Egy különleges reggeli: Sáréjá bi-Leben

Péntek reggel álomittas szemekkel ébredve a férjemet már nem találtam a szobában. Gondoltam, biztos a nappaliban ül szokásához híven és a laptopot nyomogatja. Hát tévedtem. Tudjátok hol találtam rá? A konyhában a fortyogó lábas mellett fakanállal a kezében. Majdnem elő is kaptam a fényképezőgépet, hogy megörökítsem eme ritka pillanatot. 🙂

Három éve élek Egyiptomban, de még hallani sem hallottam erről a reggeliről, amit épp készített nekem. Ez volt a Sáréjá bi-leben ( szép magyar fonetikával írva). A sáréjá az az apró tészta, amit mi otthon a húsleveshez szoktunk főzni, a leben pedig a tej. Na most rakd össze a kettőt. 🙂

IMG_0176

Csak lestem nagyokat, hogy ugyan ebből mi fog kisülni. A drága még meg is nézte a neten a pontos elkészítési módot, hogy el ne rontsa. 🙂 A végeredmény: egy egyszerű, de annál finomabb reggeli. Azóta én is megpróbálkoztam vele, de nem lett olyan, mint az övé, úgy hogy mondtam is neki, hogy ezt innentől kezdve mindig te fogod csinálni.

Hozzávalók: 
– 1 csomag húsleves tészta
-forró víz
-tej
-cukor
-fahéj
-egy kevés olaj
– extra: darált mogyoró, dió, mandula

Elkészítési mód: 
A tésztát egy kevés olajon pár percig pirítod.
Felengeded annyi forró vízzel, hogy épp csak ellepje.
Ízlés szerint cukrozod.
Folyamatosan kevergetve pár percig forralod.
Majd miután kellően megpuhult a tészta és felitta a vizet, a tejből öntesz rá egy keveset.
Én fahéjjal is megszórtam, úgy még finomabb.
A tűzön hagyod még egy rövid időre, hogy átmelegedjen a tej.
Ha van otthon darált dió, mandula vagy bármi egyéb, mindenképp adj hozzá egy marékkal az ételhez.

IMG_0177

Voilá, kész is volnánk! Az interneten mikor képek után keresgéltem ( ugyanis úgy megörültem, hogy a férjemet tüsténkedni látom a konyhában, hogy el is felejtettem lefotózni a remekművét), láttam természetesen más variációkat is, pl. mikor nem reggelire, hanem ebéd után desszertnek vagy szabályos süteményként készítik el. Ez a recept a férjem verziója, Sáréjá bi-leben álá Mohammed. 🙂

Ti kóstoltátok már? Ha nem, próbáljátok ki egyik alkalommal és írjátok meg, hogy ízlett! 

Advertisements

Egyiptom örökre megváltoztatta az életemet…

Az első családi nyaralás óta imádom Egyiptomot, egyszerűen rabul ejtett és azóta is a hatása alatt vagyok. 14 éves voltam akkor. Ugyan nem sokkal később Tunéziában is jártunk, ám arról az útról ma már csak halvány emlékfoszlányok derengenek. Csodálatos út volt, de nem hagyott bennem olyan mély nyomokat, mint a piramisok országa, ahol az eltöltött néhány nap szinte minden egyes perce élénken él a fejemben és legfőképp a szívemben.

Pyramids-of-Giza-egypt-1239953_1600_1200Mindig is arra vágytam, hogy egyszer Egyiptomban éljek, még ha nem is életem végéig, csak legalább néhány röpke hónapig. Ki szerettem volna próbálni milyen az élet ebben a különleges, hazámtól annyira más világban. Tagadhatatlanul nagyon érdekes és izgalmas az ország ókori történelme, hiszen olyan elképesztő csodákat alkottak az akkoriak, amin még ma is csak ámul az ember. Ám engem a jelenkor, a kelet varázsa ragadott meg igazán, no meg persze az emberek kedvessége és végtelen vendégszeretete. 

2005 nyarán egy teljesen új kultúrába csöppentünk, ahol mindent látni akartunk, így nem sok időt töltöttünk a hotelben. Napozni otthon is lehet. 🙂

Első találkozásom Kairóval
Jól emlékszem az első kairói látogatásomra. A szállodából, Sharm el Sheikhből indultunk kora hajnalban. A városról az első két élményem: a borzalmas hangzavar és az óriási tömeg mindenütt. Olyan szinten sokkot kaptunk az utóbbi látványától, hogy mikor a Khan al Kahlili bazárhoz értünk, nem is akartunk kiszállni a buszból, ám az idegenvezető letuszkolt minket egy órára, hogy “sétáljunk” egy kicsit, vásárolgassunk. A bazár helyett megcéloztuk a legelső kávézót, ami az utunkba került és beültünk egy SevenUp-ra, onnan fürkészve a furcsábbnál furcsább embereket.

685271816_3ad2886308b66cfe219141f710468503

Khan Al Khalili

Mivel a kairói bazárban tett első kirándulás nem túl pozitívan maradt meg emlékeimben, így annál érdekesebb volt utána már muszlimként, helyi ismerősökkel visszalátogatni arra a helyre, amely anno annyira rémisztőnek tűnt. Ma már kifejezetten imádok egyedül elveszni a bazárban. 🙂

De nem csak én, a hely is nagyon megváltozott. Ha jól rémlik, utazásunk után egy évvel történt a robbanás a környéken, ahol azóta sem láttam annyi embert, mint első utamon és a légkör is valahogy teljesen más lett. Valószínűleg erre az utóbbi három év is rányomta a bélyegét.

Visszatérve Magyarországra…
Nehéz szívvel vettem búcsút új szerelmemtől, Egyiptomtól, az út végén, de megígértem neki, hogy amint tudok, visszatérek hozzá. Ahogy hazaértem, első dolgom volt beiratkozni egy arab nyelvtanfolyamra és kikölcsönözni néhány könyvet az országról, meg úgy általánosságban az arab kultúráról. Annyira bezsongtam, hogy gimnazista diákként még egy egyéves cserediák programra is jelentkeztem Egyiptomba, amiből sajnos végül aztán nem lett semmi.

