Még néhány gondolat a gyerekkérdésről

A múltkori poszt után eszembe jutott még pár dolog, amit szerettem volna megosztani veletek a gyerekek kapcsán. Íme.

Girls who painted the wall with Egypt's colours

Házasság = Baba

Míg mi, egy-két gyerekes 21. századi Európaiak a Közel-Keleten járva sokszor elcsodálkozunk  (és esetleg rosszalló tekintettel, értetlenül állunk) a rengeteg gyerek láttán,  addig ők teljesen más szemszögből látják ezt a gyerekkérdést. Egyiptomban ( és az arab világban általánosságban) a gyerekre Isten áldásaként tekintenek. Éppen ezért a hónapokig tartó jegyességet majd  házasságkötést követően teljesen természetesen, mondhatni elvárás a család részéről (függetlenül attól, hány éves korban házasodott az illető és hány unoka van már a családban), hogy 9 hónap múlva megérkezzen az első kis trónörökös. Erről az ifjú párt sem kell túlzottan győzködni.

Arról, hogy az emberek mennyire „bolondulnak” kint a gyerekekért, pont egyik kedves egyiptomi barátnőmmel beszélgettem néhány hónappal ezelőtt. Ő is azon a véleményen volt, hogy a legtöbb egyiptomi nő szemében nem létezik fontosabb dolog a gyereknél, és bármiről képes lemondani érte. Elmondása szerint van, hogy a férj még várni akarna a gyerekkel, élni kicsit kettesben, ám a hír hallatán felesége teljes depresszióba esik. Nem akar ő menni sehová, és teljesen értetlenül áll a dolog előtt, hogy a férje hogy-hogy nem akar mégy gyereket.

Ám mikor a gyereket valamilyen oknál fogva nem szállítja le a gólya határidőn belül, megszólalnak a vészjelző szirénák, a családtagok és barátok pedig, mint szenzációhajhász újságírók csapnak le a „tetten ért” párra, hogy felgöngyölítsék az ügyet: vajon mi történhetett, miért nem jön még a baba? Teljes a pánik a családban.

Az egyik idősebb, hölgy ismerősöm például, aki többek között alternatív gyógyászattal foglalkozik Kairóban(nagy titokban), egyik találkozásunk alkalmával már a homeopátiás szereit rejtő szekrényében turkált a megfelelő készítmény után kutatva, mert biztosra vélte, hogy itt egészségügyi gondok vannak és azért nem nő még a méretem deréktájon. Kisebb sokkot kapott, mikor közöltem vele, hogy semmi ok az aggodalomra, mert tudtommal teljesen egészséges vagyok ( bár nem értem, miért csak a nővel lehetne a gond, de mindegy). A helyzet csupán az, hogy voltaképp nálunk még terve sincsen a baba. Miután felocsúdott, elkezdte sorolni az érveket, amiért szerinte nekem azon nyomban gyereket kell vállalnom, ám miután még a negyed órás monológ után is csak a fejemet ráztam, feladta – majd a legközelebbi találkozásunkkor újra próbálkozott.

Előzőleg már említettem, hogy manapság egyre jobban kitolódik a házasságkötések, és ezzel együtt a gyerekvállalás időpontja is (legalábbis Kairóban és a nagyvárosokban biztosan). Az egyiptomiak nem szívesen házasodnak tanulmányaik befejezése előtt, a szülők pedig még annyira sem támogatják a dolgot. Legtöbbször nagy csatákat kell vívni, ha valaki egyetemi évei alatt, „kezdőtőke nélkül”, jól fizető munkahely és lakás nélkül akar házasodni. (Saját tapasztalat.) Pedig nem kellene, hogy ekkora gondot okozzon a dolog, ha mondjuk nem ragaszkodnának ennyire a berögzött kulturális szokásokhoz és elvekhez. Kényelmesen, még akár egy PhD-t is ellehetne végezni házasság mellett, gyerek előtt.

