondják. Ha ez megtörtént, utána már szinte majdnem biztos, hogy sínen vagy a cél felé. 🙂

Indexlámpa helyett duda

Aki járt már Kairóban, annak két dolog biztosan azonnal feltűnt, amint kilépett a reptér kijáratán – miután nagy sokára átverekedte magát a rámenős taxisofőrök tömegén, akik már bent a terminálban megkezdik vadászatukat a potenciális kuncsaftokra-: a tömeg és a dudálás.

2013-08-08 20.14.40

Ugye milyen jól betudnak egyesek parkolni mások elé?

Otthon ugye csak akkor dudál az ember, ha valami történik is: hirtelen eléd vágtak, nem találja az előtted lévő autós a gázpedált és csak vánszorog előtted vagy éppen nem vette észre, hogy már rég zöldre váltott a lámpa és indulni kéne,..stb.

Egyiptomban a duda helyettesíti a KRESZ-t, ugyanis itt egyetlen szabály létezik csupán az utakon, mégpedig az, hogy nincs szabály. Se követési távolság, se előzni tilos, se megengedett sebesség, se piros lámpa, se táblák, se semmi.

Tehát dudálsz, ha előzni vagy kanyarodni akarsz, dudálsz az egy sávos utcában jelezve, hogy jössz, nehogy valaki a másik végéről beléd jöjjön, dudálsz ha esküvői menet halad el melletted, vagy ha csak szimplán elfogyott a türelmed a dugóban csücsülve és úgy gondolod, hogy azzal majd gyorsabban halad a sor, ha mint az őrült nyomod a dudát. Ha nagyon unatkozol vezetés közben, akkor is dudálhatsz. 🙂

taxis

Mostanság új jármű érkezett az utakra: a katonai tank. Egy hete mellettünk a másik sávban szelte át az utat. Felemelő látvány, tényleg.

Mégis hogy kapnak itt jogosítványt az emberek? Nagyon egyszerűen.
Ha édesapa eddig még nem tanított meg vezetni, akkor van lehetőség autós iskolában megtanulni. Ha már ez a része letudva, akkor csak annyit kell tenned, hogy megmutatod nekik mennyire jól tudod forgatni a kormányt meg használni a gázt meg a kuplungot, ha nagyon muszáj, a féket is, kifizetsz egy pár ezer forintnak megfelelő összeget és kész is vagyunk: egy darab friss jogosítvány boldog tulajdonosa lettél.

Gyors vagy halott gyalogos

Itt nem kell azon aggódni, hogy bármiért megbüntet a rendőr, mert a három év alatt én még egyszer nem láttam traffipaxot az út szélén. Néha igazoltatnak, de ritkán tünnek fel az utakon. Ezért gyalogosként nagyon kell vigyázni, mert itt nincsen olyan, hogy lakott területen belül vagy autópályán megengedett sebesség. Teljesen mindegy mennyivel mész, ezt az utakon haladó autók mennyisége határozza meg. Amint némi rést vél valamelyik felfedezni a többi kocsi között, azonnal a gázra lép.

285014_2160558487131_401209_n

Emberek autók mellett, autók között…

Természetesen nincsen a legtöbb helyen járda sem kiépítve – csak hogy fokozzák a gyalogosok biztonságérzetét – így mindenki együtt az úton közlekedik. Általában az autós, a motoros, a szamaras kocsi a közepén, ( ne hogy azt hidd, hogy ér valamit az elválaszó sáv; ott halad, ahol hely van) a gyalogos meg az út szélén, ám egyesek néha úgy gondolják, hogy ők már pedig felcserélik ezt a dolgot, majd még ők vannak felháborodva, mikor az autósok közlik vele, hogy rossz helyen sétálgat.

A zebrák is csak dekorációként vannak felfestve, így nagyon körültekintően kell átkelni az úton, főleg csúcsidőben, mert senki sem fog megállni vagy akár csak lelassítani miattad. Én sokszor csatlakozom ilyenkor egy másik átkelni szándékozó helyihez, bízva abban, hogy rutinosabb nálam.