Néhány évvel később maga az iszlám vallás is elkezdett jobban foglalkoztatni. Néhány hónap intenzív olvasást és beszélgetést követően én is muszlim lettem. Ez egy külön történet, ha érdekel titeket, szívesen elmesélem. A lényeg: ekkor a férjemnek még híre-hamva sem volt az életemben, ez teljesen saját döntés volt.

Számomra fontos a vallás, de ettől függetlenül megmaradtam önmagam: egy szorgalmas, céltudatos, kissé önfejű egyénnek, aki imád szervezkedi és egy pillanatra sem tud kikapcsolni, aki szereti a történelmet, a könyveket, szeret nyelveket tanulni és más kultúrákat megismerni, aki rendszeresen sportol és nyitott minden új dologra.

200677_1024387563568_5958_n

Alexandria-Montazah (saját kép)

Az első egyiptomi utamat követően kétszer adódott alkalmam meglátogatni drága barátaimat Kairóban két-két hét erejéig. 17 évesen rájuk bízva magam bejártuk egész Kairót és ellátogattunk Alexandriába is néhány napra. Ezzel egy kicsit jobban belekóstolhattam az itteni életbe, ám ez még így is csak egy darabkája volt annak a puzzlenak, ami az igazi egyiptomi életet ábrázolta. Én már pedig tudtam, hogy nem elégszek meg egy darabbal: ki akarom rakni az egészet!

Rögös út vezet a célig 
Az érettségi után az arab nyelv és művészettörténet szakot találtam a hozzám legközelebb állónak, ám végül vagy pont ügyileg vagy anyagi okok miatt maradtam le róluk. Így beiratkoztam egy évre idegenforgalmi menedzsmentet tanulni, hogy egy kis időt nyerjek és átgondoljam, hova tovább. Úgy éreztem, most vagy soha, eljött a várva várt alkalom: irány Kairó!

154949_1672966137627_5497126_n

Kairói életem első képei

Ezután néhány hónapot a vendéglátásban tevékenykedtem egy indiai étteremben, hogy össze szedjek némi kezdő tőkét, közben beadtam ösztöndíj kérelmemet az Al-Azhar Egyetemre, amit végül el is nyertem. 

Nagy boldogan mondtam fel Augusztus közepén abban a tudatban, hogy néhány héten belül én már a 40 fokban, a pálmafák alatt fogok sétálgatni a Nílus mentén hallgatva egy őrült, kalandokkal teli város szüntelen zaját. Persze ez az én kis álmom volt a fejemben, hogy minden úgy megy majd, mint a karikacsapás, de a sors tartogatott még egy meglepetést a számomra.

P1000869

A Nilus.

A napok teltek múltak, de a papírok Egyiptomból csak nem akartak megérkezni, hiába zargattam én az egyiptomi követséget rendre minden héten kétszer. Eltelt Szeptember, eltelt Október és sehol semmi. Szörnyű volt ez a nagy tehetetlenség, hisz erre vártam már mióta; be sem adtam abban az évben a felvételimet bízva abban, hogy kijutok Egyiptomba arabot tanulni.

Végül gondoltam egyet és magán akcióba kezdtem : felkerestem minden olyan oldalt, aminek köze van az Al-Azhar Egyetemhez és onnan próbáltam segítséget kérni, hátha valaki be tud menni az illetékes irodába és utána tud kérdezni mi is történik most éppen a papírjaimmal. Természetesen mindenki csak ígérgetett, de semmi sem történt. Kivéve egyetlen embert. Ő most épp itt ül mellettem és a laptopját nyomogatja bőszen. 🙂

72054_1672968177678_1606000_n

Az első lakás ahol laktam.

Ez az illető volt olyan kedves és kevesebb, mint egy hónap leforgása alatt elintézte nekem, hogy elküldjék a papírokat és még szállást is talált nekem. ( Az egyetemhez tartozó lakásokról inkább nem írnék semmit.)

Bevallom, így vissza gondolva elég merész húzás volt részemről megbízni valakiben, akivel ugyan napi szinten órákat beszélgettem az egy hónap alatt, de mégis teljesen idegen volt számomra, hisz soha sem találkoztunk előtte. De megbíztam benne és hála Istennek nem is kellett csalódnom.

Ám nem mindenki története végződik olyan szerencsésen, mint az enyém: nagyon sok egyiptomi férfi csak addig csapja a szelet a naiv európai nőknek, míg meg nincs a vízuma, aztán azzal együtt el is tűnik az éterben. Volt szerelem, nincs szerelem. Talán az is közre játszott az én esetemben, hogy a férjemnek akkor még másfél éve volt hátra az 5 éves egyetemből ( az Al-Azhar Egyetem jogi karán) és esze ágában sem volt külföldre utazni. De ettől függetlenül csúnyán is végződhetett volna. 

November 26-án meg is érkeztem, egy barátjával és annak feleségével várt engem a reptéren. Soha nem történt még ilyen velem: úgy éreztem, mintha csak egy rövid külföldi úton lettem volna eddig és most érkeztem volna haza. Nagyon izgultam, hogy fogunk majd egymásnak tetszeni, mennyire fogunk kijönni a valóságban, mit fogok neki mondani először, egyáltalán megismerem-e majd a tömegben. De amint megláttam, ahogy mosolyogva integet felém az ajtóban, minden félelmem elszállt és nagyon boldog voltam, hogy teljesült az álmom: végre ismét Kairóban vagyok.

154949_1672966097626_634024_n

Kilátás az ablakból.

Nem várt csalódás
A következő pár hét azzal telt el, hogy irodáról irodára jártunk, míg végre minden a helyére került, minden papír megvolt. Egy-két dologról viszont nem tájékoztatott engem a nagykövetség otthon. Történetesen, hogy az Azharon külföldiként először azhari gimnáziumi érettségit kell szerezned ahhoz, hogy megkezd az egyetemi tanulmányokat attól függetlenül, hogy neked otthonról már egyébként van érettségid vagy akár diplomád is. Ez pedig azt jelentette, hogy én még négy évig minimum nem megyek egyetemre. Azt tudtam, hogy az első egy-két év intenzív arab nyelvi “előkészítő” lesz, de azt nem gondoltam volna, hogy a kettő végül négyre változik.

