Nőként élni Egyiptomban: tényleg annyira tragikus?

Ahogyan azt valószínűleg már ti is tudjátok, az új elnök beiktatásának Tahrir téri ünneplése egyesek számára nem túl jó véget ért, mint ahogy szinte egyetlen egy tömeges megmozdulás sem a közelmúltban: több nő esett súlyos szexuális zaklatás áldozatának. Sajnos az ehhez hasonló esetek mindennaposok Egyiptomban, kiváltképp a közel 22 milliós Kairóban. A Reuters tavalyi statisztikája szerint a nők 99.3%-a van kitéve szexuális zaklatásnak Egyiptomban, ám nyilván ez a szám nem csak a fizikai, hanem a verbális inzultust, a beszólásokat is magában foglalja. Ami ennél még felháborítóbb szerintem az az, hogy bár nem új keletű a jelenségről van szó, csupán néhány hete iktatták törvénybe először az országban, hogy nők molesztálásáért börtön is járhat!

A történtek mondanom sem kell ismételten nagy port kavartak: a nővédő szervezetek mára demonstrációt szerveztek és a főváros több pontján már ezt megelőzőleg önvédelmet oktató képzések indultak, megtanítva a gyengébbik nemet arra, hogyan védjek meg magukat amennyiben kellemetlen szituációba kerülnének.

De mi az oka mindennek? Miért nincs szinte egyetlen nő sem Kairóban, aki ne esett volna már valamilyen módon áldozatává az ilyen alakoknak?

Egyipttomi nők a Tahrir-téren.

Tudom mi jár a fejedben; biztos az iszlám szigorú szabályai, hogy a szegény férfiak elnyomják vágyaikat, hiszen nem élhetnek szexuális életet házasságon kívül, nem tudják magukat kontrolálni, stb. Valóban ez lenne a gond?

Európa: a házasság előtti szex tilalom az oka

Szerintem nem a vallást kell okolni ezért, – hiszen a világban bárhol összefuthatunk szexuális zaklatókkal-, hanem például a patriarchális társadalmat ( ami nem az iszlám vallásban gyökerezik, lásd Carolyn Baugh: Kairói kertváros c. regényét) és a hatóságok munkáját együttesen, melyek ez idáig szőnyeg alá söpörték a problémát. Ha már itt járunk, a házasságon kívüli intim kapcsolat tilalma elvileg nem csak az iszlám követőire vonatkozik, hiszen ha belegondolunk pl. Magyarországon is csak az utóbbi néhány évtizedben vált általánosan elfogadott normává ez, holott mind a kereszténység, mind a zsidó vallás ellenzi. ( “Old fashion”, de a statisztikák szerint állítólag  sokkal tartósabb és boldogabb egy párkapcsolat, ha a cél a házasság és a két fél vár addig a szexuális kapcsolattal. Nem mellesleg aki muszlim pasival akar kezdeni az kalkulálja bele, hogy ha nem is minden esetben, de valószínűleg az esküvő napján fognak először egy ágyban aludni.  )

molest frontt photo

Bár az iszlámban elvileg tilos mindenféle intimebb kapcsolat az ellenkező nemmel házasságon kívül, emellett a házasság mielőbbi megkötésére ösztönöz azzal a feltétellel, hogy mindkét fél boldogan mond igent a másiknak és nem belekényszerítik őt a kapcsolatba (ahogy az sajnálatosan számtalanszor előfordul jellemzően Indiában és Pakisztánban, de akad, hogy Egyiptomban is.) És miért is ne lehetne mondjuk egyetemi évek alatt, fiatalon megházasodni? Ahogy Európában együttélésről beszélgetünk, miért ne lehetne ezt itt felcseréléni a házasság intézményével? Mi a különbség a kettő között? Egy papír, egy kevéssel több felelősség és persze a jogok. (Bár egy ideje már élettársi szerződés is létezik Európában, ami jogilag egyenértékű a házassággal. Erről találtam egy tök jó cikket Élettársam vagy házastársam? címmel.)