De találkoztam már a másik véglettel is. Olyan lányokkal, akik 17-19 évesen mentek férjhez és szülték első gyermeküket. Egyesesek közülük ezt követően el sem kezdték, vagy abbahagyták az egyetemet, de volt, aki folytatta és némi nagyszülői segítséggel sikeresen lediplomázott gyerek mellett is.

Így a nagyfokú gyerekszeretet mellett a másik ok talán, hogy az egyiptomi párok ilyen hamar vállalnak gyereket, a családok összetartásának köszönhető.  Nyilván minden könnyebb, ha tudja az ember, hogy ott vannak a közelben a nagyszülők meg a rokonok (talán néha túl közel is), akik besegítenek a gyereknevelésben – ha kell, ha nem. Ez esetenként jelenthet akár hátrányt is, gondolva itt a különböző nevelési elvek konfliktusaira, de ha ezek az elején letisztázódnak, szerintem rettentő sokat jelent, hogy tudod, a nagyikra minden körülmények között számíthatsz, akik ezt egyébként el is várják és nagyon élvezik, mikor unokájukra vigyázhatnak.

children

Tucatnyi gyerek egy családban

Egy egyiptomi családban átlagban 3 gyerek van, de egyáltalán nem ritka az 5-6 gyerek. Az egyke még a fehér hollónál is ritkább, ám két gyerekes családdal már sűrűbben találkozol. Sokakban felmerülhet a kérdés: miért kell ennyi gyerek, főleg egy olyan családban, ahol napi szintű problémát jelent a megélhetés? ( Statisztikák szerint a 2012-es évben 2.6 millió gyerek született, Egyiptom lakossága pedig jelenleg 87 millió körül jár. )

Mindazonáltal, hogy én is sokszor felteszem a kérdést, látva pl. a gondnok (bawwáb) gyerekeit az 10×10-es kis lyukban a lépcső alatt egy szakadt matracon ücsörögve,  szerintem az alapvető probléma talán nem is a születések számával lenne, hiszen pl. Németország lélekszáma sincsen sokkal lemaradva Egyiptomtól 80,7 millió főnyi lakosságát tekintve. (2013-as adat). A  legnagyobb probléma ( a számos probléma mellett) inkább az, hogy szinte mindenki Kairóban, illetve Alexandriában tömörül, a legtöbb gyárnak és cégnek a központja ebben a két városban található. Pedig attól függetlenül, hogy Egyiptom java része sivatagos terület, még számos kincse van, gondolok itt pl. a kőolaj és foszfátbányászatra, a tengerparti sólepárlókra, a Nílus mente és az oázisok növény – és állattenyésztésére, vagy éppenséggel a szinte teljesen tönkretett gyapottermesztésre. (Az egyiptomi gyapot a világ egyik legjobb minőségű gyapotja, és a világ egyik legnagyobb élőállítója volt néhány évtizeddel ezelőttig. Mára ez az iparág teljesen leépült, rengeteg vidéki gyárat bezártak.) Mivel nem fordítanak kellő időt és pénzt más városok fejlesztésre, így aki teheti, a zsúfolt és zajos Kairóba költözik falujából, ahol sok esetben még víz és áram sincs bevezetve a házakhoz.

De térjünk vissza az eredeti kérdésre: azon kívül, hogy az egyiptomiak nagyon család centrikus nép, imádják mikor a gyerekek gügyögése-gagyogása tölti meg a házat, és Isten áldásaként tekintenek rájuk, még mi az, ami miatt ennyire sok a születések száma?

Sokan erre azt szokták rávágni, hogy mert Egyiptomban nem ismerik, vagy egyenesen tiltják a fogamzásgátlást . Ez így nem igaz. Először is le kell szögezni, hogy szexuális kapcsolatról, pláne gyerekvállalásról ,mind a muszlimok, mind a kopt keresztények körében kizárólag a házasság keretei között beszélhetünk. Nyilván történnek afférok házasság előtt is, vagy mellette, csak úgy, mint bárhol máshol a világban, de  társadalmilag sem az egyik, sem a másik eset nem elfogadott, és rettentő nagy szégyennek számít.