Egypt_Cairo_TaxiConvoy

Dugó a belvárosban…

A kairói közlekedésről egyébként nekem mindig a ‘Taxi’ című francia film jut az eszembe, abban is a főszereplő pont így száguldozik, mint az itteni sofőrök.

Édesapukám mondta mikor még turistaként először jártunk Kairóban: itt két fajta gyalogos létezik: a gyors meg a halott gyalogos. Sajnos ez mind a mai napig igaz. Nyolc év alatt szinte semmit nem változott a város ebben a tekintetben.

Némi pozitív fejlődés az utakon

Talán annyit fejlődött, hogy a kereszteződéseknél a legtöbb helyen már van rendőri irányítás és amennyiben valami határozott rendőr áll a közlekedési lámpa alatt, úgy betartják az autósok a szabályt. Ám ha nem áll ott vagy éppen nem figyel eléggé, akkor senkit sem fog érdekelni milyen színű az a lámpa éppen, lehet még észre sem veszik.

traffic-policeman-in-egypt_19-137581

Rendőr bácsi

Nem rég láttam ilyen lazsálós rendőr bácsit: ott trónolt a kis székén az út mentén, már jó néhány másodperce piros volt a lámpa – ki van téve egy számláló mellé – de egyáltalán nem izgatta a dolog, hogy úgy húznak el a kocsik mellette, mint a szél.

Egyébként ha meg becsületesen megállsz a pirosnál olyan helyen, ahol nincs rendőr a közelben, még te vagy ledudálva mert feltartod a közlekedést. 🙂

Állandó dugók

Reggel fél nyolctól tíz óráig és este négy órától beáll a kairói közlekedés. Bárhová mész, mindenütt hatalmas dugóba fogsz botlani. Egyik késő délután a dugómentes sávban haladva felvettem a másik oldalon ácsorgó, hosszú kocsisort. Körülbelül tíz percig folyamatosan vett a kamera, mire elértünk a sor végére.

Egypt-cairo-traffic-650_416

Kivétel ez alól a hétvége, mert olyankor az emberek délig alszanak vagy még tovább és olyankor délelőtt szinte senki sincs az utakon.

Egyetlen egy esetben imádom mikor dugó van az utakon: ha gyalogosan közlekedek. Akkor legalább nem kell félni, hogy elcsapnak az úton és se perc alatt már át is értél a másik oldalra. 🙂

Mivel nincsenek szabályok, így például ott parkolhatsz, ahol kedved szottyan, meg persze ahol találsz helyet. 🙂
A legfőbb probléma ezzel, hogy nagyon sok két sávos utat az út szélén parkoló autók egy sávossá alakítanak át, ezzel igencsak megnehezítve az amúgy is tragikus közlekedést.

Az a híres vérmérséklet

Ehhez hozzáadódik még a rekkenő meleg, az állandó zaj és a szmog és máris kevésbé csodálkozunk azon, hogy az amúgy is hevesebb vérmérséklettel megáldott egyiptomiak egy-egy kisebb koccanásnál is szabályos közel harcot vívnak egymással. Azonnal leállítják a kocsit az út kellős közepén, hiszen kit érdekel, hogy más is közlekedik még azon az úton, kipattannak a kocsiból és szebbnél szebb költői szavak közepette egymásnak esnek. Szerencsére mindig vannak, akik ilyen helyzetben gyorsan odarohannak a két félhez és megpróbálják visszatuszkolni őket a járművükbe, hogy lezárják a vitát. Mikrobuszban utazva néha jobb, ha csak egyszerűen kiszállsz és leintesz egy másik buszt, mert a bunyózás eltarthat egy darabig.

1_l_lmlk.jpg.crop_display

Potya utas?

Csak tudnám hogyan tudják eldönteni ki is volt a hibás, mikor nincsenek szabályok és teljesen természetes, ha valaki szembe jön veled a sávodban, kikanyarodik eléd hirtelen vagy egyéb “szabálytalanságot” követ el.