A probléma ezzel csak az, hogy Egyiptomban bizonyos kulturális szokások– mint például a nők családjának hatalmas anyagi elvárásai a kérővel szemben, illetve a házasság=baba felfogás –, igencsak megnehezítik a házasodni vágyó férfiak dolgát, aminek mellesleg nem sok köze van az iszlámhoz, bár gondolom a kopt kereszténységhez sem. Így ritka esetektől eltekintve – mint pl. a férjem és én – szóba sem jöhet, hogy egy egyetemista vagy pályakezdő fiatal megházasodjon. Az évek meg csak telnek, és vannak, akik még 30-40 éves korukra sem képesek megházasodni. Pedig nem kellene, hogy így legyen.

Egyiptom: a nők “lenge” öltözete az oka

Mikor a BBC megkérdezett néhány egyiptomi fiatalt az utcán a nők zaklatásával kapcsolatban, a következő választ adták: “A nők öltözete az, ami hozzájuk vonzza a férfiakat. Ők azok, akik ezt akarják – még ha niqábot (arcot eltakaró kendőt) hordanak is.”

Elég beteg, igaz? Tehát akkor jobban teszem, ha ki sem mozdulok a lakásból, mert teljesen mindegy mit veszek fel, így is-úgy is szexuális zaklatás áldozatává válhatok? A legszomorúbb az egészben viszont az, hogy ez az általánosan bevett nézet Egyiptomban – még a hatóságok által is.

Számtalan nyilatkozatot és riportot találunk, ami mind azt bizonyítja, hogy az egyiptomiak – még sok esetben maguk a nők is- úgy gondolják, hogy kizárólag a nő ruházkodását kell okolni, mert az valószínűleg túl szűk, rövid, vagy átlátszó volt, vagy a lány nem viselt kendőt és ez felkeltette néhány vágyait kordában tartani nem bíró férfi egyed érdeklődését. De, ahogy a fiatalemberek is elárulták,  a támadók nem csak a kendőzetlen, túlparfümözött lányokra mennek: lehet az idős vagy igen fiatal, haját kiengedő vagy akár még a szemét is elfátyolozó nő, nekik teljesen mindegy. Akkor hogy lehetne már csupán a nőket okolni az atrocitásért? Érdekes, Magyarországon Egyiptomhoz képes ritkán történik ilyesmi – ha nem számolom a füttyögő munkásokat és a buszmegállóban várva kapott dudálásokat -, pedig a nők többsége “lenge” ruhát visel. Akkor most hogy van ez?

qahera

Egy egyiptomi képregényrészlet, amin a rendőr a lány ruházatát okolja az őt ért molesztálásért, erkölcstelennek és nem megfelelőnek tartva azt.

(A képregény szuperhősnőről, Qaheráról, aki megvédelmezni az egyiptomi nőket és szembeszáll a sztereotipiákkal, itt olvashatok magyarul bővebben.)

Itt a másik nagy probléma: miért a nő lenne a hibás? Bizonyos társadalmi elvárások, vallási előírások vajon a férfiakra nem vonatkoznának? De, csak valahogy az eltűnik a süllyesztőben és a reflektorfény mindig a nőkre vetődik. Öltözködjenek megfelelően, beszéljenek megfelelően, ne nézzenek a férfiak szemébe, ne mondjanak olyat és olyan hangnemben…stb., nehogy préda váljék belőlük. De hol a férfiak listája? Mert ha már itt tartunk azt is lehetne sorolni, hogy nekik hogyan kellene viselkedni egy nővel szemben – az iszlám szerint is. Sőt! Például térd feletti, illetve túl szűk nadrágot, vagy egy szál atlétát sem lehetne utcán hordani egy muszlim férfinak, ám erről (és még sok másról) a legtöbben mégis elfeledkeznek vagy nincsenek is tisztában vele.

Az egy dolog, hogy egy muszlim nőnek hogyan illene öltözködnie, de azt se felejtsük el, hogy egy tisztességes muszlim férfi esetében teljesen mindegy kellene hogy legyen, mit visel a nő vagy mit nem. Még ha meztelenül is megy el előtte, egy hívő férfi ugyanúgy viselkedik, mint ha egy tetőtől talpig beöltözött illető menne el előtte.