Egyetlen órán voltam bent, amin azóta sem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Direkt felhívták a figyelmemet mikor a könyvekért mentem, hogy ne késsek az óráról, így európai pontossággal reggel nyolckor pontban ott is voltam. Az osztályteremben jobbára afrikai és ázsiai diákok ültek. A tanár fél órás késéssel ugyan, de végül beállított egy pohár teával a kezében. Három negyed órán keresztül hadovált valamit arabul, amiből volt aki értett valamit, de volt akinek halvány lila gőze sem volt, hogy most miről folyik a szó, köztük jómagam. Majd egy órás szünet következett.

573490491

Al Azhar Egyetem egyik órája.

 

Egyesek elővették a reggelijüket, mások egymással társalogtak a saját nyelvükön, és voltak, akik a babájukat szoptatták. Igen, két afrikai nő konkrétan a kisgyereküket szoptatta a tanteremben. Majd bejött a következő tanár, aki 15 percet olvasott fel egy könyvből, aminek a végén megkérdezte, ki mit értett belőle. Miután pár percig értetlenül néztünk egymásra és mindenki nagyban hallgatott, fogta magát és kiment. Ez volt az a pont, mikor én is felálltam és arra hivatkozva, hogy nem érzem jól magam ( nem hazudtam, egy fél világ omlott össze akkor bennem), szomorúan kisétáltam a kapun. Azóta sem jártam ott.

Mintha mindig is ismertem volna őket…

A párom szüleinek már rögtön a második napon bemutatott, ahol szintén úgy éreztem magam, mintha kezdettől fogva ismerném őket. Apósom beszél egy keveset angolul, így vele nagyon jól összebarátkoztunk már az elején, meg persze az egész családdal is. A közös nyelv hiánya nyilván okozott némi problémát a kezdetekben, főleg mikor nagy családi összejövetelt tartottak és körülöttem mindenki arabul beszélt míg én nagyokat hallgattam a kanapén.

P1000893

A hires Azhar Mecset.

Ekkor a párom egyik barátjának az anyukájánál laktam, ahonnan már igen csak esedékes volt mennem egy hónap után. Talpra kellett állnom. Végre Egyiptomban voltam és habár az egyetem nem úgy sült el ahogyan azt vártam, de megtaláltam azt, akit szeretek így szóba sem jöhetett, hogy én egyedül hazamenjek. Annál is inkább, mert az incidens után rögtön másnap reggel már jött is értem egy nemzetközi iskola mikrobusza, hogy az interjúra vigyen: angol tanárt kerestek a KG2-ba, vagyis az ötéves diákokhoz. Következő nap már kezdhettem is. 

Az új munkahelyen

Néhány napig még tetszett is az új munkahely, a gyerekek nagyon aranyosak voltak, de nem éreztem igazán odavalónak magam. Reggel fél hatkor keltem,  pontban hatra ott volt értem a busz. Délután a forgalom miatt pedig 5-6 fele estem haza hulla fáradtan. Közben még egy jó kis vírust is elkaptam valahonnan. Sosem volt még dolgom 10-15 fős gyerekcsoporttal, pláne akiknek a nyelvét még csak nem is beszélem. De kellett a pénz, így hát maradtam.

147

Vivó óra az iskolában, ahol tanitottam.

Kitört a forradalom
2011. Január közepén járunk. Azt hiszem, ami ezután következett nem kell nagyon részleteznem. Arról, hogy hogyan éltem meg én az egyiptomi forradalmat, itt olvashattok bővebben. Ami kimaradt a posztból az az, hogy mielőtt hazautaztam volna, a férjemmel hivatalosan is eljegyeztük egymást. Nagyon nehéz volt hazamenni, de muszáj volt egy rövid időre, míg le nem csitulnak a kedélyek egy kicsit.

tahrir-square-cairo-egypt-revolution-protesters-aerial-view-day-of-justice-and-cleansing

Február elején utaztam, de Március első napjaiban már ismét az Egyptair Budapestről Kairóba tartó járatán csücsültem egy új fejezetet kezdve egyiptomi életemben intenzív arabtanfolyammal, új lakótársakkal ( 6 tadzsikisztáni, 2 kirgizisztáni és 4 amerikaival összesen egy nagy lakásban), sok nehéz pillanattal de még több élménnyel és ismerettel gazdagodva és egy esküvővel megkoronázva mindezt.

Folyt. Köv.

Ha bármi kérdésetek lenne, írjátok meg azt egy kommentben vagy a Facebookon egy privát üzenetben.

Ősi Arab Szépség Titok: Cukorgyanta Házilag

Gondolom mindenki átélte már jó néhány alkalommal a gyantázás “örömeit” a kozmetikusi székben vagy otthon, ám arra kíváncsi lennék hányan készítettek már saját kezűleg gyantát? Pedig nem egy nagy ördöngősség, mindennel együtt körülbelül 10 percet vesz igénybe. Hogy miről is beszélek? Hát a cukorgyantáról!

A cukorgyantáról röviden

Cukorgyanta vagy perzsiai gyanta, teljesen mindegy hogyan nevezzük, mindkét név egy régi, jól bevált, teljesen természetes alapanyagú gyantának a neve, ami a Közel-Keleten, azon belül is főleg az egyiptomi és a libanoni hölgyek körében örvend nagy népszerűségnek. (Itt Egyiptomban “sweet” –nek hívják, sokan még most is otthon főzik, de ma már a boltokban is kapható, csak nyilván drágábban).

Szőrtelenítés tekintetében az arab nők már évtizedek óta erre esküsznek. Csupán három alapanyag kell hozzá, ami valószínűleg már amúgy is ott lapul a konyhapolcon, így a létező legolcsóbb formája a gyantázásnak. Azt nem mondanám, hogy kevésbé fájdalommentes is a kozmetikai gyantánál, ám jó hír, hogy természetességéből adódóan még az érzékeny bőrűek is nyugodtan használhatják teljes biztonságban a test bármely pontján, legyen az az arc, a hónalj vagy akár a bikini vonal környéke.