A legjobb sztorim ezzel kapcsolatban: egyik nap mikrobuszon utaztam amikor hirtelen egy motoros hátulról mellénk vágott és behajtotta a busz bal visszapillantó tükrét. Aztán, hogy szórakozzon még egy kicsit a sofőrrel, a jobb tükröt is behajtotta. Na, a vezetőnek sem kellett több: szikrázó szemekkel rátaposott a gázra és konkrétan elütötte a motorost, aki ugyan elvágódott az aszfalton, de szerencsére sértetlenül megúszta az ütközést. Sőt mi több, azonnal fel is pattant és kiszedte a kocsiból támadóját, majd teljes erejéből gyepálni kezdte. Én gondoltam, na ennek nem lesz vége egyhamar, úgyhogy kiszálltam szépen és magam mögött hagyva a két üvöltő bunyóst és népes nézőközönségét tovább álltam.

Taxizás baráti áron

Ha már az autóknál tartunk ne feledkezzünk el a taxis közlekedésről sem egy pár mondat erejéig. Míg otthon általában csak ritkán vagy soha sem vesszük igénybe a taxit mert piszok drága, itt nagyon baráti áron fuvaroznak el egyik helyről a másikra.

cairo20taxiŐszintén szólva én kicsit tartok tőlük a legutóbbi eset óta, mikor is egy fehér, teljesen lesötétített ablakú taxiba szálltam be egyedül, amiben nem csak, hogy óra nem volt, de a sofőr rögön szemtelenül kérdezősködni kezdett, így azonnal kiszálltam. Azóta ha muszáj taxizni, azt sohasem egyedül teszem. Nagyon meg kell nézni kinek a taxijába szállsz be, ugyanis nem egyszer raboltak már el nőket így.

A legjobb szerintem, ha fehér taxiba szállsz be, mert azoknak mindig van órájuk és az esetek többségében használják is.(Ha nem, akkor rá kell szólni.)

Sajnos előfordul, hogy gyorsabban pörög a kelleténél, ilyenkor esetleg kiszállhatsz, hogy ne fizess horror összeget a végén. Az óra mellett ennek van légkondija is, ami ugyancsak egy nagy előny a hőségben. A fekete taxiban se óra, se légkondi és ha nem tudsz ügyesen és határozottan alkudni, akár még többe is kerülhet a fuvar, mintha egy órás taxival mentél volna.

ef879311-2dd0-4b09-8761-a93a30c575a7Ti mit gondoltok ezek után a kairói közlekedésről? Izgalmas vagy inkább csak katasztrófális? Történt veletek olyan a közlekedés során itt Egyiptomban, amit soha nem fogtok elfelejteni? Írjátok meg alul a kommentekben!

Advertisements

A kairói közlekedésről (1. rész) – A tömegközlekedés

 Az elmúlt napokban ismét újabb emlékezetes élményekkel gazdagodtam Kairó híres ám nem éppen irigylésre méltó tömegközlekedésének igénybevételekor, így úgy gondoltam, első posztként rögtön belecsapok a lecsóba és le írom kisregényem első részét, amit már hónapok óta tervezgetek: milyen is a kairói közlekedés.

Sokszor vissza sírom a BKV-t

Aki turistaként már járt itt, vagy csak látott riportot a Travel Channel-en Kairóról, biztosan egyetért velem, mikor azt mondom minden túlzás nélkül, hogy Kairóban utazni kész kaland és egyúttal nem egy életbiztosítás. Mivel nekem nincsen jogosítványom ( ám a gondolat halvány szikrája már fellobbant bennem, hogy mi lenne ha mégis, de aztán a nap végére mindig meggyőznek az aznap tapasztalatai, hogy még csak meg se próbáljam), és a kocsink is többször parkol a szerelő garázsában, mint a lakás előtt, így kénytelen voltam megtanulni, hogyan is közlekedjünk Kairóban a tömegközlekedést használva. Aki utálja a BKV-t, most kapaszkodjon meg, mert a cikk végére valószínűleg nem győz majd hálálkodni Istennek, hogy BKV-val utazhat, meg ha olyan piszok drága is.