Általánosságban az is elmondható, hogy a szexualitásról nyíltan beszélni nem szokás Egyiptomban. Így például sosem leszünk fültanúi a kávéházban, amint a másik asztalnál beszélgető társaság tagjai azt ecsetelik, hol és kivel töltötték az előző éjszakát, és hogy az fergetegesre vagy tragikusra sikerült-e. De nem találjuk szembe magunkat fehérneműben pózoló anorexiás modellek, vagy éppen egy boxeralsóra vetkőzött férfi képével sem, aki óvszert reklámoz a járókelőknek  a metróban vagy a tv képernyőjén. Tény, hogy ha kissé diszkrétebb megközelítést is választva, mint nyugaton, de mindenképpen lehetne még mit fejleszteni azon, hogy az emberek ne kezeljék ennyire tabuként a szexualitás, a menstruáció és ehhez hasonló intimebb kérdéseket, (például be lehetne esetleg iktatni egy felvilágosító órát a gimnáziumok utolsó éveiben, főleg vidéken, vagy modellektől mentes reklámokkal felhívni az emberek figyelmét a patikákban megvásárolható forgalmazott termékekre, amit egyébként egyik alkalommal már láttam is).

558306_623833217416_443040704_n

Óvszerreklám Kairóban – Mondom, hogy lehet ez diszkrét is. 🙂

Ezzel kapcsolatban eszembe jutott, mikor a patikában vásároltam, többek között egy csomag betétet.  Minden egyes alkalommal az eladó egy teljesen fekete zacskóba  tette a megvásárolt betétet, majd azt még egy fekete zacskóba rejtette, hogy még véletlenül se lássa meg senki, mit rejt a csomag. Nem mintha ország-világnak mutogatni kellene, de azért nem kell ebből ekkora facnit sem csinálni.

Ám mindez nem jelenti azt, hogy mindenki teljesen tudatlan lenne a téren. Én úgy vettem észre, hogy a nők egymás között, és a férfiak is egymás között éppúgy megbeszélnek mindent , legyen szó akár menstruációról, a nászéjszakáról, vagy a védekezésről – teljesen privát beszélgetés keretein belül. Az internetről nem is beszélve, ahol minden információ csak egy kattintásnyira van.

A patikákban – legalábbis a nagyvárosokban, mint Kairó – ugyanúgy beszerezhető a fogamzásgátló tabletta, potom áron  és természetesen vény nélkül, mint minden gyógyszer Egyiptomban. Terhességi tesztek, sürgősségi tabletták és óvszerek széles választéka várja a kedves, gyereket egyenlőre nem óhajtó házaspárokat. A fogamzásgátló tablettáról egyébként kint az a rémhír terjedt el, hogy később meddőséget és egyéb egészségügyi problémákat okoz, így az emberek kissé bizalmatlanok velük szemben. ( Sejtésem szerint a népszerűtlenséghez valószínűleg az is hozzájárul, hogy a tablettákat ugye napi rendszerességgel kell szedni, ami feledékeny egyiptomi nőknek, kiváltképp már 1-2 gyerek után, okozhat némi gondot.) Ez esetben spirálért is fordulhat az illető a nőgyógyászhoz. Igen, még ilyen is van Kairóban.

 

Tilos a fogamzásgátlás

Valóban vannak, akik bűnnek vélik a fogamzásgátlás bármiféle fajtáját és nem fogadnak el semmiféle mentséget rá, ám ez csupán a kisebbség. Már csak azért is, mert ha vallási szempontból nézzük a dolgot, számos feljegyzés maradt fent Mohamed próféta idejéből, hogy az emberek bizonyos okokból kifolyólag késleltették a teherbeesést és az nem számított bűnnek. Ergo, ez ma is érvényes.

Summa summarum, a baba kérdés a házastársakon múlik, illetve kellene, hogy múljon. Ameddig mindketten egyetértenek abban, hogy várni kellene még vele, addig nincs gond.