További előnye, hogy sokkal hosszabb ideig kitart, (akár egy hónapig nem is kell gondolnod szőrtelenítésre), a szőr sokkal gyengébb és világosabb lesz utána és a bőr is sokkal selymesebb tapintásúvá válik.

sugar-wax-hair-removal-560x370

Őszintén bevallom eddig összesen két alkalommal használtam a gyantázásnak ezt a tradicionális változatát: először segítséggel, majd mondván, hogy hát ez milyen egyszerű is, másodszorra megpróbálkoztam vele egyedül. Nyilván nem sült ki belőle túl sok jó: az lett az eredménye, hogy mindenem ragadt tőle és mérgemben egy mozdulattal a kukába vágtam az egészet. Úgyhogy megköszöntem szépen sógornőmnek a lehetőséget, hogy kipróbálhattam, de én inkább maradnék az egyszerűbb, valamivel gyorsabb és kevésbé idegtépőbb módszereknél.

Habár próbálni már próbáltam a cukorgyantát, de még sohasem szántam rá magam, hogy az egyiptomi nőkhöz hasonlóan házilag is kísérletezzek az elkészítésével. Ez idáig! Hiszen nyilván nem írhatok posztot olyasmiről, amit még ki sem próbáltam, nem igaz?

A neten véletlenül rábukkantam egy nagyon szuper kis videóra ( innen jött az ötlet a poszhoz), ahol egy arab lány, Maha, lépésről lépésre megmutatja, hogy ő hogyan csinálja otthon a saját cukorgyantáját. A videótól felbátorodva így eldöntöttem, hogy nekem ezt már pedig ki kell próbálnom, még ha ez lesz életem első és utolsó kísérletezése.

Akkor lássunk máris hozzá: gyantafőzés egyiptomi módra!

A titkos összetevők

  • 1 csésze fehér cukor
  • Fél citrom leve ( vagy még annyi sem)
  • Negyed csésze sima csapvíz
  • 1 mokkás kanálnyi só
  • Serpenyő

Elkészítési mód:

Öntsd a cukrot a serpenyőbe.

Add hozzá a vizet és a citrom levét.

wax002

Közepes lángon forrald és folyamatosan kavargasd.

Rövid időn belül észre fogod venni, hogy a massza színe elkezd változni.

wax004

Addig forrald, míg a főzet szép arany sárga nem lesz. (Kb. 2 perc, talán még annyi sem).

Vigyázz, nehogy túl forrald! Ha mégis barnára változna a színe, jobban jársz, ha valami karamelles süti receptje után nézel,  mert abból ma már nem lesz gyanta.

IMG_2685

Ennél világosabb kell hogy legyen egy árnyalattal, különben úgy jársz, mint én és karamell lesz a gyantádból.

Mikor kész vagy, a videó szerint jól vizezd be a MÁRVÁNY konyhalapot és öntsd rá a kész gyantát, majd várj néhány percet, míg kissé meghül. (Azt hittem majd jól odaragad az egész és napokig küzdhetek a hangyákkal, de végül minden vesződés nélkül, gyönyörűen feljött. Más kérdés, hogy nekem karamell lett a végén, mert túl sokáig hagytam a tűzhelyen, de legalább nem ragadt a pultra.) Amint ráöntötted a lapra, kanállal szépen a szélétől kezdve húzd össze, kavargasd, míg végül egy gombóccá össze nem áll és olyan hőmérsékletű lesz, hogy majd meg tudd fogni puszta kézzel. Ez a művelet körülbelül egy kerek percet fog igénybe venni.

Ha ez meg van, vizes kézzel kezdj el játszani vele: húzd szét majd gyúrd össze, mindig újra és újra bevizezve a kezed. Egy pár perc után pontosan olyan állaga lesz, hogy máris neki lehet állni a gyantázásnak: erőteljesen rányomod a szőrös felületre, majd azonnal le is téped róla, nem vársz vele. Megint rányomod és így mész végig rajta.

hqdefaultEz a mennyiség több alkalomra is elég lesz, így a megmaradt gyantával csak annyit csinálsz, hogy egy kis nejlon zacskóba tekered és beteszed a hűtőbe. Ha legközelebb használni akarod, csupán néhány másodpercre be kell dobnod a mikróba, hogy kicsit megpuhuljon és máris lehet újra szőrteleníteni vele. 

Maha videóját erre a linkre kattintva találod: http://m.youtube.com/watch?v=WoS1uuddqcM&desktop_uri=%2Fwatch%3Fv%3DWoS1uuddqcM

A kísérlet összegzése

Elsőre általában semmi sem sikerül úgy, ahogy az ember eltervezte. Ugyan az én gyantámból karamell lett, de a te kedvedet ez ne szegje. Szerintem néhány alkalom kell hozzá, mire az ember eltalálja a kellő színt és állagot, hogy tökéletes, “arab gyantát” kapjon.

Én a magam részéről azt hiszem meghagyom a cukorgyantát annak készítésével és használatával együtt az egyiptomi nőknek és továbbra is maradok a régi, jól bevált európai módszereknél. 🙂

Próbáltad már a cukorgyantát házilag elkésziteni? Mik a tapasztalatok? Ird meg egy kommentben!

Az egyiptomi gyereknevelés furcsaságai

Nem vagyok egy nagy gyerekszakértő és egyenlőre még nem is tervezek az lenni, de néhány elképzelésem azért nyilván már nekem is van, hogyan, milyen elvek alapján szeretném majd nevelni a leendő kis manó(ka)t.

Természetesen országonként, sőt, családonként változóak ezek a gyereknevelési szokások és ez a diverzitás Egyiptomban is jelen van, ám mégis vannak olyan szokások, amelyek észrevételeim szerint igen jellemzőek átlagban egy egyiptomi családra ( és nem feltétlen pozitívak.)

IMG_0153Késői takarodó
A legtöbb egyiptomi gyerek életéből hiányzik egy egyfajta rendszer. Például, az utcánkban lakó gyerkőcök sokszor még este fél 12-kor is nagy vircsaft közepette rúgják a labdát az úton a szülők meg annak szélén ücsörögve beszélgetnek egymással, vagy jelen sincsenek, mert otthon gubbasztanak a tv előtt. Nyilván hétvégén, az iskolai szünetben még megérti az ember ha későn fekszik a gyerek, hisz másnap nincs suli, délig ki sem kell kelni az ágyból és hát napközben amúgy is túl meleg van odakint játszani.