Az igazi ok

Arról, hogy valaki nem képes tisztelni a nőket és hogy ilyen mértékben elharapódzott a helyzet, szerintem a vallás helyett maguk az emberek tehetnek, beleértve a fent említett kulturális szokásokat, illetve azokat a nőket is, akik nincsenek tisztában a jogaikkal és kérdezés nélkül elfogadják ezt az állapotot. Ha jól rémlik a muszlim nők jogaival kapcsolatban már előzőleg említettem néhány dolgot a blogon, továbbá a fentebb említett könyv is remekül érzékelteti, hogy sok itteni dolog a kultúrához és nem a vallási értékrendszerhez kötődik, úgyhogy ezt nem részletezném tovább.

safe_image

“Fékezd a fiaidat, ne a lányaidat” feliratú transzparens egy kairói tüntetésen a nők jogaiért.

A legnagyobb probléma tehát szerintem – mint bárhol a világban- a neveltetésben és az oktatás hiányában gyökerezik. Ha belegondolunk, például Magyarországon kik azok, akik nők molesztálására vetemednek? A legtöbb esetben olyan emberek, akik még valószínűleg a saját női családtagjaikat sem tisztelik eléggé és/vagy műveletlenek, aluliskolázottak. Ez pontosan elmondható a molesztáló egyiptomiakra is, azzal kiegészítve (mivel Istenhívő társadalomról beszélünk), hogy az ilyen férfiak nem foglalkoznak túlzottan a vallásukkal, legyen az az iszlám vagy a kopt kereszténység.  Illetve míg otthon az egész országban most már kevesebb, mint 10 millióan laknak, addig Egyiptomban körülbelül 94 millióan és a lakosság közel 36%-a írástudalan, így sajnos a zaklatások száma is jóval nagyobb.

Ez persze mind csak az én véleményem, lehet vele nem egyet érteni is. 🙂 Sőt!

Kérlek osszátok meg a kommentekben, hogy ti hogyan vélekedtek a dologról. Szerintetek mi késztet egy férfit, hogy szexuálisan zaklasson egy nőt ? Nekek mik a személyes tapasztalataitok? 

be a man and proect her

Graffitik Kairó belvárosában. Az egyik kép szövege: “légy férfi és védd meg a nőt.

Nőként Kairóban – A saját tapasztalataim

Nyilván nem zárhatom le a posztot anélkül, hogy megosztanám saját tapasztalataimat a témával kapcsolatban, ami egy-két negatív élménytől eltekintve nem olyan tragikus, mint ahogy azt a statisztikák állítják. Bár ehhez hozzá kell tennem, hogy 1. egyetlen tömeges megmozduláson sem vettem részt a Tahrir téren. 2. például a metrót, ahol a zaklatások kb. 80%-a történik, nem igen használom. 3. olyan környéken lakunk jelenleg, ahol több a szíriai, mint az egyiptomi. Igy gondolom mivel a világos bőrszínemmel jobban beleolvadok a környezetbe, mint mondjuk a belvárosban, kevesebb atrocitás ér, bár megfigyeltem: a kommenteket érdekes módon mindig egyiptomiaktól és nem szíriaiaktól kapom.

Egyptian woman in Cairo, right, wearing the niqab, which covers everything but the eyes

Egyiptomi nők

Emlékszem még anno nem muszlim turistaként járva az országban nem volt túl kellemes végigsétálni a bazárban ( sem Kairóban, sem Sharm el-Sheikhen vagy Hurghadán), vagy a hotelben egyedül kószálni, mert biztosan mindig megtalált valaki a bókjaival, ami nyilván az első nap még nem is volt zavaró, hiszen melyik nő nem örül a bókoknak. A probléma csak az, hogy ezek rendszeressé, akár erőszakossá is válnak az elkövetkezendő napokban.

A legkellemetlenebb élményem abból az időből talán az volt, mikor egy Sharm el-sheikhi bazár árusával naiv módon véletlenül kezet fogtam ahogy a boltjába invitált, aki ahelyett, hogy elengedte volna, elkezdte simogatni, miközben azt ecsetelte milyen gyönyörű vagyok. Az egyiptomi turistaparadicsomokról és az ott “vadászó” férfiakról Durica Katarina: Szökés Egyiptomba c. könyvében olvashatok többet, amit minden először Egyiptomba látogató nőnek ajánlok.