Az árakról

Az egyik ( és talán egyetlen) előnye az itteni tömegközlekedésnek, hogy rettentő olcsó. A buszok ára attól függ, milyen távolságra mész, meg hogy hol szálltál fel, illetve a buszok típusától is. A metró kerek 1 egyiptomi fontba kerül 1 útra, vagyis most az 35 forintot jelent átszámítva. Kairón belül megtalálható a nagy piros busz, ami szintén egy font, a kisebb de még nagynak számító, általában rettentő fapados zöld busz, ami fél fontba kerül. Vannak a zöld minibuszok, amik 2 fontba kerülnek általában, ezek viszonylag kényelmesek, néha leesik az ülés matraca, de az legyen a legkevesebb. Végezetül vannak a mikrobuszok, amiknek nincs fix ára, de a legdrágább amivel mentem az is három font volt.

Most hogy így tisztáztuk az árakat, mielőtt a kedves olvasó megörülne, és elkezdene mindenfele szépet mondani a drága BKV társaságra, had mondjam el, ezért a pénzért milyen szolgáltatást is kapunk.

Kairói mikrobusz

Hogyan kell busszal utazni

Na már most Kairóban nem létezik olyan magyar szemmel nézve, hogy buszmegálló. Vannak bizonyos csomópontok, ahonnan indulnak meg ahová érkeznek a buszok, tekinthetjük ezeket végállomásnak, de ezeken kívül bárhol le lehet inteni bármelyik fajta buszt és bárhol leszállhatsz arról.

Ez úgy néz ki, hogy tételezzük fel, én anyósoméktól a City Star bevásárlóközpontba szeretnék menni. Amennyiben nem tudnám hol van, akkor megkérdeznék egy járókelőt, aki elmagyarázza ( remélhetőleg helyesen, de az útbaigazításról majd később) hogy melyik útra kell mennem és mit kell mondanom a buszsofőrnek, hogy az elvigyen célállomásomig.

Tehát szépen elsétálok a főútig, ahonnan a City Stars majd jobbra egyenesen lesz. Várok, amíg fel nem tűnik a busz ( általában a legjobb a mikrobusz, mert az a legolcsóbb). intek neki, mutatom a kezemmel, hogy egyenesen? Már mint kérdezem tőle az út széléről, egyenesen megy-e. Amennyiben igen, és van is még hely a buszban ( ezekben általában 12 fő préselődik össze egy pici térben) megáll, még biztosítom magam afelől, hogy valóban a city stars felé megy-e,  és betuszkolom magam valamelyik ülésre.

Bátrabb férfiak ha már nincs hely és csak pár métert szándékoznak megtenni a busszal ( mert itt ugye a gyaloglás ártalmas, az emberek képesek pár méter miatt is lestoppolni egy mikrobuszt), akkor az ajtóba csimpaszkodva, lobogva, mint a győzedelmi zászló utaznak.

Azért az effajta tömegközlekedésnek is van előnye, mégpedig hogy nem kell azt nézni, hol a megálló, csak megállni az út szélén, várni és leinteni a buszt.

A sofőrök

Másik fontos tulajdonsága a mikrobuszoknak, pontosabban azok sofőrjeinek, hogy mindig sietnek valahová, vagy csak élvezik az ablakon besüvítő szelet, ugyanis csak akkor lassítanak, ha nagyon muszáj, az átlag sebesség ( lakott területen belül, kívül még több persze) 100 km/h durván. Vagy csak annak érzem? Ez pl. az otthoni autópályákon lehet hogy tényleg izgalmas is lenne, de a kairói közlekedés egyik sajátossága, hogy nincs KRESZ.

Egyetlen szabály van az utakon, mégpedig hogy nincs szabály. Se követési távolság, se előzni tilos, se megengedett sebesség, se piros lámpa, se semmi. Most már azért mondjuk történt egy hangyányi fejlődés a dologban azzal, hogy a legtöbb kereszteződést rendőrök irányítják, illetve nagyon nagyon elvétve itt nálunk Október 6. városban láttam egy-két olyan működő lámpát, ami nem csak dísz az út szélén, hanem valamiféle forgalomirányítási funkciót is betölt.