A probléma ott kezdődik, hogy függetlenül attól holnap van- e tanulás vagy sem, a gyerekeknek nincs megszabva meddig van a játék és mikor jön el a lefekvés ideje. (Mellesleg megjegyzem, hogy itt a nyári szünet igencsak hosszúra nyúlik; Májustól Szeptemberig tart intézménytől függően. Sok óvodában, iskolában még e pillanatban sem kezdődött el a tanítás.)

51f265ae6A kis focisták nem csak, hogy a szomszédokat zavarják a nagy kiabálással járó meccsekkel ( bár lehet ezzel speciel egyedül vagyok) de másnap az iskolában, óvodában is hulla fáradtak lesznek. ( Itt egyébként az óvoda is másképp működik, mint otthon; déli alvás helyett minden nap 2-3 rendes tanítási órája van a gyerekeknek játékos formában ugyan, de ugyanúgy könyvekből, füzetekből, hétvégére házi feladat és természetesen csönd és fegyelem az óra alatt. Erről majd egy külön posztban írok részletesen).

Visszakanyarodva a rendszertelenséghez, a lurkók tehát itt akkor fekszenek le este, amikor ők akarnak vagy mikor már a felnőttek is aludni térnek. Jobban mondva nem is lefekszenek, hanem inkább csak kidőlnek valahol. Ahogy a modern világban mindenütt, itt is a délutánt a tv meg laptop előtt töltik addig ( sőt, már nem is a laptop előtt: a sógornőm két éves kislánya már-már jobban kezeli az iPad-et, mint az anyja), míg el nem nyomja őket az álom jobb esetben a saját ágyikójukban, rosszabb esetben a földön vagy a kanapén.

IMG_0151

Már az egészen pici csöppségek is sokszor úgy alszanak, hogy ég a lámpa a szobában, ki-be járkálnak az emberek, miközben üvölt a tv és mindenki hangosan beszélget. ( Ennek tudatában már is megfejtettük a rejtélyt, hogy miért is nem ébrednek fel még egy bombarobbanásra sem az egyiptomiak. 🙂 Egyébként ennek egy igen pozitív előnye van még pedig az, hogy nem kell megvárnom a hétvégi teendőimmel míg felébred az “uraság”: nyugodtan tornázhatok reggelente, főzhetek, takaríthatok, moshatok, ő rezzenéstelenül húzza a lóbőrt mindemellett. )

Sajnos nem csak az esti alvásban, de az esti fürdésben is hiányosságok mutatkoznak, tisztelet persze a kivételnek. Konkrétan a gyereket csupán hetente 1-2 alkalommal fürdetik meg ( ami a legborzasztóbb, nyáron is), kis babát pedig még ennél is ritkábban. Ehhez azt hiszem inkább nem fűznék hozzá semmit sem.

A csoki, a csipsz, a Pepsi meg a többi nasi
Ami nagy gondot jelent még, az az egészségtelen étkezés. Tudniillik, itt Egyiptomban fillérek egy doboz Pepsi, vagy egy kis zacskó csipsz, így a legtöbb egyiptomi napi szinten fogyasztja és természetesen otthon is mindig van belőlük egy kisebb tucattal a gyerekek számára.

baby-pepsiHát melyik gyerek ne lenne oda egy kis nassolnivalóért, amivel nincs is semmi probléma ha néha- néha előkerül, ám itt szinte minden egyes nap, reggel, délben, este is kapnak belőle egy keveset. Szerencsére van némi fejlődés az iskolák részéről ez ügyben ( ám csak az apróbb diákoknál, a nagyobbak ugyanúgy csipszel meg Pepsivel tömik magukat, amit az iskola büféjében összevásároltak); több iskolában, óvodában megfordultam már, ahol kerek perec megmondták a szülőknek, hogy ne küldjenek se csokit, se semmi efféle nyalánkságot a gyereknek az iskolába, mert el fogják venni tőle. De azért a kisdobozos dzsúz még náluk is belefér. 🙂 

Csak ígéret van, de a bünti elmarad
Apropó hiszti. Bármi rosszat is csináljon a gyerkőc, nem kap érte komolyabb büntetést. Persze, kiabál egy sort az anyja vele, jól összeszidja, esetleg még meg is fenyegeti, de végül ennyiben marad a dolog; se nem kap egyet a popsiára, se nem vonják meg tőle a délutáni csokit, se nem kell a sarokba állnia, se szobafokság, se semmi. Vajon elegendő-e a kiabálás?

A régi idők fenyítési módszereit én is kicsit túlzásnak tartom, mikor előkerült a fiókból a fakanál vagy éppen a porolóval estek neki a gyereknek, de úgy gondolom, hogy valamiféle büntetést mégis csak ki kell szabni, hogy tanuljon belőle ha rossz fát tett a tűzre, nem? Apósom például katonai múltja révén nyilván merőben máshogy nevelte a gyerekeket, nála bizony sűrűn előkerült a pálca, de én soha senkit láttam még, aki kiabáláson kívül bármilyen egyéb módszerrel büntette volna kis csibészét.

IMG_0150De mondok jobbat. Sokszor a szülők a fülük botját sem mozgatják mikor a gyerek éppen rosszalkodik. Családi összejövetelekkor a gyerekek rendszerint szöcskeugrásban szökellnek át a kanapéról a kisasztalra majd onnan a másik kanapéra miközben a tv bömböl amit egyébként egyikük sem néz, helyette inkább ordítozva rohangálnak össze vissza a lakásban, mint pók a falon. A szülők pedig? Rá sem bagóznak az egészre, kellemesen cseverésznek egy csésze forró tea meg néhány baszbúsza sütemény társaságában, esetleg az egyik néha elejt egy “Ahmed, hagyd abba” vagy egy “gyerekek, kicsit halkabban” mondatot a csipet csapatnak, amit valószínűleg meg sem hallottak.

Hajmeresztő esetek
A múlt héten esett meg velünk, mikor egyik este férjemmel a vásárlásból hazafelé sétálva a szomszéd gyerekek harctérré változtatták az utcát és úgy gondolták, hogy munícióként a kövek tökéletesen alkalmasak lesznek, melyeket egymáshoz hajigáltak a sötétben. Még nekünk kellett rájuk szólni, hogy ugyan függesszék már fel a csatát legalább csak addig, míg sértetlenül elérjük a ház kapuját.