Ba

Bazár, Sharm el Sheikh

Azóta persze sok minden változott. Muszlimként kendőt és hosszú ruhákat viselek, ami bár lényegesen javít a helyzeten, nem mindig jelent teljes védelmet a napi szintű beszólásoktól, füttyögésektől és kíváncsi tekintetektől.

Mielőtt ideköltöztünk volna, Kairó egyik forgalmas külvárosában, Nasr cityben laktam, ahol arab tanfolyamra jártam, munkahelyen dolgoztam, és mindig kellett valami papírt intézni itt-ott, így sokat voltam az utcán még akár este 10-kor is teljesen egyedül. ( Ez mára megváltozott, mivel a környékünkön egyrészt nincs annyira kiépítve a tömegközlekedés, másrészt otthonról dolgozom, illteve minden, még az arab center is 10 perc sétára van a lakástól.) Ennek ellenére sohasem éreztem magam veszélyben, mivel úgy gondoltam, hogy vannak olyan segítőkészek az itteni emberek, hogy ha bajba kerülök, majd a segítségemre sietnek. Szerencsére nem volt eddig alkalmam kipróbálni, tényleg így lenne-e.

A legdurvább ami történt velem mikor este 9-kor a munkahelyem utcájának végén vártam a férjemre, hogy kocsival felvegyen. Az utca nem volt rendesen kivilágítva, de néhány idősebb nő várakozott tőlem három méterrel arrébb a mikrobuszra, így nem tartottam semmitől. Egyszer csak a semmiből feltűnt egy autó és leparkolt mellettem. A lámpája elvakított, így elsőre azt hittem, hogy a férjem az, de miután lekapcsolta őket kiderült, hogy egy 25 év körüli srác ül a volánnál, mondanom sem kell nem éppen a jólszituált fajtából. “Habiby, gyere!’- szólt oda hozzám a lehajtott ablakon át, én meg csak nyomkodtam tovább a telefonomat, mit sem törődve vele. Még próbált fűzni egy rövid ideig, de mivel nem reagáltam semmit, elhajtott. A mellettem álló nők észre sem vették a jelenetet és pont jött a busz, amire felszálltak, így egyedül maradtam. 3 perc nem telt bele, a srác megint megjelent és folytatta az unszolást. Összeszedve a bátorságomat ez alkalommal már odaszóltam neki, hogy nem fogok beszállni, úgyhogy húzzon el a fenébe. A srác elvigyorodott, kicsit habozott, de szerencsére elhajtott.

Egy másik eset az volt, mikor a teli mikrobuszban a mellettem ülő srác hozzám közeli nadrágzsebében lapuló mobilja helyett mást talált megfogni. Elkiáltottam magamat, az ablakhoz löktem néhány kedves szó kíséretében és azonnal kiszálltam a buszból. Ezt a két esetet leszámítva semmilyen problémám nem volt férfiakkal hála Istennek a négy év alatt, mióta itt élek – még a metróban sem.

7340_copy.jpg.crop_display

Kairó

De ha már egyiptomi férfiakról beszélünk, had említsem meg azt is, hogy sok pozitív élményem is van velük – jóval több, mint negatív. Például mikor először mentem egyedül taxival a Ramszisz térre, ahol meg kellett volna találnom a Masr Gedida körzetbe menő buszt, de fogalmam sem volt, hogy a tér melyik oldalán parkol. A taxi sofőr látva, hogy nem igazán ismerem ki magam a környéken felajánlotta, hogy ingyen elvisz, csak hogy biztonságban odaérjek. A másik kedvenc sztorim mikor édesanyukám meglátogatott és elkalauzoltam őt Kairó legjobb helyeire. Egyik alkalommal a Khan al-Khalili bazár volt soron, de nem tudtam pontosan a kereszteződésnél melyik buszra kell szállni, így megkérdeztem egy ott várakozó férfit. Mondta hogy majd megmutatja, de végül neki előbb jött a busza, így megkért egy másik várakozó férfit, hogy majd mutassa meg nekem, ha jön. Mint kiderült, a második férfi egy buszra várt velünk és mikor végre felszálltunk látom, hogy egy helyett három jegyet vásárol, majd kettőt felém nyújt. Próbáltam neki kifizetni a mi részünket, de nem volt hajlandó elfogadni. Hozzáteszem egyik férfi sem próbált meg se flörtölni, se személyes kérdésekkel zaklatni, még szőke hajú, európai öltözetű édesanyámmal az oldalamon sem.