 

Gyerekmunka

Sajnos a történethez hozzátartozik, hogy sokan azért vállalnak gyereket, hogy több legyen a dolgos kéz a családban. Az UNICEF szerint az egyiptomi 5 és 17 év közötti gyerekek 9.3%-a dolgozik napi 8+ órában, esetenként iskola helyett, mezőgazdaságban, halászatban vagy a gyárakban. Habár az új alkotmány szabályozza a minimum életkort és a 18 év alattiak munkakörülményeit, ami összhangban áll a kötelező iskolai életkorral, ha nem végeznek szigorú ellenőrzéseket, ez mind csak elmélet marad.

Így ne lepődj meg, ha a boltok eladó pultjai mögött, a pékségben a sütő mellett, a mikrobuszban a volánnál vagy egyéb helyeken egy tizenéves formafiúval találod szembe magad. Ha nappal az utcán sétálva egy koszos arcú lányka hirtelen egy köteg petrezselymet nyom a kezedbe néhány fontot kérve érte cserébe, ha a déli tűző melegben, a kocsik kipufogógázának irritáló füstjében a dugóban araszolva egy verejtékező kisfiú foltos rongyával a kocsid kezdi törölgetni, várva, hogy munkáját némi apróval honoráld. De az is előfordulhat, ha este 11-kor a kocsisorok között, álmos szemeit dörzsölve feltűnik egy kis kölyök és járműről járműre kopogtat az ablakokon, hátha valakinek szüksége van 1 fontért egy csomag zsebkendőre. Szívszorító élmény.

child labor

6 éves egyiptomi kisfiú, aki a földeken dolgozik.

Milyen Egyiptomban gyereket nevelni/ kisgyerekes anyukának lenni?

Ha már a gyerekek a téma, nem maradhatnak el a külföldi anyukák egyiptomi élményei sem. Mivel a témában egyenlőre még szinte semmilyen tapasztalattal nem rendelkezem, a kérdést néhány Kairóban, illetve Luxorban élő magyar anyukának tettem fel, akik a következő válaszokat adták.

A kinti gyereknevelés negatív oldala

  • Nincsenek járdák, így szinte lehetetlen a babakocsis közlekedés
  • Nincs park, játszótér a közelben, ahová mindennap könnyedén egyedül is kivihetnéd a gyereket sétálni.
  • Az állatkert nagyon-nagyon lepukkant. Kevés vagy drága az olyan hely, amit a gyerek is élvezne.
  • Az állandó dugók miatt nehézkes egyik helyről a másikba jutni. Sokszor az egyébként 10 perces út (mondjuk az orvoshoz) is 1-2 órába is beletelik.
  • Nyáron elviselhetetlen a hőség, télen a rosszul szigetelt ablakok miatt igencsak fűteni kell vagy felöltözni, (vagy mind kettő), hogy a kinti 8-10 fok a lakásban elviselhető legyen.
  • A jó, többnyire európai rendszerű bölcsődék havi 2500 fonttól (94 ezer Ft) kezdődnek.
  • Rossz a közbiztonság, nem érzem magam sosem 100%-ig biztonságban.
  • Az orvosok többsége szakképzetlen, a szakképzettek eszméletlen drágák. Mindenki mindenre antibiotikumot akarnak felírni, és volt, hogy az orvos tanácsaival a gyerek életét veszélyeztette. Ha nincs nagy gáz, inkább saját magam kezelem a gyereket.
  • A klubunkban a szebb, igényesebben berendezett helységekbe nem lehet gyerekkel bemenni. Csak oda, ami úgy néz ki, mint egy vasúti váróterem.
  • Az alexandriai könyvtárba sem léphetnek be gyerekek.