3057002811_7a9b7362e6_z

Amint beléptünk, már hallottuk is az egyik kisfiú órditását: “játék!”, és máris folytatódott minden ott, ahol abbahagyták. Nem tudom, hogy mindenki épségben megúszta-e a vad játékot, de az eset után még percekig fel voltam háborodva és legszívesebben jól megmondtam volna a magamét a szüleiknek, hogy hogyan lehetnek ilyen felelőtlenek, van fogalmuk róla, mit művel a gyerek, vagy szokásukhoz híven tojnak az egészre. Le merem fogadni még ők sértődtek volna meg, hogy mit avatkozok én bele, hisz csak játszanak…

A szülői felelőtlenséggel sokat találkozni Kairóban. Az hagyján, hogy a legtöbben hírét-hamvát sem hallották még a gyerekülésnek, de hogy rá sem szól a kölyökre, mikor az az ablakon lóg kifele vagy rendetlenkedik a hátsó ülésen… részemről teljes felelőtlenség. 

IMG_0154Vannak olyan családok, akik autó helyett motorral közlekednek. Férj elöl, mögötte meg a felesége féloldalasan elhelyezkedve, kezében tartva a pokrócból ki sem látszó apróságot…szerintem ez is teljes felelőtlenség. Vajon mennyire fogja hibáztatni magát ha a káosz uralta utakon megtörténik a baj és esetleg kirepül a kezéből a gyerek?

Ti mit gondoltok? Milyen jó vagy rossz példát láttatok itt Egyiptomban a gyereknevelés kapcsán?

(A poszt képeit mind az Internetről töltöttem le.)

Masaa’a: Egyiptomi padlizsán mazsolás – currys rizzsel

Az egyik kedvenc egyiptomi receptemet fogom most veletek megosztani (ami szokásomhoz híven megint rém egyszerű), amit kivételesen nem anyósomtól, hanem a sógornőmtől tanultam, egy kicsit egészségesebb formában elkészítve és egy hangyányit hozzátéve (a körethez csupán) az én ízlésvilágomból is.

Kicsit körülnéztem az interneten vajon mások hogyan készítik el ezt az isteni finom fogást és azt a felfedezést tettem, hogy voltaképp én már a budapesti török éttermekből jól ismerem ezt az ételt: (akkor esett le, hogy hát persze, míg az egyiptomiak nem ejtik a ‘qaf’ betűt és azt mondják rá Masaa’a egy igen rövid szünetet hagyva helyette a szó végén, addig az igazi arab nyelvben ezt Masaaqa-nak, vagyis “magyarul” Muszakának kell ejteni.

moussaka2-1024x763

Internetről levadászott Masaa’a – Ha jól látom, ebben pl. krumpli is van.

Egyiptomon belül is családtól függően több változata létezik, én a Masaa’a álá Sejme’ változatát osztom meg veletek. (Sejme’, a sógornőm.) 🙂

Hozzávalók:
– padlizsán ( én két kilót vettem, ami kettőnknek bőven elég volt két napra)
– paradicsom ( ehhez a padlizsán mennyiséghez 4 nagy db )
– darált hús ( én két nagyobb csirkemellel helyettesítettem legutóbb)
– mazsola (ízlés szerint)
– hagyma
– só, bors, római kömény
– petrezselyem ( a díszítéshez)

-rizs ( én basmati rizzsel csináltam)
-curry por

Elkészítés:
Az eredeti recept szerint felkockázod a padlizsánokat és forró olajban kisütöd, ám én helyette kevés olajon addig pároltam őket a fedő alatt, míg puhák nem lettek. Ezután sót, borsot, római köményt szórsz a padlizsánra és jól összekevered őket, majd beteszed egy tepsibe.

A hagymát egy kevés olajon megdinszteled, majd rádobod a darált húst meg a fűszereket. Ki hogy szokta, én kb. negyed óráig fedő alatt alacsony lángon főzöm. Ha kész, egyenletesen rászórod a padlizsánra a tepsiben, majd jöhet rá a mazsolából is egy kevés ízlés szerint.

Ha csirkemellből csinálod, akkor ugyanúgy a megdinsztelt hagymára ráteszed az apró csirkemell darabokat és jól átsütöd, majd ráborítod a padlizsánra.

A paradicsomokból szósz készül: apróra felvágod őket és felteszed főni. Ha nagyon le akarnának égni, egy kevés vizet szoktam hozzá önteni. Ha már jó puhára főttek, össze lehet turmixolni őket, hogy igazi szószos állaga legyen, de én például szeretem, ha vannak benne apró paradicsom darabkák. Ezt ráöntöd a hús tetejére, majd a szószra is szorsz még a mazsolából kb. két marokkal.

Már csak előmelegített sütőben, közepes lángon jól összesütöd őket (kb. 45-50 perc) és kész is az incsi – fincsi egyiptomi padlizsánod. Tetejére szórj apróra vágott petrezselymet; jól mutat és finom ízt is ad az ételnek.

A köret:
Ha basmati rizst csinálsz, két bögre rizshez négy bögre vizet adj, majd miután felforrt a rizs vize, adj hozzá egy ki sót, borsot, curryt, meg két marok mazsolát. ( Én imádom a curryt és számomra curry nélkül nem basmati rizs a basmati rizs. De nyilván ízlések és pofonok, én a családban sem láttam még, hogy bárki használta volna a konyhában, úgyhogy ha nem szereted, ne adj hozzá).

Ugyanúgy, mint a normál rizsnél forrás után fedő alatt 10-15 percig párolod és kész is az autentikus egyiptomi ebéd!

Jó étvágyat hozzá!

2013-09-08 18.50.53

Saját készitésű egyiptomi padlizsán – Masaa’a álá Timea. 🙂

Ha elkészítetted, ne felejts el írni egy kommentet, hogy sikerült és hogyan ízlett a családnak! 

Egy a szabály: nincs szabály – A kairói autós közlekedésről

A blog leges legelső posztjában beavattalak titeket a kairói tömegközlekedés rejtelmeibe: hogyan kell sikeresen közlekedni a különféle buszokkal, mik az előnyei és hátrányai, melyik mennyibe kerül,…stb.

Ám koránt sincs vége a furcsaságoknak, hiszen nem csak a buszközlekedés tartogat az utazók számára izgalmas vagy éppen kevésbé izgalmas meglepetéseket.