Mikor nincs ajtó amit behúzz

A kedvenc mikrobuszaim azok, amiknek nem csukódik az ajtaja, és ezért a sofőr inkább kikötötte. A legjobb,mikor mindezt csak akkor veszem észre, mikor huznám be az ajtót, mivel ott ülök mellette, ami persze nem megy. Még csukott ajtójú mikrobusszal a hátsó ülésen is türelmetlenül várom, hogy végre megérkezzek és kiszállhassak ebből a száguldó borzalomból, hát még mikor nyitott ajtóval az ajtó mellett száguldozik.

Sajnos reggel, meg késő délután egész Kairó áll a dugóban, a buszok ritkán és igencsak megtömve jönnek. Volt olyan, hogy több, mint 1 órát vártam a tűző napon a buszra várva. Ilyen körülmények között sajnos nem tehetem meg, hogy ne szálljak fel a nyitott ajtójú buszra, különben az életbe nem érnék haza.

Harc a beszállásért

A mikrobuszban általában kellemes a hangulat ( kivéve ha a sofőr nem veszik össze az egyik utassal, mert az állítólag nem fizetett), az egyiptomi emberek nagyon barátságosak ( néha túlságosan is, nekünk magyaroknak lehet már- már tolakodóan hat), gyorsan szóba elegyednek a mellettük ülővel. Ez főleg a forradalomkor, meg választások előtt volt nagyon jellemző ugyebár.

A ki-be szállás nem épp a legkellemesebb, főleg mikor a sofőrnek sietős, és szinte meg sem áll, hogy a ki-be szállás megtörténjen, csak lelassít. Vagy az is felettébb kellemes, mikor a két műveletet egyszerre szándékozzák a részvevők végrehajtani, és szabályos tolakodás alakul ki, hogy most akkor a leszálló vagy a felszálló menjen előrébb. De ez mindenhol jellemző itt Egyiptomban, ez a fajta türelmetlenség és tolakodás MINDENHOL tapasztalható. Mikor már én is jó ideje várok a buszra, és előtűnik egy a semmiből 1-2 üres hellyel, mondjuk bennem is előjön a kisördög, és mindenkin átgázolva fúrom fel magam arra az 1 helyre. 🙂  Az élet Kairóban kész csata 🙂

Dugó Kairóban

Két dolgot még mindenképp meg szeretnék említeni a post végén: Az egyik, hogy habár mindenki harcol az üres ülőhelyért a mikrobuszokon, azért másfajta buszokon, ahol állóhely is van, ott a legtöbb illemet tanult férfi átengedi a helyét egy hölgynek. Nem csak idősnek és terhesnek, hanem bármilyen nőnek! És általában ahol várakozni kell, például hivatalokban, az al-Azhar parknál, még az állami kenyeres bódéknál is, a nőket mindig előre engedik, vagy nekik van külön soruk.

És hogy a teáról se feledkezzünk meg…

A másik dolog egy érdekesség itt Október 6 városban ( ami amúgy Giza, a Piramisokon túl, a sivatag közepe kb. 🙂 ), de ahhoz előtte tudni kell, aki még nem tudta, hogy az egyiptomiak imádják a teát, a legtöbb tea függő, főleg a buszsofőrök ( és persze jó sárga is a foguk tőle): nem látni olyat közülük, akinél ne lenne egy kis pohár tea, mikor a végállomásokon várakoznak az utasokra.

Tehát ebből kiindulva ha valaki ( általában) reggel megy innen Október 6. városból Kairó más pontjaira, ne csodálkozzon, ha a sofőr az úton félrehúzódik az egyik pillanatban egy kis teát áruló fickó standjához. 2 perc: tea, forró víz, 5 kanál cukor ( nem viccelek, az egyiptomiaknál én nem ismerek eddig édesebb szájú népséget. Múlt alkalommal pont számoltam, egy kis üveg teához 5 teáskanál cukrot tett a pasas), egy pár szóváltás és már mehetünk is tovább. Igen, a sofőr issza a kis teáját, miközben 150-nel száguld az autópályán. Felemelő élmény. De még sosem láttam egyiket sem, hogy magára borította volna. 🙂