Mindent összevéve szerintem egyáltalán nem annyira veszélyes nőként Kairóban élni, mint ahogy azt a statisztikák lefestik ( remélem ebben majd mások is megerősítenek a kommentekben), de tény, hogy ameddig a nők tömegesen nem emelnek szót és harcolják ki (Isten adta) jogaikat, ameddig az állam nem tesz drasztikus lépéseket, hogy megfékezze a növekvő szexuális zaklatást, javítson az emberek életszínvonalán és megfelelő oktatást biztosítson mindenki számára, addig nincs tuti tipp a molesztálók ellen.  Paprikaspray azért mindig legyen nálad. 🙂

Advertisements

7 thoughts on “Nőként élni Egyiptomban: tényleg annyira tragikus?

  1. mennyire igaz vagy nem igaz nem tudom, magyar hír: A Tahrir tér környékén legalább 5 nőt erőszakoltak meg Abdel Fattah al-Sisi, az új egyiptomi elnök beiktatási ünnepsége alatt. A helyi sajtó először nem is számolt be az ügyről, pedig az 5 nő közül 3 súlyos sérülésekkel került kórházba. Végül felkerült a Youtube-ra egy videó az egyik brutális támadásról. Emiatt már a tévéknek is tudósítani kellett a dologról. Az egyik csatornán a műsorvezető és a tudósító kellemesen elnevetgélt a brutális támadásokon. Arról beszéltek, hogy elszigetelt esetekről van szó, illetve, hogy

    “a fiúk már csak ilyenek, mindössze arról van szó, hogy a srácok lazítottak kicsit.”

    Ha ilyen a hozzáállás a helyi médiában, akkor még messze lehetnek a változások.

  2. Sajnos amit irsz, mind igaz tudtommal. Annyit hozzatennek, hogy a musorvezetot kirugtak, illetve hogy az elnok utana elvileg meglatogatta azt a not, aki korhazbe kerult es megigerte, hogy szigoru valtozasok lesznek a szexualis zaklatasok ugyeben. Ugy legyen…

  3. Nagyon jó a poszt, remélem, hogy tényleg jelentős változások lesznek!

    Mi késztet egy férfit arra, hogy nőket zaklasson?
    Szerintem leginkább a primitívség – fel sem fogja, hogy amit tesz az rossz, vagy elítélendő. Úgy gondolja, hogy neki az kell és bele sem gondol abba, hogy a másik félnek ez milyen. Ebben segített neki eddig az is, ahogy a társadalom a kérdéshez állt.
    Plusz sajnos segíthet neki az is, hogy az egyiptomi lányok figyelmét nem hívják fel arra, hogy óvatosak legyenek. Erről nincs információm, te tudsz valamit? Nevelik az anyák, apák a lányaikat tudatosan arra, hogy próbáljanak meg vigyázni magukra? Úgy, ahogy te, ahogy a példádban írtad.
    Édesapám mindig azt mondta anno a nővéremnek és nekem, hogy a lányokra mindig jobban kell vigyázni. Mert ha egy fiút elkapnak és mondjuk megverik, csak úgy, azt ő valamivel könnyebben kiheveri, mintha egy lányt kapnak el és bántanak szexuálisan. Mert ott a lány nem csak külsőleg sérül. Nyilván a fiú sem, de más mértékben. A szüleink felhívták ilyenekre a figyelmünket és megtanultuk, hogy figyeljünk oda ezekre.
    Talán ez tudna segíteni az egyiptomi lányoknál is. Persze lehet, hogy tévedek és tudnak erről, figyelmeztetik őket, óvatosak próbálnak lenni és ez sem segít. Ebben az esetben még szomorúbb a történet.
    Remélem változni fog a társadalmi hozzáállás mielőbb!

    • Ahogy irtam is, egy lany akar az arcat is eltakarhatja, nem feltetlen vedi meg ot a zaklato emberektol. Igy sajnos a hiba nem abban van, hogy a lanyok nem vigyaznanak elegge magukra, vagy ketes helyre mennenek, hanem amit te is mondtal, az ilyen alakok “primitivsege” a gond.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s