Útbaigazítás egyiptomi módra

Ha már a közlekedésnél járunk ismét, az egyik kedvenc témám az útbaigazítás… egyiptomi módra.

me03

Nem ritka látvány…

 Tudni kell, hogy az egyiptomiak igen ritka esetben vallják be, ha nem tudják merre van az általad keresett utca vagy épület. Rettentő készégesen és meggyőzően adják elő magukat, egy percre sem hinnéd, hogy az illetőnek valószínűleg halvány lila gőze sincs merre van az a bizonyos hely és ahelyett, hogy a hasára csapva felfedezőútra küld a környező utcákba,- egy kis sport ugye sosem árt és hát valóban igazán szívesen sétálgat az ember feleslegesen a 40 fokban egy olyan városban, ahol kiakad a szmogmérő -bevallaná, hogy mális, nem ismerős ezen a környéken. (A ‘mális’ egyébként az egyik “kedvenc” szavam, ami nagyjából annyit jelent, hogy bocsánat, ám ez általában nem az a szívből jövő bocsánatkérés. Mikor kis híján frontálisan karambolozol egy roppantul szabályosan közlekedő másik autós kollégával, aki utána csak kiszól neked a letekert ablakon át, hogy Mális! és tovább hajt. Na hát így szokták ők használni a mális kifejezést.) De nem. Még málist sem mond. Helyette inkább a legnagyobb határozottsággal elmagyarázza, hogy akkor most itt fordulj balra, amott meg jobbra, egyenesen pár lépés és meg is érkeztél.

Tehát mi a teendő, hogy megspórolj magadnak (jobb esetben csupán) néhány méternyi gyaloglást a rossz irányba?

A tuti tipp: egyszerűen addig kérdezd a járókelőket az útirányról, míg legalább ketten ugyanazt nem mondják. Ha ez megtörtént, utána már szinte majdnem biztos, hogy sínen vagy a cél felé. 🙂

Indexlámpa helyett duda

Aki járt már Kairóban, annak két dolog biztosan azonnal feltűnt, amint kilépett a reptér kijáratán – miután nagy sokára átverekedte magát a rámenős taxisofőrök tömegén, akik már bent a terminálban megkezdik vadászatukat a potenciális kuncsaftokra-: a tömeg és a dudálás.

2013-08-08 20.14.40

Ugye milyen jól betudnak egyesek parkolni mások elé?

Otthon ugye csak akkor dudál az ember, ha valami történik is: hirtelen eléd vágtak, nem találja az előtted lévő autós a gázpedált és csak vánszorog előtted vagy éppen nem vette észre, hogy már rég zöldre váltott a lámpa és indulni kéne,..stb.

Egyiptomban a duda helyettesíti a KRESZ-t, ugyanis itt egyetlen szabály létezik csupán az utakon, mégpedig az, hogy nincs szabály. Se követési távolság, se előzni tilos, se megengedett sebesség, se piros lámpa, se táblák, se semmi.

Tehát dudálsz, ha előzni vagy kanyarodni akarsz, dudálsz az egy sávos utcában jelezve, hogy jössz, nehogy valaki a másik végéről beléd jöjjön, dudálsz ha esküvői menet halad el melletted, vagy ha csak szimplán elfogyott a türelmed a dugóban csücsülve és úgy gondolod, hogy azzal majd gyorsabban halad a sor, ha mint az őrült nyomod a dudát. Ha nagyon unatkozol vezetés közben, akkor is dudálhatsz. 🙂

taxis

Mostanság új jármű érkezett az utakra: a katonai tank. Egy hete mellettünk a másik sávban szelte át az utat. Felemelő látvány, tényleg.

Mégis hogy kapnak itt jogosítványt az emberek? Nagyon egyszerűen.
Ha édesapa eddig még nem tanított meg vezetni, akkor van lehetőség autós iskolában megtanulni. Ha már ez a része letudva, akkor csak annyit kell tenned, hogy megmutatod nekik mennyire jól tudod forgatni a kormányt meg használni a gázt meg a kuplungot, ha nagyon muszáj, a féket is, kifizetsz egy pár ezer forintnak megfelelő összeget és kész is vagyunk: egy darab friss jogosítvány boldog tulajdonosa lettél.

Gyors vagy halott gyalogos

Itt nem kell azon aggódni, hogy bármiért megbüntet a rendőr, mert a három év alatt én még egyszer nem láttam traffipaxot az út szélén. Néha igazoltatnak, de ritkán tünnek fel az utakon. Ezért gyalogosként nagyon kell vigyázni, mert itt nincsen olyan, hogy lakott területen belül vagy autópályán megengedett sebesség. Teljesen mindegy mennyivel mész, ezt az utakon haladó autók mennyisége határozza meg. Amint némi rést vél valamelyik felfedezni a többi kocsi között, azonnal a gázra lép.

285014_2160558487131_401209_n

Emberek autók mellett, autók között…

Természetesen nincsen a legtöbb helyen járda sem kiépítve – csak hogy fokozzák a gyalogosok biztonságérzetét – így mindenki együtt az úton közlekedik. Általában az autós, a motoros, a szamaras kocsi a közepén, ( ne hogy azt hidd, hogy ér valamit az elválaszó sáv; ott halad, ahol hely van) a gyalogos meg az út szélén, ám egyesek néha úgy gondolják, hogy ők már pedig felcserélik ezt a dolgot, majd még ők vannak felháborodva, mikor az autósok közlik vele, hogy rossz helyen sétálgat.

A zebrák is csak dekorációként vannak felfestve, így nagyon körültekintően kell átkelni az úton, főleg csúcsidőben, mert senki sem fog megállni vagy akár csak lelassítani miattad. Én sokszor csatlakozom ilyenkor egy másik átkelni szándékozó helyihez, bízva abban, hogy rutinosabb nálam.

Egypt_Cairo_TaxiConvoy

Dugó a belvárosban…

A kairói közlekedésről egyébként nekem mindig a ‘Taxi’ című francia film jut az eszembe, abban is a főszereplő pont így száguldozik, mint az itteni sofőrök.