A pozitív oldala

  • Sok a babás-mamás közösség
  • Itt mindenki imádja a gyerekeket, így a a taxisofőrtől kezdve az üzletek, kávéházak dolgozóin át mindenki segítőkész, és nem bánják, ha a gyerek szétpakolja a házat.
  • Probléma nélkül be tudom vinni a gyereket a munkahelyre, a főnök nem problémázik és mindig van kivel eljátsszon.
  • Gyerekkel nagyobb biztonságban érzem magam az utcákon, mert a gyerekes anyukát sokkal nagyobb tiszteletben tartják. Gyerekkel sohasem szólnak utánam a férfiak ( nélküle viszont igen.)
  • Gyerekszeretőbbek az emberek. Nyugodt lehetek, hogy mindig figyel rá valaki. Pl. van, hogy egy kávézóban a pincér eljátszik vele és nem kell mindig utána rohangálnom, míg másokkal beszélgetek.

Az egyik magyar anyuka pedig a következőket mesélte a kinti 70’es – 80’as évekről:

„Sokkal jobb volt akkor gyereket nevelni, pl. az iskolák szempontjából mindenképpen. Az akkori legjobb iskoláknak is nagyon megfizethető ára volt. Sok külföldi tanárral az idegen nyelvet jól el tudták sajátítani. A klubokban rengeteg lehetőség volt: játék, programok, különféle sportok. (Magyarlánykairóban: Én úgy tapasztalom, hogy ez ma is ugyanúgy megvan, abban a klubban legalábbis ahová mi szoktunk járni. ) A klubtagsági díj sem volt az egekben, mint manapság. Igaz Pampers és társai csak később jutottak be, ezért az otthoni pelenkákat és betéteket használtam, de ez volt a legkevesebb baj. A helyi vidámparkokban szinte fillérekért lehetett egy pár órát eltölteni: biciklizés és kacsa etetés a tavon, kis állatkert, füves rész, péntekenként rezesbandás térzene. Az állatkertről ne is beszéljek, ahol szinte havonta megfordultunk. De mentünk a halas kertbe, lovagoltunk, szamaraztunk a piramisoknál. Mivel az Egyiptomiak nagyon gyerekbarát nép, ez kimondottan megkönnyíti a nevelést. A családban senki se szólt bele, hogyan nevelem a gyereket. Tudták, hogy nálam vannak másféle elvárások is és ezt tiszteletben tartották.”

Az utóbbit többen is megerősítették.

„Nálunk senki nem szól bele a nevelésbe, de tudom, hogy sok mindenen meglepődnek. Például, hogy hagytam a gyereket magától enni (az egyiptomiak minimum 3-4 évig nem engedik az ételhez nyúlni, hogy ne maszatoljon össze mindent), hogy nem kiabálunk, hogy bevonjuk a döntési folyamatokba, hogy elmagyarázunk mindent, nem parancsolgatunk stb.”

Meglátásaimat a kinti nevelésről ezen a linken olvashatod.

children3

Egyiptomi lányok az iskolában

Mit gondoltok a leírtakról? Nektek milyen tapasztalataitok voltak/vannak? 

Advertisements

4 thoughts on “Még néhány gondolat a gyerekkérdésről

  1. Az egyiptomi emberek a világon a legkedvesebbek, ezért is féltem őket nagyon, mivel a népszaporulat sokkal nagyobb mértékű a gazdasági növekedésnél. Motorral minden fele járok Kairóban, látom a hihetetlen szegénységet és látom a 3 méter magas kőfallal körbevett luxustelepeket. Nem egy szívderítő látvány egyik sem.

    A kairói gyerekek 95 %-át meg nagyon sajnálom, akiknek nincs lehetőségük, hogy délután lemenjenek a barátokkal focizni, fogócskázni, stb. Ilyen hely Kairóban – a gyerekek kb. 95 %-nak nincs. Sem nyilvános parkok, sem játszóterek, grundok nincsenek. Ismerek néhány 10 év körüli gyereket, a szórakozásuk abból áll, hogy otthon a lakásban nyomogatják a számítógép billentyűit, sokszor nem csak saját akaratukból, hanem azért mert másra nincs lehetőségük. Nincs hova menniük vagy nem biztonságos a környék.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s