Édesapukám mondta mikor még turistaként először jártunk Kairóban: itt két fajta gyalogos létezik: a gyors meg a halott gyalogos. Sajnos ez mind a mai napig igaz. Nyolc év alatt szinte semmit nem változott a város ebben a tekintetben.

Némi pozitív fejlődés az utakon

Talán annyit fejlődött, hogy a kereszteződéseknél a legtöbb helyen már van rendőri irányítás és amennyiben valami határozott rendőr áll a közlekedési lámpa alatt, úgy betartják az autósok a szabályt. Ám ha nem áll ott vagy éppen nem figyel eléggé, akkor senkit sem fog érdekelni milyen színű az a lámpa éppen, lehet még észre sem veszik.

traffic-policeman-in-egypt_19-137581

Rendőr bácsi

Nem rég láttam ilyen lazsálós rendőr bácsit: ott trónolt a kis székén az út mentén, már jó néhány másodperce piros volt a lámpa – ki van téve egy számláló mellé – de egyáltalán nem izgatta a dolog, hogy úgy húznak el a kocsik mellette, mint a szél.

Egyébként ha meg becsületesen megállsz a pirosnál olyan helyen, ahol nincs rendőr a közelben, még te vagy ledudálva mert feltartod a közlekedést. 🙂

Állandó dugók

Reggel fél nyolctól tíz óráig és este négy órától beáll a kairói közlekedés. Bárhová mész, mindenütt hatalmas dugóba fogsz botlani. Egyik késő délután a dugómentes sávban haladva felvettem a másik oldalon ácsorgó, hosszú kocsisort. Körülbelül tíz percig folyamatosan vett a kamera, mire elértünk a sor végére.

Egypt-cairo-traffic-650_416

Kivétel ez alól a hétvége, mert olyankor az emberek délig alszanak vagy még tovább és olyankor délelőtt szinte senki sincs az utakon.

Egyetlen egy esetben imádom mikor dugó van az utakon: ha gyalogosan közlekedek. Akkor legalább nem kell félni, hogy elcsapnak az úton és se perc alatt már át is értél a másik oldalra. 🙂

Mivel nincsenek szabályok, így például ott parkolhatsz, ahol kedved szottyan, meg persze ahol találsz helyet. 🙂
A legfőbb probléma ezzel, hogy nagyon sok két sávos utat az út szélén parkoló autók egy sávossá alakítanak át, ezzel igencsak megnehezítve az amúgy is tragikus közlekedést.

Az a híres vérmérséklet

Ehhez hozzáadódik még a rekkenő meleg, az állandó zaj és a szmog és máris kevésbé csodálkozunk azon, hogy az amúgy is hevesebb vérmérséklettel megáldott egyiptomiak egy-egy kisebb koccanásnál is szabályos közel harcot vívnak egymással. Azonnal leállítják a kocsit az út kellős közepén, hiszen kit érdekel, hogy más is közlekedik még azon az úton, kipattannak a kocsiból és szebbnél szebb költői szavak közepette egymásnak esnek. Szerencsére mindig vannak, akik ilyen helyzetben gyorsan odarohannak a két félhez és megpróbálják visszatuszkolni őket a járművükbe, hogy lezárják a vitát. Mikrobuszban utazva néha jobb, ha csak egyszerűen kiszállsz és leintesz egy másik buszt, mert a bunyózás eltarthat egy darabig.

1_l_lmlk.jpg.crop_display

Potya utas?

Csak tudnám hogyan tudják eldönteni ki is volt a hibás, mikor nincsenek szabályok és teljesen természetes, ha valaki szembe jön veled a sávodban, kikanyarodik eléd hirtelen vagy egyéb “szabálytalanságot” követ el.

A legjobb sztorim ezzel kapcsolatban: egyik nap mikrobuszon utaztam amikor hirtelen egy motoros hátulról mellénk vágott és behajtotta a busz bal visszapillantó tükrét. Aztán, hogy szórakozzon még egy kicsit a sofőrrel, a jobb tükröt is behajtotta. Na, a vezetőnek sem kellett több: szikrázó szemekkel rátaposott a gázra és konkrétan elütötte a motorost, aki ugyan elvágódott az aszfalton, de szerencsére sértetlenül megúszta az ütközést. Sőt mi több, azonnal fel is pattant és kiszedte a kocsiból támadóját, majd teljes erejéből gyepálni kezdte. Én gondoltam, na ennek nem lesz vége egyhamar, úgyhogy kiszálltam szépen és magam mögött hagyva a két üvöltő bunyóst és népes nézőközönségét tovább álltam.

Taxizás baráti áron

Ha már az autóknál tartunk ne feledkezzünk el a taxis közlekedésről sem egy pár mondat erejéig. Míg otthon általában csak ritkán vagy soha sem vesszük igénybe a taxit mert piszok drága, itt nagyon baráti áron fuvaroznak el egyik helyről a másikra.

cairo20taxiŐszintén szólva én kicsit tartok tőlük a legutóbbi eset óta, mikor is egy fehér, teljesen lesötétített ablakú taxiba szálltam be egyedül, amiben nem csak, hogy óra nem volt, de a sofőr rögön szemtelenül kérdezősködni kezdett, így azonnal kiszálltam. Azóta ha muszáj taxizni, azt sohasem egyedül teszem. Nagyon meg kell nézni kinek a taxijába szállsz be, ugyanis nem egyszer raboltak már el nőket így.

A legjobb szerintem, ha fehér taxiba szállsz be, mert azoknak mindig van órájuk és az esetek többségében használják is.(Ha nem, akkor rá kell szólni.)

Sajnos előfordul, hogy gyorsabban pörög a kelleténél, ilyenkor esetleg kiszállhatsz, hogy ne fizess horror összeget a végén. Az óra mellett ennek van légkondija is, ami ugyancsak egy nagy előny a hőségben. A fekete taxiban se óra, se légkondi és ha nem tudsz ügyesen és határozottan alkudni, akár még többe is kerülhet a fuvar, mintha egy órás taxival mentél volna.

ef879311-2dd0-4b09-8761-a93a30c575a7Ti mit gondoltok ezek után a kairói közlekedésről? Izgalmas vagy inkább csak katasztrófális? Történt veletek olyan a közlekedés során itt Egyiptomban, amit soha nem fogtok elfelejteni? Írjátok meg alul a kommentekben!